A képviselő két kézzel szórta a pénzt Bécsben. Nem, mint valamely nyugati gróf, hanem mint egy oláh bojár, úgy szórta a pénzt a képviselő. Magánvagyonából egyenlítette ki a képviselő adósságát az első számú legfőbb közméltóság.

Mikszáth Kálmán írja képviselőtársáról, Jókai Mórról.

Nem is valamely nyugati gróf, „hanem csak egy oláh bojár tudja úgy a pénzt szórni”, mint Jókai

„Jókai, mint országgyűlési képviselő a delegációknak is tagja volt, s mikor ezek (a teljes egyenlőségnek megfelelően minden második alkalommal) Bécsben üléseztek s emiatt az ülések alatt Bécsben kellett tartózkodnia, olyan fényűzést fejtett ott ki, úgy szórta a pénzt hordárnak, pincérnek, kocsisnak, szolgának, hogy nem is szerettek vele egy vendéglőbe szállni delegátustársai, mert mindjárt megmételyezte a szolgaszemélyzetet a nagy borravalóival.” (Mikszáth)

1880-ban mikor nyomasztó adósságai miatt helyzete már egyenesen lehetetlenné vált, jó barátja, kártyapajtása, no meg kálvinista hittestvére, Tisza Kálmán, megemlítette ezt a király előtt is. Ferenc József megkérdezte, mennyi az adósság, s Tisza válaszára, hogy 36 ezer forint (vagy is hárommillió forint 1958-as árszinten),

A képviselő adósságát szó nélkül fizette ki Ferenc József magánvagyonából. (Forrás: Pezenhoffer Antal: Történelmi aplogetika)