Mészáros Milán

Megnéztem a ma esti ATV Egyenes Beszédben Andor László Magyar EU Biztos szereplését. Nagyon érdekelt, vajon mit válaszol arra a kérdésre, hogy miért nem volt jelen az Európai Bizottság mai döntésén.

Szereplésére egyszerűen nem találok szavakat. Kálmán Olga műsorvezető nyomatékos kérdésére a biztos ugyanis kifejtette, hogy köszöni, de nem kell őt kioktatni. A látottak alapján sajnos nagyon is szükséges lenne a kioktatása. A legenyhébb kifejezés ebbéli tevékenységére és szereplésére az, hogy teljes mértékben méltatlanná vált a tisztségére. De vegyük az eseményeket sorjában, s röviden összegezzük a történteket. 

Ma délelőtt az EU Bizottság úgy döntött, ahogyan azt a hírekből megismertük. Nemsokkal ezután megtudtuk, hogy a Magyar EU Biztos nem volt jelen a döntésnél. Később láttuk a hírműsorokban, hogy a döntés ideje alatt Andor László Magyarországon tartózkodott egy nyugdíjakkal kapcsolatos konferencián, amit állítólag már több hónapja leegyeztetett. Más hírműsorokban Andor László úgy nyilatkozott, hogy egyetért a EU Bizottság döntésével, továbbá méltányosnak tartja azt.

Később a hírműsorokból azt is megtudtuk Kovács László volt Magyar EU Biztostól, hogy az adott ország EU Biztosa nem vehet részt az érintett országra vonatkozó döntésekben. Andor Lászlótól pedig a ma esti Egyenes Beszédben azt is megtudhattuk, hogy ő nagyon is részt vett az ominózus döntés előkészítésében. Nyilatkozatából egyértelmű volt, hogy valószínűleg azért ért egyet a döntéssel és azért tartja azt méltányosnak, mert tulajdonképpen az ő szempontjait és ajánlásait követte az EU Bizottság a döntés meghozatalakor. Felvetődik a kérdés: Ha egy eu biztos nem vehet részt az országára vonatkozó döntésekben, emellett ez az eu biztos nem vesz részt az országát érintő EU Bizottsági ülésen, akkor hogyan vehet részt a döntés előkészítésben? Márpedig Andor László ezt tette, ami mindennek a netovábbja. Más szavakkal, gazemberség. Egy ilyen súlyos döntés meghozatalának folyamatában még talán elfogadható lett volna, ha sem a döntés előkészítésében, sem a döntés meghozatalában, sem az ülésen nem vesz részt. Bár az ilyen magatartást sem nevezhetnénk “hazafiasnak”.

Fentiek alapján elmondható, könnyen lehet, hogy Andor László kimerítette a hazaárulás fogalmát, mert ilyen cselekedetet jóérzésű magyar ember képtelen elkövetni.

2012. február 22.

Karbon kolonizáció és klímabűnözés

Ismert, hogy két órával a Durbanből való hazaérkezése után jelentette be Peter Kent kanadai környezetvédelmi miniszter országa kilépését a Kiotói Egyezményből. Erre válaszként reagált Christiana Figueres, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének főtitkára, utalva a durbani konferencián heves viták során kialkudott “kompromisszumra”. A következőket mondta: “Kanadának morális kötelességei vannak saját magával és a jövő generációival szemben, másképp az ország nem várhat a fejlődő országoktól nagyobb aktivitást a globális felmelegedés kérdésében.”

Hát igen. A főtitkár asszony beszél össze-vissza, de úgy tűnik nem jut el saját tudatához a mondókája. Kijelentésében ugyanis első helyen említi Kanadának az önmagával szembeni felelősségét, de  később úgy tesz, mint akinek erről már nincs tudomása. Kanadában ugyanis minden egyes családnak 1600 kanadai dollárjába (nagyjából 1200 EUR) kerülne a Kyotói Egyezmény érvényben tartásához 10.5 mrd EUR értékben kötelezően megvásárolandó emissziós jog. És akkor az elmaradó fejlesztések okozta veszteségekről, valamint a technológia-váltás költségeiről még nem is beszéltünk. Holott ez lenne a (sokkal) nagyobb teher.

A Reális Zöldek már közvetlenül a megalakulásuk után rámutattak arra, hogy a környezetvédelmet nem lehet pusztán a természetvédelemre korlátozni, mivel abban az emberi, társadalmi és gazdasági szempontoknak is meg kell jelenniük. Ezt részletesen ki is dolgozták a Dinamikus és Organikus Fejlődés Elmélete (DOFE) címmel. Tehát, a környezetvédelem csak eme komplex megközelítésével lehet eredményeket elérni. Ennek ellenére a világ, az ENSZ, vagy a “környezet-idióták” úgy tesznek, mintha a NATO Környezetvédelmi konferenciákon is elhangzott DOFE nem is létezne. Továbbá inkompetenciájukat és tudatlanságukat kiemelendő, “morált”, “erkölcsöt” és “klímabűnözést” kiabálva mutogatnak a felelősen gondolkodókra azért, mert -részben a gazdasági válság hatására- azok megfontoltan cselekednek állampolgáraik terhelhetőségét illetően, s így bölcsen gazdálkodnak a nemzeti humán erőforrásaikkal. Nincs tudomásunk arról, hogy eme bősz környezet vagy klímavédők rámutattak volna arra, hogy őrületeikhez a forrást honnan és hogyan teremtsék elő. Vagy netán, ebben az előteremtésben -a lakosságot súlytó- adókon kívül valami épkézláb ötlettel előálltak volna.

Kristálytisztán kell látni, hogy a környezetvédelem minden formája csak viszi a pénzt, ugyanakkor a Reális Zöldeken kívül senki nem állt elő olyan gazdasági modellel, amelyben a források -újabb terhek nélkül- előteremtődtek volna.

A karbon kolonizáció vagy klímabűnözés túlhajtott mai formája mindennek a netovábbja. Ha az írástudók -átérezve felelősségüket- a jövöben sem teszik helyre az ilyen bornírt kijelentéseket, s nem küldenek vagy nem választanak rátermett és komplex gondolkodásra képes személyeket felelős pozíciókba, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ elveszett. Ugyanis és sajnos, e kontraszelekció nemcsak a környezetvédelem területén hatalmasodott el, hanem mára már minden területen.

Forrás:
http://kitekinto.hu/global/2011/12/21/klimabnoz_vagy_demokraciabajnok/

Bővebben:
http://realzoldek.weboldala.net/albums/userpics/10001/M%C3%A9sz%C3%A1ros_Mil%C3%A1n_-_Karbon_koloniz%C3%A1ci%C3%B3.pdf

Mészáros Milán
 
A Stabilitási Paktum sarkalatos pontja, hogy az egyezményt aláíró országok a társasági adó mértékét harmonizálják. E szerint Magyarország minden olyan lépést megtesz, amely az EU strukturális paktumában szerepel, sőt a Széll Kálmán Terv ennél még ambiciózusabb intézkedéseket tartalmaz úgy, hogy közben megtartja adórendszere függetlenségét is. A társasági adórendszer harmonizációja többek között azért sem áll Magyarország érdekében, mert a magyar gazdaságpolitika kifejezetten azt célozza, hogy az üzleti vállalkozások számára a legkedvezőbb befektetési célpont legyen az ország. A kormány tehát végre meghallotta, megfogadta, és érvényesíteni igyekszik az adószakértők évek óta mantra-szerűen ismételt tanácsát. Ez dicséretes dolog.
Persze, Magyarországot már ez sem –és a hasonló “társadalom-semleges” intézkedések sorozata sem– menti meg a katasztrófától. Ugyanis, a kormány –más intézkedéseivel– olyan területekről von el jelentős forrásokat, amelyek –a forrás hiány következtében– sokkal nagyobb károkat okoznak a társadalomnak, a gazdaságnak és a környezetnek, mint amit a társadalom-semleges intézkedéseik hoznak a “konyhára”. Ilyen kirívó példa a kormány szegénység ellenes és anti-szociális filozófiája és politikája, ami a Lázár-féle kijelentésekben és a kormány korábbi intézkedéseiben is tükröződik. A hatalom a tűzzel játszik, amikor politikáját minden tekintetben a szavazat-maximalizálásra építi, vagy amikor eközben a potenciális baloldali szavazók “biológiai ellehetetlenítésén” fáradozik. Nagyon valószínű, hogy a háttérben ezt az instabilitási paktumot követi a hatalom. Ennek a politikának az etikai-erkölcsi értékítéletét hozza meg mindenki maga.
Az etikai-erkölcsi ítéleten túlmenően azonban, a hatalmon lévők hiába hoznak értelmes –bár ugyanakkor “társadalom-semleges”– intézkedéseket is (ld. például a szóban forgó társasági adó), azok nem tudják felfűteni vagy mozgásba hozni a gazdaságot, mert más szavazat-maximalizálásra épülő intézkedéseikkel nagyobb mértékben fagyasztják le vagy bénítják le azt.
2011. március 22.
 
Forrás: http://www.hir24.hu/gazdasag/234744/nem-csatlakoznank-a-stabilitasi-paktumhoz.html

A 2011. január 1-e óta hatályos médiatörvénnyel (Mttv.) kapcsolatban a következőt fontos tudni, valamint nyilatkozni.

Ha van valami, ami minden szempontból ellentmond egy demokratikus berendezkedés alapelveinek, akkor az az Mttv. 140. § (1) bekezdése. Ez nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ha valamely média- vagy elektronikus hírközlési szolgáltatás nem sért törvényt vagy jogszabályt, akkor is eljárás indítható ellene a Média Biztosnál, pusztán azért mert egy csoport “méltányolandó érdekének sérelmét okozhatja”. Más szavakkal, az csak a legsötétebb diktatúrákban fordulhat elő, hogy -különböző ürügyekkel- bárki ellen eljárás indítható, amely alapján később elítélhető. Akkor is, ha nem sért(ett) törvényt.

Amíg ez a rendelkezés az Mttv-ben benne van, illetve marad, addig a médiatörvény egyéb vonatkozásairól értelmetlen beszélni vagy vitatkozni.

Üdvözöl,

Mészáros Milán

A legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázat

Mészáros Milán

A mai magyar politikai életben van egy mozzanat, amely sötét árnyékként vetül a jövőre.

A jelenlegi kormány frazeológiában a 2/3-os többség az igazság képviseletére történt felhatalmazást és annak képviseletére felszentelt felhatalmazottakat jelenti. Továbbá, ez a többség jeleníti meg a nemzetet, az együttműködést és a társadalmi egyeztetéseket stb., egyszóval mindent, mivel végső soron ez a nemzeti együttműködés kormánya. Nyilvánvaló, hogy ez a hozzáállás mélyen sérti a társadalmi és a nemzeti együttműködés elvé-t. Ezen frazeológia mögött rejlő magatartás azonban a legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázat.

A jövőt beárnyékoló nemzetbiztonsági kockázat megértését illetően gondoljuk végig a következőket. Ha már túl leszünk a roham tempójú és mindenre kiterjedő átalakulásokon, és túléljük azokat, akkor előfordulhat, hogy a jelenlegi kormány elveszíti többségét. (Ez egyébként előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkezik.) A kisebbségi időkben pedig a világpolitikai és világgazdasági vagy a szűkebb geopolitikai helyzet, vagy a földi klíma, vagy az országbeli közhangulat stb. úgy változhat, hogy a kihívásokra gyors és radikális válaszokat kell adnia a nemzetnek. Nagyon valószínű, hogy ezekben az időkben nem lesz újra (rögtön) kétharmados többsége vagy kormánya egyetlen pártnak sem. Hogyan reagál majd akkor az ország, amikor rövid időn belül alkotmányt kellene módosítani, vagy újat kellene megalkotni, vagy kétharmados, valamint négyötödös törvényeket és szabályokat tömegével kellene módosítani? Vagy a társadalmi tárolókból majd kirobban a vörösiszap? Állíthatja felelősen valaki, hogy abban –a még meg sem szokott– helyzetben majd kialakul a szükséges összefogás és konszenzus? Bizonyára nem, akkor viszont lebénul és cselekvőképtelenné válik az ország, s abból a vert helyzetből már nincs kiút. Vagyis nemzetvesztő az a logika és politika, amelyik ekkora többség esetén –saját térfele helyett– az egész pályát igyekszik elfoglalni, valamint bebetonozza önmagát. Ezen forgatókönyv szerint tehát megvalósulhat a nemzeti holokauszt.

Tehát, két út áll a kormánypártok előtt: 1. A nemzet érdekében önkorlátozást bevezetve leépítik önmagukat. (A bölcsesség ilyen mértéke –ekkora többség és támogatottság esetén– nem valószínű.); 2. Katasztrófába sodorva a nemzetet, megsemmisítik önmagukat is. (Sajnos, ez a valószínűbb változat.) A hatalom természetéből következően harmadik út nincs. Látható, hogy a jövőt magában hordó jelen nagyon ellentmondásos. Egyrészt a 2/3-os többség hatékony cselekvőképességet biztosít, másrészt, ha ez a többség nem párosul felelős és jelentős önkorlátozással, akkor éppen a hatékony cselekvőképesség kövezi ki az utat a katasztrófába.

2010. október 20.

Bővebben: http://works.bepress.com/milan_meszaros/40

Nyilt-level-JuhosLaszlo-elnokhoz - doc

Mészáros Milán – a kolontári katasztrófa margójára - pdf

.

.