Csak úgy ne legyen, ahogy kellene?

A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint 2009. évben a munkanélküliek száma elérte a 456 ezer főt, a munkanélküliségi ráta 10,8%, az állásukat vesztők többsége végleg állástalanná válik. Ez a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája. Ha nem leszünk képesek ezen változtatni, akkor a kérdésre – Mi leszel, ha nagy leszel? – nem a vágyakat kifejező, hanem jelenlegi realitásból kiinduló választ várhatjuk: Munkanélküli.

Milyen értéktermelő tevékenységgel lehet csökkenteni a munkanélküliek számát? Erre kell javaslatokat kérni a szakmák művelőitől. Úgy vélem, hogy hazai bányászat lehetőségei ezen a területen nagyok, meghatározóak. Ennek alapját megkutatott és reménybeli ásvány-, érc- és szénvagyon képezi. A Magyar Geológiai Szolgálat adatai szerint 3650 lelőhelyen 38 milliárd tonna az ásványvagyonunk. 2007-ben 1280 bánya termelése 75 millió tonna volt. Noha a kőolaj- és a földgáz készletünk valóban korlátozott (1800 PJ), de van sok gazdaságosan kitermelhető szén- (27000 PJ), 38 millió tonna bauxit-, 3 millió tonna mangánérc-, világviszonylatban jelentős réz-, ólom- és cink, a Paksi Atomerőmű működéséhez további 35 évre elegendő uránérc vagyonunk!

A Magyar Bányászati Szövetség kimutatása szerint 2006-ban az ágazat közel 22,5 ezer főt (1990-ben 81,5 ezer főt) foglalkoztatott. Minden bányászati munkahelyhez legalább négy másik kötődik. Mértékadó számítások szerint az ércbányászatunk ésszerű fejlesztésével 5500 – 6000 munkahely teremthető. Ezzel a létszámmal hazánk korábban tervezett érctermelésének értéke 2008. évi világpiaci árakon egy milliárd dollárra becsülhető. A szénbányászat felszámolása a kapcsolódó munkahelyekkel együtt 350 – 400 ezer jövedelmező munkahely elvesztését jelentette a munkanélküliséggel most leginkább küszködő régiókban.  Tov&#225bb olvasom »

Küldés/Megosztás