A gomolyfelhők útja
Mészáros Milán
Az új-zélandi Auckland egyetem kutatóinak a Geophysical Research Letters-ben közzétett publikációja szerint a felhők egyre alacsonyabban szállnak. Az munkájuk alapjául szolgáló adatokat a Nasa műholdján elhelyezett Misr spektroradiométer szolgáltatta tíz éven keresztül. Ezek szerint 2000. március és 2010. február között 30-40 méterrel csökkent a felhők magassága. A csökkenést az adja, hogy kevesebb felhő van nagy magasságokban. Jelenthet ez valamit?
Roger Davies, a kutatás vezetője szerint korai végleges következtetéseket levonni, de a csökkenés azt jelzi, hogy valami fontos változás állt be. Davies elismeri, hogy még nem ismerik a jelenség pontos okát, de leginkább az atmoszférikus cirkulációra gyanakszanak, amit éppen a globális felmelegedés okoz. A kutatók úgy vélik, hogy a felhők kisebb magassága előidézheti a planéta lehűlését, amennyiben ilyen körülmények között a napsugárzás nagyobb mértékben oszlik szét. Ez a hatás az emberi tevékenység miatt bekövetkezett globális felmelegedést befolyásolja. Gyakorlatilag olyan negatív visszacsatolási mechanizmusról van szó, amelyben a felmelegedés előidézi a felhők magasságának csökkenését, ami viszont lehűlést eredményez és ez részben szembemegy a globális felmelegedés tendenciájával.
Az aucklandi kutatók hipotézisének hatása lehet a hosszú távú klíma-modellekre, mivel a felhők magassága az előrejelzések pontosságának egyik alapvető paramétere. Viszont ez egyike azon paramétereknek, amelyeket nehéz egzaktul meghatározni.
Bővebben: http://www.168ora.hu/tudas/csokken-a-felhok-magassaga-94263.html
Akkor néhány gondolat ehhez az eredményhez. Mindenek előtt, számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy manapság semmi sem változik gyorsabban, mint a hosszú távú klíma modellek. 1. Tekintettel a felhők átlagos magasságára és vastagságára, a 30-40 méter bőven a hibahatáron belül van. 2. A felhőkkel valami tényleg nincs rendben, de az inkább a kiterjedésbeli növekedésük, valamint a kisléptékű anizotrópiájuk és inhomogenitásuk. 3. A felhők második pontbeli változása már valóban csökkentené a "globális felmelegedés"-t, mivel eltakarná az üvegházhatást okozó infravörös tükröt. 4. Létezhet átmeneti globális felmelegedés, de az majdnem teljesen független az emberi tevékenységtől. Ugyanis, a Föld legnagyobb tömegű alkotóeleme a kőzet. Mivel a földi kőzet állandó -első- vagy másodrendű- fázisátalakulásokon megy keresztül (átkristályosodás), így gigantikus mennyiségű látens hő vagy direkt hő szabadul fel, ami -a fázisátalakulások ideje alatt- jelentős mértékben melegíti a Földet. Stb.
Végül, jelen sorok írója több, mint húsz évvel ezelőtt szerzőtársával együtt kidolgozta az univerzum disszipatív modelljét, amelyet az Annalen der Physik-ben publikáltak 1989-ben. (Lásd a http://works.bepress.com/milan_meszaros/11 linket.) Már a publikálás után közvetlenül felhívták az illetékes hazai szakemberek figyelmét arra, hogy az ott bevezetett matematikai-fizikai modell (amely egy Navier-Stokes tenzoregyenlet) kiválóan alkalmas a felhők fizikájának (számítógépes) modellezésére, azaz egy, a mainál sokkal pontosabb meteorológiai előrejelzésre. Természetesen, munkájuk a meteorológiai alkalmazásokat illetően intakt maradt.
2012. április 12.
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
