Kreativitás
Az egyik kereskedelmi rádión a kreatív iparágak gazdasági helyzetével
foglalkoztak. Eszerint a kreatív iparág fogalmába alapvetően a
következő három tevékenységi kör sorolandó:
1. Reklámipar
2. Médiaipar
3. Szórakoztatóipar
Nem tekinthető tehát kreatív tevékenységnek az agykutatás és a
rákkutatás, mikroelektronikai áramkörök fejlesztése, vagy új elemi
részecskék felfedezése. Nem tekinthető kreatívnak művészeti alkotások
létrehozása sem. Nem sorolható a kreatív személyek közé például
Leonardo d Vinci, William Shakespeare, Albert Einstein, Munkácsy
Mihály, Johann Sebastian Bach, Szentgyörgyi Albert és Bolyai János.
Kreatív az, aki kitalál egy gyermetegen bárgyú intim betét reklámot
vagy megszervez egy valóság-show típusú nyilvános kukkoló műsort.
Lehet, hogy tényleg a tudástársadalom felé haladunk, de az oda vezető
út göröngyösnek tűnik.
És az is lehet, hogy mégis csak Murphy-nek van igaza, aki szerint a
világon az intelligencia mennyisége állandó, miközben a népesség
rohamosan növekszik? Nem tudhatjuk.
Antropológusok és genetikai szakemberek az ásatásoknál fellelt,
mumifikálódott koponya leletekből arra következtetnek, hogy a
Neandervölgyi ősember magasabb szellemi képességekkel rendelkezhetett,
mint a mai ember. Mégis kipusztult. Talán nem tudott elég agresszív
lenni. Ha csak ezen múlik, a mai ember túlélési esélyei kedvezőbbek.
Mindez mégsem támasztja alá Murphy pesszimizmusát. A Neandervölgyi
ősember nem a jelenlegi ember őse, más fejlődési vonalon alakult ki,
legfeljebb az unokatestvérünk lehetne.
A visszafejlődés lehetősége mégsem zárható ki. Ez a gondolat több ezer
évvel ezelőtt is felmerült. A hindu vallás szanszkrit nyelvű szakrális
szövegeit - a Védákat - 3000 évvel ezelőtt még élőszóban adták tovább.
A szövegeket kívülről megtanulták és arra a következő generációkat is
megtanították. A bráhmin papok azonban azt jövendölték, hogy az
emberiség várható szellemi hanyatlása miatt senki nem lesz képes többé
hosszú szövegeket megtanulni. Ezért kezdték a Védák szövegét leírni,
és a munka több száz évig tartott.
Az ókori Rómában pedig már Seneca arról panaszkodott, hogy nagyapáink
és apáink különbek voltak, mint mi, de mi még így is különbek vagyunk,
mint amilyenek a fiaink és unokáink lesznek.
Kétségtelen, hogy egy mai középiskolásnak már egy négysoros vers
"bemagolása" is gondot okoz, és alig akad valaki, aki egy hatjegyű
számokból álló számoszlopot képes lenne papíron ceruzával hibátlanul
összeadni. Azt mondják, ez nem is fontos, kár ilyesmivel terhelni az
agyunkat, hiszen ott a számítógép, a videó, az Internet, a CD, az
elektronikus menedzser naptár, és ezek minden problémát megoldanak
helyettünk, nekünk már nem kell törni a fejünket.
Tény azonban, hogy ha az ember nem használja valamilyen szervét vagy
képességét, az visszafejlődhet, leépülhet.
Komarov űrhajóst például, aki öt és fél hónapig kitűnően ellátta a
feladatát a Föld körül keringő Szojúz űrhajón, a földet érése után
hordágyon kellett kórházba vinni, mert nemcsak felállni nem tudott, de
a kezét sem volt képes felemelni a Föld gravitációs terében. Az
izmainak keresztmetszete az űrutazás során a felére csökkent,
csontjainak mésztartalma és szilárdsága annyira leromlott, hogy ha
talpra állítják, a lábszárcsontjai nem tudták volna elviselni a
testsúlyát. Több hónapig tartott, amíg a bátor űrhajós visszanyerte
korábbi fizikai állapotát.
Leépülés léphet fel akkor is, ha a szellemi képességeinket nem
használjuk. Az idős kori agyér elmeszesedés és szellemi hanyatlás
leghatékonyabb gyógyszere nem a tabletta vagy az injekció, hanem az
aktív szellemi tevékenység. Nem véletlen, hogy az élvonalbeli tudósok
gyakran 90 éves korukban is tökéletes szellemi frisseséggel
rendelkeznek.
A mai oktatásban egyre nagyobb szerepet kap a képi animáció, a
multimédiás technika, az eLearning módszerek terjedése, és személyes
vizsga helyett totószelvény típusú tesztlapok kitöltése. Ezek a
módszerek azonban gyakran a tanulót passzív megfigyelővé teszik,
amivel "megóvják" őket a "túlzott szellemi erőfeszítéstől".
Ugyancsak a szellemi erőfeszítéstől "kímélik meg" a gyermekeinket azok
az önműködő elektronikus játékok, amelyeket csak bámulni lehet, de
játszani velük nem.
A felnőtt korú embert pedig a már említett kreatív iparágak igyekeznek
mentesíteni attól, hogy az agyát használni kényszerüljön. Ezek
gazdasági teljesítménye pedig része a GDP-nek. Vagyis minél több
bárgyú reklámot sulykolnak az emberek fejébe, minél több ízléstelen TV
műsorral sikerül nagyobb nézőszámot elérni, annál nagyobb lesz a GDP,
és annál kedvezőbb lesz az ország hitelképessége.
No de mi lesz, ha majd a GDP növelése érdekében mindenki a kreatív
iparágakból akar megélni, és senki nem akar többé szántani, vetni,
aratni, kenyeret sütni? Akkor mi kapjuk majd a legkedvezőbb besorolást
a Világbanktól, akkor is, ha közben éhen halunk? Vagy akkor a
létszámcsökkenés miatt még nagyobb lesz az egy főre jutó GDP?
Üdvözlettel
H. Pista
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
