Árvizek
Megúsztuk az árvizet, köszönhetően az emberek önfeláldozásának, és a kormány ésszerű intézkedéseinek, amelyek során sikerült jó távol tartani a Dunától a környezetvédelemben illetékes dilettáns államtitkárt.
Sajtóban, rádióban, TV-ben azóta is mondogatják, hogy emberemlékezet óta ekkora árvíz még nem volt.
Persze kérdés, hogy mit értünk emberemlékezeten.
1838 márciusban ugyanis a mai Rákóczi úton és a nagy kőrúton másfél méter magasan hömpölygött a víz, több mint 2000 ház összedőlt, sok volt az áldozat, és azóta is emléktáblák őrzik az árvízi hajós Wesselényi Miklós emlékét, aki az élete kockáztatásával mentette a fuldoklókat, hiszen akkor is akkora víztömeg indult el lefelé, mint a mostani árvíznél.
Csakhogy azóta Budapest felett a Dunán és mellékfolyóin tucat számra épültek vízlépcsők, amelyek felett a tározók vízszintjét még az árhullám kialakulása előtt a zsilipek megnyitásával a minimumra csökkentették, helyet csinálva az érkező víznek. Az árhullám azután sorra töltötte fel a tározókat, minden egyes vízlépcsőnél lecsippentve egy-egy adagot a víztömegből, így Budapestre már csak az jutott, ami ezek után megmaradt, bár még ez is hatalmas mennyiségnek bizonyult.
Ha megépült volna Nagymarosnál a vízlépcső, még alacsonyabb lehetett volna Budapestnél az ár.
Ezt a kérdést egy rádió riporter is felvetette az illetékes államtitkárnál, akinek a válasza az volt, hogy Nagymaros csak tovább rontotta volna a helyzetet, hiszen egy kereszt irányú gát megemelte volna a vízszintet Budapestnél.
Nos, ha egy Budapest feletti kereszt irányú gát miatt Budapesten lesz nagyobb a vízszint, akkor itt valami nem stimmel. Lehet, hogy az államtitkár úr hiányzott az iskolából, amikor a tanító néni a fizika órán elmagyarázta ezeket a dolgokat?
2013. június
Dr. Héjjas István
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
