Karinthy Ferenc levélben fordult a miniszterelnökhöz:
„…Véleményem szerint nagyban megkönnyítené közös dolgainkat, ha ezt a szerencsétlen vállalkozást egyszer és mindenkorra leállítanánk. Tudom sok pénz fekszik már benne, de nálam szakértőbb barátaim szerint még így is jól járnánk, és egy csomó beláthatatlan keserves következménytől mentesülnénk. Így hát én, úgy is mint a lélek mérnöke, azt tanácsolom, kérném: még hosszan fektessék el, majd csöndesen ejtsék el véglegesen ezt a szerencsétlen és az országban oly népszerűtlen beruházást…”
A hasonló írói megnyilvánulások megmozgatták a „rohamozó zöldek” fantáziáját és támadókedvét is. A „vízügyes” alakját jelképpé növesztették, démonszerűen felnagyították és sötétre festették, mintha vezérüknek és ideológusuknak, Vargha Jánosnak híressé vált kijelentését ismételgették volna folyamatosan: „nincs kártékonyabb, mint egy vízépítő mérnök” Számomra felfoghatatlan volt, hogy lehet minden válogatás nélkül elmarasztalni egy egész kiterjedt szakma minden művelőjét. Legjobb tudomásom szerint szervezetként csak az SS-t ítélték el testületileg, nálunk a vízépítő „betonlobbi”-nak jutott ki ez a kétes dicsőség – kesergett egy mérnök. Az ilyen verdikthez már félig megemésztett tények sem kellettek, elég volt a puszta indulat is. (Forrás: Moldova György, Az utolsó töltény7.)
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
