A villamos energia rendszer (VER) napi terhelésének alakulása a fogyasztási szokások szerint alakul. A téli napokban a terhelés 16.00-20.00 között a legnagyobb - ez a csúcsidő. Az eredeti terv szerint a Bősi Vízerőmű ezalatt teljes kapacitással (720 MW) járt volna, amihez 4000 m3/s víznyelés kell. A Duna átlagos vízhozama 2000 m3/s, ami csupán 360 MW teljesítményhez elegendő. Az erőmű ekkor leáll vízgyűjtésre és másnapra helyreáll a normál vízszint.
Példaképen látható a magyar VER 2008. novemberének egy jellemző munkanapi terhelése és abból a bősi Vízerőmű csúcsüzemével fedezett hányad. A maradó szabad kapacitást a szlovák VER hasznosítja betartva az éves szinten 50% hányad részesedést. A csúcsra járatás gazdaságos voltát igazolja pl. a szovjet importnál alkalmazott árarány, ahol az átlaghoz képes a csúcsideit 1,7 a mélyvölgyi árat pedig 0,6 szorzóval képeztük.
A magyar VER terhelési diagramja egy téli napon a Bősi Vízerőmű feltételezett igénybevétele esetén
A hágai Nemzetközi Bíróság a folyami üzemmódot vette tudomásul, mivel a felek a rendszeres csúcsra járatásról kölcsönösen lemondtak.
Az ábrák bemutatják a bősi gát feletti és alatti vízszinteket a csúcsüzem kezdetén és végén a nagymarosi gát nélkül és léte mellett. Látható, hogy az alsó vízlépcső nélkül a csúcsüzem végére kifolyna a víz! A vízszint a korlát alá esne.
Nagymaros nélkül
A Bősi Vízerőmű csúcsrajáratása a Nagymarosi Vízlépcső nélkül nem valósítható meg, mivel a kis vízhozamok idején a bősi gát alatt elfogyott volna a víz. Ha lemondunk a csúcsrajáratásról Bős folyami vízerőműként működik, és mindig annyit termel, amennyit a vízhozam megenged. A teljesítménye tehát 90 és 720 MW között változik aszerint, hogy 500 vagy 4000 m3 víz érkezik másodpercenként. Ehhez annyi turbinát tartanak üzemben, amennyi az optimális üzemhez kell. Ha árvíz van a 4000 m3/s feletti vízhozamot a főmederbe engedik át. A műcsatornával együtt tehát 10 000 m3/s a lépcső áteresztő képessége, ami nagyobb, mint a várható legnagyobb árvíz.
