2002 körül
2002 körül
Reális zöld szemüvegen keresztül a magyar energiapolitikáról
Az energiapiac liberalizálása napjainkban foglalkoztatja, az energetikával foglalkozó szakembereket és a kormányt is.
Az energetika működési feltételei a közelmúltban a világon jelentősen megváltoztak, hazánkban is. A kormány is várakozó álláspontra helyezkedett a hogyan tovább az energetika kérdésében, elsősorban mert tisztában van azzal, hogy a mai helyzetben még van egy csekély lehetősége a szociális kötelezettségeinek érvényesítésére, az áram és a gáz árában.
A szociális kötelezettségek érvényesítésére az előző kormányok is gondoltak, utalok itt a HÉRA Alapítványra és a Energia Alapítványra, az Antall, illetve a Horn kormány idején megvalósított kompenzációs formákra.
A reális zöldek kezdettől fogva ellenezték az előző két kormány megoldását a villamos energia fogyasztók kompenzálására.
Szemben állásunk az előző két kormány kompenzációs gyakorlatával, az általunk képviselt alapelvünkből következik.
Felfogásunk szerint a társadalom életét befolyásoló bárminemű hatalmi beavatkozás csak akkor vezet eredményre, amivel a társadalom meghatározó többsége egyet ért. Személyre adott juttatás soha sem magyarázható meg annak, aki, ha kért és nem kapott kedvezményt.
A FIDESZ kormány reális zöld elvek szerint járt el, amikor a „ 6 százalékos „ tarifa növekedés mellett kötött ki, és vállalta az áramszolgáltatók ellenzését.
A hosszú távon természeten a kormány felfogása nem jelent megoldást, a hogyan tovább a liberalizáció kérdésében, a kormány kénytelen lesz elhatározásra jutni.
Nem kedvező, hogy gyakorlatilag nincs olyan fórum, ahol a témát a szakemberek sokoldalúan egymás között elemezhetik, megtárgyalhatják. Egy- egy fórum ugyan adódik a közös gondolkodásra, de általában e fórumokra az egyoldalúság jellemző. És erről értesül a nyilvánosság is.
A médiában egyoldalúan a szükségesnél nagyobb hangot kap a népi nemzeti értékeket elherdálását hangoztatók hangja, a villamos energia iparág privatizációjáról szóló vélekedések között.
Pedig e véleményt hangoztatókkal szemben már 1992-ben is létezett más elgondolás a villamos energia ipar jövőjére.
A bányarém a gázra lép
Atomerőmű? Lignitre épülő hőerőmű? Vagy gázturbina? Sem egyik, sem másik nem lesz belátható időn belül. Szerzőnk az MVMT munkatársa.
A fenti címmel, 1992. február 13-án jelent meg írásom a Figyelő című gazdasági lap magyar gazdaság rovatában.
Néhány nap telt el az írás megjelenését követően, negyven évi MVMT-nél eltöltött munkaviszonyomat követően, az utcára kerültem.
Gázturbináké a jövő
jelmondata került az erőműépítés jövőjének súlypontjába, kényszerű távozásomat követően az iparágból.
Magyarországon 1992 óta 500 MW-os gázturbina kapacitás épült, ez fedezte azt a többlett villamos energiát, amelyet 1992-1998 évek között a hazai fogyasztók igényeltek. Ennek menyisége 3.6 milliárd kilowattóra, amely azonos teljes Bős-nagymarosi termeléssel.
Gázturbinák helyett pedig mást is lehetett volna építeni, mivel tőke erős cégek kínáltak forrásokat erőmű fejlesztésre.
Jean-Michel FAUVE Úr, a francia állami villamosenergia-ipar (EDF International ) igazgatója Budapesten, 1991. december 16-án tartott
Európai beruházási terv Magyarország számára
című sajtótájékoztatón az Electricite De France, valamint Németország két óriás-vállalat, a Bayenwerk és a Preussenelektra képviseletében biztosította a magyar villamos felelős vezetőit. Szabó Iván ipari miniszter jelenlétében szándékukban áll részt venni a magyarok által elfogadott megoldások finanszírozásában , mondta FAUVE Úr.
A BAYERNWERK, az ELECTRICITE DE FRANCE és a PREUSSENELEKTRA villamos társaságok társultak egymással annak érdekében, hogy közösen ajánlják fel partnerkapcsolat kiépítését a magyar villamosenergia-iparnak.
Nem csak rajtuk múlott, hogy a ajánlkozásuk nem nemzeti keretek között bontakozott ki.
FAUVE Úr, a tőke felajánlása bármilyen erőmű fejlesztésre szólt.
Ahhoz, hogy a sokat kritizált privatizációra sor kerülhessen, szét kellett verni az egységes villamos energia ipart.
A villamosenergia-ipar kötelező szervezeti megújulásáról, az MVM Rt. általános vezérigazgatója-helyettese, 1992-ben a Budapesti Elektromos Művek részvénytársaságnál megtartott beszédében hangsúlyozta nem átszervezést szükséges végrehajtani, hanem alapvető változásokra van szükség. Ez azt jelenti, hogy a részvénytársaságok nem direkt közvetlen irányítású részvénytársaságok, mint ahogy az eredeti előterjesztés az átalakulásban erről szólt, mondta az újdonsült vezérigazgató helyettes.
A privatizáció kapuja kitárult, ma már kár siratni a múltat, sokkal inkább a jövő érdekli a reális zöldeket.
Az viszont sajnálják, hogy a Professzor hagyatékát a hívei nem karolták fel, 2001. február 7-én a Budapesten megtartott energiapolitikai fórum egyik előadójától, Püski kiadó gondozásában megjelent Lévai András „ A Duna Pozsony alatti magyar szakaszának tragédiája című könyvében a következőket olvassuk a Duna jövőjéről:
„.....visszaállításra kerül az eredeti állapot. A Duna pedig, mint hajózható határfolyó segítségünkkel „visszaépíti” természetes állapotát és környezetét a Duna népek ősi jussaként.”
A Duna hajózhatóságának a megoldása majd az EU-ba való, Romániának az EU-ba belépése után, az EU kikényszeríti.
Juhos László
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
