ENERGIA ÉS KÖRNYEZET
a fenntarthatóság kulcskérdései
Ezzel a címmel tartotta legutóbbi rendezvényét az Energiapolitika 2000 Társulat
2011. november 14. hétfőn.
Az előadó Prof. Dr. Szarka László (műszaki tudományok doktora) előadása mintegy 60 perces volt, és ezt követte egy 15-20 perces reagálás Prof. Dr. Reményi Károly akadémikus részéről, majd a jelenlévők hozzászólásai következtek.
Az előadásokból és a vitából leszűrhető legfontosabb megállapítások a következők:
Dr. Szarka László szerint a Föld bolygó nincs veszélyben, de az emberiség igen, mivel a fennmaradását legalább 10 kockázati tényező veszélyezteti. A sokat emlegetett klímaváltozást azonban legfeljebb a tizedik helyezés illeti meg, mert amire annak a hatása valóban kibontakozik, addigra már az egyéb tényezők dominálnak. Az igazi kockázat pedig abban van, hogy az emberiség
létszáma és az egy főre jutó erőforrás felhasználás is növekszik.
Az erőforrások kimerülése közül az energia a legkritikusabb, de bizonyos nyersanyagok terén is nagyon veszélyes helyzet alakulhat ki. Ilyenek például a ritka földfémek, amelyek kulcsfontosságúak az elektronikai ipar, a hadiipar, és a „zöld” iparágak számára, azonban a korlátozott készletek kitermelésének túlnyomó része (internetes adatok szerint mintegy 95%-a)
kínai bányákból származik.
Másik probléma, hogy a divatos „zöld” energiatermeléshez tartozó ún. „ökológia lábnyom” aggasztóan nagy. Egy biomassza erőmű nyersanyag ellátásának terület igénye például több százszor nagyobb mint egy azonos teljesítményű vízerőmű vagy nukleáris erőmű esetén, de a szélturbina parkok terület igénye is hatalmas.
Dr. Reményi Károly a hozzászólásában bemutatott egy diagramot, amely szerint az elmúlt csaknem egymillió évben a felszíni globális hőmérséklet és a CO2 koncentráció változása is fűrészfogszerű képet mutat 100 ezer év körüli periódussal, amelyben a gyors felfutást lassú csökkenés követi. A CO2 növekedés azonban nem megelőzi, hanem követi a hőmérséklet
növekedését, ezért nem ok, hanem inkább következmény lehet.
A vita során a hozzászólók foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hogy ha a széndioxiddal való ijesztgetés tudományosan nem megalapozott, akkor milyen célból bolondítják ezzel a közvéleményt. A lehetséges válasz szerint ezzel akarják kikényszeríteni az energetikában a technológiai váltást, részben az emberi környezet kímélése céljából, de nagyobb részben különféle nemzetközi gazdasági lobbi érdekeknek megfelelően. Egy ilyen technológiai váltás azonban
kiszolgáltatottá tesz számos kisebb államot – így hazánkat is – akik nem lesznek képesek a saját meglévő természeti erőforrásaikat hasznosítani és ezért rohamosan növekszik az energia import függőségük, főleg az egyre bizonytalanabbá váló földgáz terén.
Szó esett arról is, hogy az EU tagállamok többségétől eltérően Magyarországon még ma is hisztérikus ellenkezés tapasztalható a vízerőművek és vízlépcsők ellen a nagyrészt természettudományos dilettánsok által szervezett zöld mozgalmak részéről, akik politikai befolyása olyan mértékű, hogy ennek érdekében például az EU angol nyelvű Víz Keretirányelv hivatalos fordítását több helyen is meghamisították.
Szó esett James Lovelock GAIA elméletéről is, pontosabban arról, hogy a nagy tekintélyű tudós szerző a közelmúltban újabb könyvet publikált ezzel a címmel: „Gaia halványuló arca”. Ebben a szerző sajnálattal kifejti, hogy a természettől távol működő nagyvárosi zöld mozgalmak többet ártanak a természetnek és a környezetnek, mint amennyit használnak.
Budapest, 2011. november 21.
Dr. Héjjas István
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
