Az utóbbi hetekben részt vettem több műszaki-tudományos rendezvényen, amelyeken -- többek között -- szó esett energetikáról, távfűtésről, nukleáris és fosszilis fűtőanyagokról, vízenergiáról, folyamszabályozásról és hajózásról.
Kiválóan felkészült előadók és hozzászólók -- közöttük két akadémikus és több egyetemi professzor -- elemezte a témákat.
Megtekintettünk egy filmet, amelyen a kéményekből áramlik a hófehér vízgőz, amelyekről a zöldek azt állítják, hogy ami kijön, az tulajdonképpen széndioxid.
Láthattunk egy betiltott dokumentumfilmet is a vízlépcsők elleni tüntetésekről, amelyeken a tüntetők azt kiabálják, hogy a nagymarosi vízlépcsőt Rákosi és Sztálin elvtársak találták ki.
Beszámolót hallhattunk a Széchenyi Tervről, amelyben eredetileg néhány mondat foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy előbb-utóbb majd esetleg vízlépcsőt kellene építeni Fajsznál és Adonynál.
Ez azonban a zöldekben azonnali hisztérikus reagálást váltott ki, amire a kormány meghátrált, törölték a kifogásolt mondatokat, és mivel nem merték a felelősséget vállalni, azt hazudták, hogy ez a rész tévedésből került bele a szövegbe, és a hibát a gépírónő követte el, aki hanyag módon összekutyulta a papírokat.
Megtudhattuk azt is, hogy egy szakmailag dilettáns filmrendező rendre utasította a Tudományos Akadémia elnökét, ámde a méltatlan támadásra az Akadémia egyáltalán nem reagált.
Kérdés, hogy a szakmailag főleg dilettánsokból álló zöld mozgalmak miért vannak folyton nyerő helyzetben a szakma nagy tudású képviselőivel szemben, miért képesek ekkora hatással lenni a közvéleményre.
Egyesek erre azt a választ adják, hogy ezeket a mozgalmakat különféle lobbi csoportok pénzelik, és ezek a médiumokat is befolyás alatt tudják tartani.
Csakhogy pénzzel nem lehet mindent elintézni, hiszen az energetikai és hajófuvarozási lobbi is rendelkezik hatalmas anyagi erőforrásokkal, mégsem képes megfelelő hatást kifejteni.
Hofi Gézának volt egy kabaré jelenete, amelyben a következő párbeszéd hangzott el:
- Tud úszni?
- Nem!
- És ha megfizetem?...
Szóval nem elég a mozgalmakat megfizetni, itt valami másról, többről van szó, és nemcsak nálunk, de nemzetközi viszonylatban is.
Nem kétséges, hogy a zöld aktivisták legnagyobb része természettudományos kérdésekben tájékozatlan dilettáns, akik közül sokan azt sem tudják, hogy a H2O és a víz az ugyanaz, és ha megkérdezi valaki tőlük, hogy mi a különbség a Pitagorasz tétel és cosinus tétel között, legfeljebb óvatos kitérő választ kaphatunk.
A mozgalom vezetői azonban tudnak valamit, ami nyerő helyzetbe hozza őket.
Főleg sikeres humán értelmiségiekről van szó, akik között számos író, költő, drámaíró, műfordító, film rendező és forgatókönyv író, zeneszerző, zongora és hegedű művész, továbbá pszichológus, szociológus, politológus található.
Műszaki-tudományos ismeretekkel ugyan nem rendelkeznek, de tudnak valami nagyon fontosat, azt, hogy hogyan működik az emberi lélek.
Ismerik a tömegpszichológia módszereit, és tudják, hogy az emberi cselekvések mögött milyen tudatos és tudattalan vágyak, érzelmek, indulatok, szenvedélyek, félelmek, és szorongások lapulnak.
És ezt nem csak elméletileg tudják, hanem gyakorlati tapasztalatból is, máskülönben nem tudnának bestseller regényeket, novellákat, költeményeket, drámákat, színpadi és film alkotásokat alkotni.
Több mint egy évszázaddal ezelőtt fedezte fel Sigmund Freud, hogy az ember lelki működéseinek nagyobb része tudattalanul zajlik, és a cselekvéseink jelentős része tudattalan késztetések hatására hajtódik végre. Ezért azután az ember a logikai képességét elsősorban nem arra használja, hogy racionális döntéseket hozzon, hanem sokkal inkább arra, hogy az irracionális döntéseit később logikus érvekkel megmagyarázza és hihetővé tegye önmaga és mások számára.
A fizikai Nobel Díjas Wolfgang Pauli szerint a tudattalan fogalmának bevezetése a pszichológiába hasonló jelentőségű volt, mint a kvantum fogalmának bevezetése a fizikába.
És ezzel a történet nem ért véget. Carl Gustav Jung és Roberto Assagioli felfedezte, hogy a személyes tudattalan mögött ott lapul az ún. kollektív tudattalan, amelyből hatalmas pszichikus energiák áramlanak felfelé a személyes tudattalan közvetítésével a tudatba.
Az amerikai ún. neo-freudista pszichológusok (Fromm, Horney, stb.) kutatásai nyomán azután a szakemberek számára az is világossá vált, hogy a tömegek jól befolyásolhatók a tudattalanjukon keresztül, és is kidolgozták az erre alapuló reklámpszichológiai módszereket.
Ezeket az elméleteket a pavlovi tanokon nevelkedett szocialista pszichológusok elutasították, és az ezzel foglakozó szakirodalmat betiltották. Ez azonban alighanem végzetes hiba volt, mivel a hidegháború idején ezeket a módszereket is hatékonyan felhasználták a szovjet tömb szétbomlasztása érdekében.
Most pedig a zöld mozgalmak écesz géberei alkalmazzák ugyanezeket a technikákat.
Ez azt is jelenti, hogy szakmai érvekkel alig lehet a közvéleményre hatni, legfeljebb akkor, ha a szakmai ismeretek lényegét sikerül olyan egyszerű közérthető szintre levinni, amit már az óvodás is megért.
A magasabb színvonalú magyarázatokra a legtöbb ember csak legyint, mert nem érti, sőt esetleg úgy reagál, hogy ezek az öntelt pökhendi tudósok már megint meg akarnak velünk valamit etetni.
Mivel érvel például egy szakember a folyamszabályozás mellett.
Például azzal, hogy ha a Duna évenként legalább 300 napon át hajózható lenne legalább 2,5 méter merülésű hajókkal, akkor olcsóbb lenne az egy tonnakilométerre vonatkoztatott szállítási költség, és ez előnyös lenne a gabona exportunk szempontjából.
Mivel érvel ezzel szemben egy zöld irodalmár:
Azok a nagy ronda hajók, a dübörgő propellereikkel félelembe kergetik a szerencsétlen kis halacskákat, akik hiába sírnak, remegnek, az anyukájuk nem tud rajtuk segíteni…
És ezt a gondolatot megrázó illusztrációkkal szemléltetik például az óvodások számára készülő képeskönyvekben.
Mi lehet a megoldás?
A mérnökök biztosan nem fogják megtanulni a pszichológiát a mindennapi gyakorlati alkalmazás szintjén.
Arra azonban talán van esély, hogy meg lehet nyerni az ügynek néhány írót, vagy más humán értelmiségi közszereplőt, akik képesek az embereket megszólítani olyan hangnemben, amelyre a szakemberek nem alkalmasak.
Azzal ugyanis nem jutunk túl messzire, ha különféle szakmai rendezvényeken újra meg újra elmondjuk egymásnak azokat a meggyőző érveket, amelyeket már mindenki ismer (vagy ha nem, bőséges információt találhat az Interneten), és minden alkalommal biztosítjuk egymást, hogy mindenben egyet értünk.
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
