Hát a Tisza?

Újonc Csatlakozott: Mar 08, 2007 Hozzászólások: 4748

Hát a Tisza?

-----------------------------------

Kedves Kollégák!

Tájékoztatásul küldöm Egri Sándor barátunk "gyászjelentését" a Szőke Tiszáról, a "legmagyarabb folyóról". Kérem, hogy a leírtakkal kapcsolatos esetleges észrevételeket küldjétek meg a részemre, hogy - kérésére - szakmailag megalapozott, rövid, tömör, hasznosítható választ tudjunk adni Részére.

A levelében hivatkozott, Gödöllői konferencián, ill. a Tisza-szekcióban Juhos Lászlóval együtt mi is részt vettünk. A Tisza iránt összesen - Egri Sándor szekcióvezetőn kívül - 4 budapesti mutatott érdeklődést!

Kiegészítésül, mellékelem az EU Duna Régió Stratégiája kapcsán, Lovas Attila 2011.06.07-08-án, Ingolstadtban tartott vetített-képes előadásának magyar-nyelvű változatát. A Szolnoki Tisza Műhely megalakulása, és a Tisza-völgy nemzetközi bemutatkozása eredetileg - Barsiné Pataky Etelka, akkori Kormánybiztos tájékoztatása és ígérete alapján - azt a célt szolgálta volna, hogy Szolnoki székhellyel létre jöjjön a Nemzetközi Tisza Bizottság (a Rajna, a Duna és a Száva, stb. mintájára), ill. az EUDRS szerves részeként a Tisza Integrált Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve is bekerülhessen a kiemelt fejlesztési programok, ill. projektek közé, stb. (lásd: Száva Integrált Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve / ISRBMP, az ISRBC és az érintett 5 ország, valamint az EU támogatásával, holland és szlovák vízügyi szakértők közreműködésével, stb.) Hát ebből nem lett semmi!

A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv / OVGT felülvizsgálatára, ill. a VGT-2 elkészítésére vonatkozóan születtek ugyan határozatok, de azokról ugyanúgy semmit nem lehet tudni. (Megemlítjük, hogy OVGT-vel kapcsolatos korábbi észrevételeinket, javaslatainkat - másokéval együtt - ugyanígy teljesen figyelmen kívül hagyták! lásd: a www.vizeink.hu honlapon is megtekinthető, vonatkozó jegyzőkönyvek, ill. írásaim a www.relazoldek.hu honlapon! Lásd: http://realzoldek.hu/modules.php?name=Content&pa=list_pages_categories&cid=17 )

Hát így állunk az EU 2014-2020 tervezési időszakának kezdetén, és egy sereg - egymásnak is ellentmondó - koncepció, stratégia, program - különböző minisztériumok által beömlesztett tervezeteinek egyeztetése és véleményezése után, és közben!

A nemzetgazdasági tervezés egész rendszerét, módszertanát - a jól működő külföldi gyakorlatok alapján - szükséges lenne felülvizsgálni és az integrált ágazati-, területi-, hálózati-, intézményi tervezés, komplex fejlesztés és finanszírozás (EU+hazai társfinanszírozás), valamint a többcélú hasznosítás - választási ciklusokon átnyúló, hazai gyakorlati megvalósítását jogszabályilag is biztosítani!

Baráti üdvözlettel:

--
Péteri László
okl.ép.mérnök, egyetemi tanársegéd
ny.min.vez.főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértő

mobil: +36 30 319 2033

-----------------------------------------------------

---------- Továbbított levél ----------
Feladó: Egri Sándor <jaszkun>
Dátum: 2014. január 23. 10:30
Tárgy: Hát a Tisza?
Címzett: László Péteri <peteril62>

Kedves Laci!

Bámulatos a szorgalmad! Már 2 könyvre valót megírtál.

Kérlek, bő fél oldalban foglald össze a saját magad levonta tanulságokat, amelyek persze így is kiolvashatók.

Mi itt elég nagy bajban vagyunk a Tiszával.

Kedves Barátaim!

Fogadjátok ezt a nem minden sorában szívderítő olvasmányt kíváncsisággal.

2013-ról

A Tisza a Zöld Szervezetek Országos Találkozóján

Minden kora tavasszal komoly fejtörést okoz a Zöld Szervezetek Országos Találkozóján való részvétel értelme. 2013. márc. 22-24 között Gödöllő adott otthont az egyre csökkenő érdeklődés mellett megtartott találkozónak. A csökkenő érdeklődés okát abban látom, hogy az országos találkozó általános és szekciónkénti tanácskozásai üresen szállnak el, azok hatása a nullához tendál.
A 2013-as részvétel oka az újabb lehetőség megragadása a Tisza ügyének nyilvánosságáért. Ezúttal 3. alkalommal szerepelt a Tisza önálló szekcióban az országos találkozón, ami a folyamatosság szempontjából esetleg valamit számít, hivatkozási alap lehet, egyébként semmi.
Előbb az általános vitáról. A leghatározottabb véleményt egy külföldi - talán észak-európai - hivatásos zöld fiú fogalmazta meg, teljes egészében elutasítva a paksi atomerőmű bővítését. Mai újsághír (2014. jan. 11.), hogy a közeli napokban aláírjuk a Paks II. megvalósítását az oroszokkal. Nem keresem a dolgok értelmét, csupán emlékeztetek a Tisza Charta aláírásakor Nagyszőlősön Hámor Fedir Dmitrovics, a Kárpáti Bioszféra Rezervátum igazgatója szájából elhangzottakra. Kárpátalján több mint 9.400 vízfolyás található, többségük gyors folyású hegyi patak. Vétek ki nem használni energiájukat. Nyilvánvalóan kis léptékű, többfunkciós hegyvidéki tározókra épülő mini, helyi energiaellátást szolgáló vízi erőművekre gondolt. A több funkció egyike megegyezik Kárpátalja árvízvédelmének hosszú távú terveivel. 29 hegyvidéki tározó helyét határozták meg. Mivel a legnagyobb bajt a hegyekben hirtelen, lezúduló, nagy mennyiségű csapadék okozza, előnyt jelent a védekezésben, ha a vizek egy részét a hegyvidéki tározók visszatartják. Nyáron, kevésbé csapadékos időszakban is érdemes megtartani e tározók vízszintjét - nem a maximumon, hanem alacsonyabban, de mégis -, növelve a vizes élőhelyek számát és területét, ezzel elősegíteni az élővilág burjánzását. Svájc, Németország, Norvégia a gyakorlati példák az ilyen hegyvidéki tározókra épült mini erőművekre.
Miért tartottam szükségesnek erre emlékeztetni? Azért, mert belátható időn belül nem látszik remény arra, hogy maguk az ukránok értelmét látnák az ilyen fejlesztéseknek. Ugyanakkor nem utasítják el - ellenkezőleg, szívesen fogadják - az erre irányuló befektetéseket. Miért nem találkozunk magyar befektetői szándékkal? Kárpátalja nincs olyan messze!
A Kárpátok Bioszféra Rezervátumnak egyébként 2013. szeptember elején nevezték ki az új vezérigazgatóját, Vaszka Telescsukot. Jól ismerjük: 2009 nyarán ő volt a Kőrösmezei Erdőgazdaság főmérnöke, majd hamarosan igazgatója lett. Most nagyot ugrott előre. Azt már régebbről tudjuk, hogy a Rahói Járási Állami Közigazgatás főnöke Andrejuk Dmitrij Dmitrovics, a kőrösmezei Edelweis (Budapest) turistaszálló tulajdonosa (egyben építési vállalkozó). Most nyilván összefogtak.
Vissza Gödöllőre: az általános tanácskozás öreg bölénye természetesen nem lehetett más, mint Ángyán József. Meghallgattuk jól ismert mondanivalóját, és egy lépést nem léptünk előre.
A Tisza szekcióra érdekes módon kíváncsi volt 2 budapesti hölgy is. Valóban érdeklődtek, ami újabb bizonyíték a Tisza mentében rejlő lehetőségre. A szekció határozati javaslatát az Országos Tanácskozás magáévá tette, akit érdekel, elolvashatja a Zöld OT -t beírva a keresőbe, a határozatok között.

Tisza Részvízgyűjtő Tanács

Ha némi haszonnal járt a részvétel, az annyi, hogy küldöttként beválasztottak a Tisza Részvízgyűjtő Tanácsba, aminek első (nyári) ülésén kiderült, mekkora sóhivatal. Az EU kötelező előírása a vízgyűjtőkön a társadalmi részvétel megszervezése és működtetése. A Tisza magyarországi szakaszáról kb. huszonegynéhány tagú ez a sóhivatal, félévente ülésezik a nagy semmiről. Tagjai döntő mértékben vízügyesek, néhány polgármester, illetve 3 „civil”. Ezek vagyunk mi. 2 hivatásos (rosszmájúan: megélhetési környezetvédő): egy srác Nyíregyházáról, egy lány Budapestről és jómagam. Magának a Tisza Részvízgyűjtő Tanácsnak a tanácskozáson és a javaslattételen kívül semmilyen jogosítványa nincs. Ezzel együtt nem volna kizárt értelmes dolgokról világosan beszélni, ám erre törekvéssel nem találkoztam. Ja, az első ülésen elnökké választottuk a karcagi Kovács Sándort, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnökét.

Nemzetközi Duna Bizottság

Nyáron derült ki, hogy új vezetője van a bécsi székhelyű Nemzetközi Duna Bizottságnak. Annak, amelyiknek régebben „működött” a semmirevaló Tisza csoportja. Felhívtam az új főnököt, egy szlovák, brüsszeli politikában edződött fiatalembert. Oroszul beszéltünk. „Sajnálkozva” kijelentette, hogy igen, tud a „valamikori Tisza csoportról”, de az most nem működik. Ha lesz brüsszeli támogatású „projekt”, akkor természetesen igen. Kissé idegesen tájékoztattam, hogy talán nem „projektre” kellene várni, hanem foglalkozni a Duna legnagyobb mellékfolyójával. Majd megírtam a Tisza-problematikát, lefordíttattam szlovákra, hátha ez használ, de nem. Válasz nélkül hagyta.

Víz Világtalálkozó

Kísérletet tettem az októberi budapesti Víz Világtalálkozó témái közé becsempészni a határokkal osztott vízgyűjtők problematikáját. Számos olvasnivalóval - köztük a Tisza Chartával - terheltem Áder János köztársasági elnökünk - a Víz Világtalálkozó kitalálója és összehívója - apparátusát. Egy mondatos válasz: elnök úr köszöni a tájékoztatást. Ennyi.
Szept. 2-ra ugyan összehívtak egy kifejezetten civil tanácskozást Bp-re a Víz Világtalálkozó „civil előkészítésére”. Az alapvetően jó szándékú kezdeményezést különösebb siker nem koronázta. Ki lehet pipálni. Egyébként érdekes módon a Víz Világtalálkozó egyik külföldi kritikájaként éppen a civil szféra távol-tartása fogalmazódott meg. Magam részéről úgy látom, hogy egy kiváló kezdeményezést a politika a szokásos módon „elkent”. Nem vállaltak semmiféle konfliktust, ütközést. Nemes cél az emberiség egészséges vízzel való ellátása (és a szanitáció, azaz a víz megőrzése higiéniai célra, én így értelmezem) volt. Nem érzem úgy, hogy e találkozóval haladt volna a világ előre.

Duna-Tisza együttműködés

Megint félve írom le, hogy számunkra a haszon Bárdossy András professzor felbukkanása és véleménynyilvánítása volt. A világtalálkozót követően hallottam a rádióban és megtaláltam. A Stuttgarti Egyetemen a Víz- és Környezeti Modellezési Intézet igazgatója. Ráborítottam a Tisza problematikát, amivel sikerült kellően megrémítenem. Nagy nehezen megmagyaráztam, hogy kezdeményezzük a Duna és a Tisza mentén élők szakmai és egyéb együttműködését. Stuttgart a Duna forrásvidékének otthont adó Baden-Württemberg tartomány fővárosa, ezért fordulunk hozzá. Őszintén megmondom, telefonon nem olcsó ez a kapcsolat, skyp-ot nem használ. Azért mégis remélhető, hátha kijön valami.
Időközben a Stuttgarti Magyar Intézet igazgatójához is fordultam, aki készségesnek bizonyult. Tiszta szerencse, hogy Donaueschingenben (a Duna forrásának városában) egy tanácskozáson összetalálkozott egy esetlegesen alkalmas kapcsolattal. Még nem léptem. Levelet kell írni, németre lefordítani, stb.

„Palingenia” kiállítás nem kell

Nyár végén, kora ősszel kezdeményeztem, hogy Szolnok adjon helyet a „Palingenia” Nemzetközi Környezet- és Természetvédelmi, Vízgazdálkodási Kiállításnak. Mi megszervezzük, megvalósítjuk. Elküldtem a javaslatot néhány olyan helyre - politikusnak is -, ahonnan pozitív választ vártam. Néma csend! (Palingenia a tiszavirág latin neve. Addig nincs baj a Tisza vizének minőségével, amíg megmarad, él benne a tiszavirág. Innen az elnevezés javaslata.)

Ígéret Nagybányán

Még nyáron neszét vettem, hogy Nagybánya polgármestere igen következetesen ellenáll az ottani aranykinyerés újbóli elindításának. Hosszadalmas szervezés eredményeként 2013. szept. 9-én fogadott Catalin Chereches, Nagybánya polgármestere. (Nem nő, férfi, ezt már tudtam régebbről. Hihetetlenül népszerű, 80 %-al választották újjá a közelmúltban. Ezt jó jelként értékeltem.) Sajnálatos módon alaposan megnehezítette megbeszélésünket Ludescher István magyar alpolgármester (RMDSZ), aki betessékelt irodájába. Ez alighanem kapóra jöhetett Chereches polgármesternek, aki átjött, leült. Röviden bemutattam a Tisza-problematikát, az 5 ország együttműködésének szükségességét, a közös nemzetközi fellépés hatását. Az alpolgármester tőle telhetően fordított, közben többször figyelmeztetett, hogy a polgármester mennyire elfoglalt, fogjam rövidebbre.
Chereches a következőt kérte, illetve ajánlotta: mivel az aktuális bányavállalat a Máramaros Megyei Közigazgatási Bírósághoz fordult Nagybánya Város Önkormányzatának tiltó határozata felülvizsgálatára, érintett félként, társadalmi szervezetként lépjünk be a perbe. 3 napon belül megküldi az ehhez szükséges formanyomtatványt. Valamint felajánlotta, hogy 2014-ben Nagybányán rendezzük meg a következő Kárpátok-Tisza Fórumot. Ő - mármint a város - biztosítja a résztvevőknek a szállást, az étkezést, a szinkrontolmácsolást. Gondolhatjátok, mekkora sikerként könyveltem el a nagybányai utat.
Gyorsan tájékoztattam levélben Illés Zoltán államtitkárt (?), kérve, hogy „zárkózzanak föl”, ne hagyjuk veszni e lehetőséget. Nem rejtettem véka alá, hogy egy sikeres Nemzetközi Tisza Fórum más területek számára is inspiráló lehet. Kitaláljátok az egy - pontosabban 2 - mondatos választ: köszöni a tájékoztatást, de ez a téma a következő kormány feladata lehet, ezért ő nem foglalkozik vele. (Válaszolja ezt szeptemberben, amikor még legalább fél év van a választásokig. Addig nem vesz fel fizetést? Mindenesetre ráhagytam, mert higgadtan nehezen léptem volna tovább.)
Közben vártam 3 napot a nyomtatvány megérkezésére Nagybányáról, aztán még 3-at, majd 30-at Azóta 90 napnál is több telt el - és semmi. Még frissen, az ősszel jeleztem Korodi Attilának az RMDSZ környezetpolitikusának, korábbi környezetvédelmi miniszternek Nagybánya polgármesterének ígéretét. Megkérdeztem véleményét, kérve segítségét. Udvariasan értésemre adta, hogy nincs jó véleménnyel az esetlegesen bevonható RMDSZ nagybányai szervezetének működéséről (elnök Ludescher István), ezért személyesen nem akar lépni, közbenjárni. Gondoljon ezután mindenki, amit akar.
Nem vádolok senkit, de Ludescher alpolgármester többször dehonesztáló kifejezést tett általában a civil szféra működésére. (Véleménye szerint csak akadályozzák a jó szándékú politikusokat.)
Fogalmam sincs, mit kezdjünk, de ezek után egyelőre Nagybányán a polgármesterrel és az alpolgármesterrel közösen talán semmit.

Nagybányán egyébként felkerestem az egykori Bányaipari Kutatóintézet utódszervezetét, egy magáncéget. Román vezetője örült az érdeklődésnek, de gyorsan kiderült, hogy nem csak nyelvi nehézségei vannak esetleges közös gondolkodásunknak. Mellébeszélt, amikor konkrét munkáikra rákérdeztem, azaz nem jutottunk semmire. Ők megrendeléseket teljesítenek, „projektekre” rajtolnak és kész.
Nem tartozik szorosan a témához, de ellátogattam a Bányavidéki Új Szó, Máramaros megye egyetlen magyar nyelvű lapja - hetilapja - szerkesztőségébe. Nagyon mély letargiát leltem. Összeszedtek 6 millió Ft-nyi adóhátralékot, amit ne tudnak kifizetni. Egyébként a megye magyar vállalkozóitól nem remélhetnek együttműködést, támogatást, nagy a széthúzás. Nem néztem azóta utána, léteznek-e még.

Felső-Tisza vidéki Magyarok Találkozója Técsőn

Idén szeptemberben 3. alkalommal szervezték meg a Felső-Tiszai Magyarok Találkozóját, ezúttal Técsőn. Nem kis munka volt kideríteni a szervezők elérhetőségét, aztán bejelentkeztem egyesületünk nevében, felajánlva, hogy mi is kiállítunk egy sátorban, valamint viszünk magyar nyelvű könyveket, tankönyveket, amit ingyen adunk. Nem kis pofára esést jelentett, amikor közölték, hogy nem adnak sátrat, a magyar nyelvű könyvekkel pedig nem tudnak mit kezdeni. (A könyvek egyébként a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumból származtak, kifejezetten jó állapotban, iskolai könyvtári selejtezésből megmentve. Nem kis bonyodalmat jelentett átjuttatásuk Ukrajnába, mert a korábbról ismert hivatalos út 3 hónapos várakozási idejét meg akartam spórolni. Előbb elvittem a könyveket Beregsurányba, ott betároltuk a Polgármesteri Hivatal egyik raktárába. A Beregszászi Magyar Főkonzulátus kocsija átszállította Beregszászra, ahol újra az én kocsimba pakoltuk.) Végül a teljes rakományt Kőrösmező kapta, az ő buszukba raktuk át Técsőn.

Magáról a találkozóról Stumpf Emil bátyánk és Koszó Laci tudna bővebben mesélni. Ők a szombat délelőttöt töltötték Técsőn, ízlelgették a szabad tűzön készült finomságokat.

Jómagam a péntek délutáni pedagógusi tanácskozást hallgattam végig. A Felső-Tisza vidék iskoláinak, óvodáinak képviselői számoltak be helyzetükről. A rahói iskola magyar tagozata elmúlt években megvalósult épületfejlesztései ellenére változatlanul az derült ki, hogy ott a legnehezebb az előrehaladás. Hiányzik olyan keménykötésű vezető a tanárok között, akire hallgatnának a többiek, és aki kiáll a magyar oktatásért. Sajnos az alacsony színvonal miatt a magyar szülők is inkább ukrán tagozatra íratják gyereküket. Ha ezt a tendenciát nem sikerül megállítani, néhány éven belül kétségessé válik a magyar tagozat léte Rahón. (Eszembe jut első látogatásom a rahói magyar tagozatra 2005 decemberében. Kérdeztem az akkori tagozatvezetőt, mire volna legnagyobb szükségük. Fénymásoló papírra - hangzott a válasz. Természetesen legközelebb vittem nekik. A diákokat meg arról kérdeztem, hová öntik otthon a szemetet. Padokra szegték tekintetüket, nem akartak válaszolni az istennek sem. A tyúkoknak, a hátsó udvarra? - találgattam. Rázták a fejüket, hogy nem. Akkor hová? - Hát, a patakba! - hangzott nagy sóhajtással a válasz.)

Turista menedékház a Fekete-Tisza forrásához

A kárpátaljai út tulajdonképpeni célja - a Felső-Tiszai Magyarok Találkozója mellett - két dolog kiderítése volt. Az egyik a Fekete-Tisza forrása fölötti Aklos-fennsíkon valaha állt turista menedékház mintájára valamilyen szilárd építmény megvalósításának lehetősége, a másik Kárpátalja szennyvízkezelésének kiderítése volt, különös tekintettel a Tiszára.
A turista menedékház céljára a terület megszerzésére még júniusi beregszászi megbeszélésünkön kértem Gajdos Istvánt, az ukrán parlament egyetlen magyar képviselőjét, aki lelkesen fogadta a javaslatot. Lelkesedése azonban hamar lelohadt, amikor a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnökétől - azaz a megye kormányzójától - megkapta a választ: az egész terület szigorúan védett természetvédelmi oltalom alatt áll, ott semmilyen építkezésre lehetőség nincs. Ennek néztem pontosabban utána. Kiderült, hogy igenis van lehetőség! Amennyiben a terület kezelője - esetünkben a Kőrösmezei Erdőgazdaság - úgy ítéli meg, hogy saját működéséhez szükség van bármilyen objektumra, és azt kellően megindokolja, a cég igenis megépítheti. Igaz, más nem, csak ő. Indokolt lehet pl. természeti bemutatóközpont, egyben menedékház. Hétfőn bekopogtam a Kőrösmezei Erdőgazdaság új igazgatójához - fiatal, 40 körüli ember -, de nem vágtam a dolgok közepébe. Csupán ismerkedni jöttem - mondtam neki. Szó szót követett, végül ő maga kezdett el beszélni valamiféle építmény szükségességéről. Azt azonban közölte, hogy ő új ember, még nem melegedett meg a székében, ezért kellően óvatos. Kisebb építményt el tud képzelni, de nagyobbat - turista menedékházat - nem. Én ennyivel megelégedtem.
Már hazafelé jutott eszembe, hogy egy normális, rendszeresen takarított illemhelyet, fedett hulladéktárolót, valamint egy ízléses, padokkal, asztalokkal ellátott étkezőhelyet kell neki beajánlani. Lehet, hogy egyszerre nem megy, de egymás után talán.
Azt észrevettem, hogy egyedül nem fogja fölvállalni a döntést, még ilyen, kis léptékű építkezés esetében sem, azaz valamely megyei főnököt kell meggyőzni. Ehhez viszont gyakrabban kell Kárpátaljára látogatni. Annyi kiderült, hogy a kormányzó - a megyei adminisztráció elnöke - elkötelezett lótenyésztő. Talán ebből az irányból meg lehet közelíteni.

Kárpátalja szennyvize

A legnagyobb kihívás pillanatnyilag Kárpátalja településein a szennyvízkezelés megoldása. Kiderült, hogy azokon a nagyobb településeken, ahol létezik egyáltalán szennyvízcsatorna-hálózat és az végződik valamilyen szennyvíztelepen, a rendszerek a szocializmusban épültek meg, akkor is inkább az 1960-as, 70-es években. Azóta sem karbantartásukra, sem fejlesztésükre nem futotta. A kisebb településeken akár a családi házaknál, akár a közösségi létesítményeknél szennyvízgyűjtő akna - derítő - található, amelyet igény szerint szippantós kocsival ürítenek. A szennyvíz útja a szippantás elvégzéséig ismert, onnan homályba vész: a szippantós üríti oda, ahova gondolja. (Ez kis hazánkban sincs másként.)

Innentől példák következnek. Kőrösmezőn is megépült a szennyvízcsatorna-hálózat és a szennyvíztelep a szocializmus idején, de soha nem helyezték üzembe, mert mérnöki kivitelezési problémából adódóan a gerincvezeték csatlakozását a leglényegesebb ponton elszúrták. Tehát Kőrösmezőn változatlanul szippantanak - és a szippantó kocsik ürítenek. Pedig Kőrösmező a Rahói járás 2. legnagyobb települése, 10.000 lakossal, jelentős turizmussal, szállodákkal, kórházzal!

Ellátogattam még a Tatár-hágó előtti utolsó településre, Mezőhátra (Lazescsina), ahol iskola és több turista vendéglátóhely, panzió működik, és szintén szippantanak.

A Felső-Tisza menti városok - Nagyszőlős, Huszt, Técső, Aknaszlatina, stb. - szennyvize ugyancsak tisztítás nélkül ömlik a Tiszába. (A romániai oldal településeiről nincs információm. Túl optimista nem vagyok.)

Az egyetlen kárpátaljai jó példával Nagymuzsalyon találkoztam. A Beregszász melletti falu szippantott szennyvizét a helyi szőlőfeldolgozó, borászati üzem teljes egészében befogadja, mert a cég, kerítésen belül saját, gázfejlesztő szennyvízfeldolgozót létesített, amelynek szüksége van a szerves hulladékra. Technológiájuk képes különválasztani a folyadékot és a szilárd szerves anyagot. Sajnos idő és előkészítés hiányában a céghez - amely Kárpátalja egyik leggazdagabb magyarjának tulajdona - nem jutottam be további részletek megismerésére.

Egyelőre csupán tapogatóztam a téma gazdájánál, a Kárpátaljai Megyei Ökológiai Igazgatóságon. Annyi derült ki, hogy a városok és egyéb települések akár önállóan is szívesen fogadnának befektetőt, beruházót, aki megtervezné, kiépítené a teljes rendszert - akkor már gázfejlesztéssel érné meg - és megfelelő díjazás ellenében működtetné meghatározott ideig.
Szakemberekkel szót váltva az derült ki, hogy ezt a munkát legfölül, azaz a Kárpátok gerincénél érdemes elkezdeni, esetünkben Mezőháton. Onnan az ugyanilyen nevű patak indul és Kőrösmezőn torkollik a Fekete-Tiszába.

Talán most már érthető a Baden-Württemberg-i Duna-Tisza együttműködés javaslata. Talán ott lehetne találni olyan céget, amelyik képes és hajlandó beszállni.
Magyarországon egyelőre a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megfelelő tanszéke vállalná, hogy amikor magyar szakembereknek tartanak továbbképzést, akkor beengednék a kárpátaljai szakembereket is. Mindezt szervezetté lehet tenni.

Kárpátok-Tisza Magazin

Éppen az említett - nem kis - problémakör írja elő a nyilvánosság tőlünk telhető szintjének megteremtését. Erre tettem kísérletet novemberben a Kárpátok-Tisza Magazin tervével. Nyilván akkor ér valamit, ha nem elriaszt, hanem az értékek bemutatása mellett őszintén szól a feladatokról is. Teszi mindezt magyar, ukrán, román és minimum német nyelven. Kipróbáltam a magyar nyelvű változatot. Közel 50 cég vezetőjének, Tisza menti város polgármesterének írtam, minimális támogatást kérve. Valójában PR, vagy reklám-cikk megjelentetésére igyekezve őket rávenni ellenszolgáltatásként. Kiszámítható az eredmény. A legpozitívabb hozzáállás: érdekel, de nem most.

Köszönöm, ha idáig elolvastad!
Kíváncsi lennék véleményedre, ha röviden reagálsz is.

Köszönettel: Egri S.

Melléklet:

https://drive.google.com/file/d/0B2ifl7cAGjhpe kNsQjdrN201bjg/edit?usp=sharing

--------------------------------------------------

Hivat kozás erre a cikkre: http://realzoldek.hu/velemenyek/2014/01/22/az-irf-europa-folyoja-2013-dij-elso-nyertese-1-rajna-2013-10-18-an-uzembe-helyeztek-nemetorszag-legnagyobb-vizeromuvet-a-rajnan-iffezheim-ben/

-------------------------------------------------

Válas z:

---------- Továbbított levél ----------
Feladó: Egri Sándor <jaszkun>
Dátum: 2014. január 23. 15:10
Tárgy: Tisza Charta
Címzett: László Péteri <peteril62>

Kedves Laci!

Köszönöm!

Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, mint az esetlegesen létrejövő nemzetközi "Tisza Együttműködés" (nevezzük bárhogy) potenciálisan "kinevezett" vezetője nyilvánvalóan nem ismerteti, mert nem "nadrágos emberek" alkották a Nagyszőlősön 2007. május 18-án aláírt, az eddigi legszélesebb kitekintést nyújtó Tisza Chartát. (Csatolom.)

Ide kívánkozik még - alapmű! - a Trianoni Szerződés III. fejezet 292. és 293. cikke Vízügyi rendelkezések címmel Állandó Műszaki Vízügyi Bizottság felállításáról. Ismertette Alföldi László a História 2010. 9-10. száma 55-57. oldalán "A vízügy Trianonban" címmel.

Sajnos egy (lehet, hogy több) dologban tévedtünk a Tisza Chartában. Mégpedig abban, hogy
"nem szándékozunk szülő- és lakóhelyünkről tömegesen elvándorolni."

Ez önmagában igaz megállapítás, de mit értünk tömegesen alatt? Sajnos éppen a Tisza vízgyűjtője Európának az a hátrányos térsége, ahonnan a helyi foglalkoztatás hiányosságai miatt egyre többen kényszerülnek elvándorolni. Igaz ez akkor is, ha nem csak onnan, hanem máshonnan is.

Ha azonban az EU fejlett tagországait alkotó "mag Európa" - felismeri, hogy távolmaradása esetén változatlanul "magára húzza" a munkanélküliek, a gazdasági menekültek - sajnos többnyire a legképzetlenebbek, a nyelveket nem beszélők, a lumpenek, a koldusok, a "megélhetési bűnözők" egyre sokasodó tömegeit a perifériáról, Európa hátsó udvarából, akkor döntő lépésre kell, hogy elszánja magát.

Munkahelyeket kell létesítsen e vidéken pl. a vízgazdálkodás, a szennyvízgazdálkodás, energianyerés összekapcsolásával is.
Igazad van, Laci, a mezőgazdaság, a kertgazdálkodás, az élelmiszeripar helyi munkahelyei szorosan összekapcsolódnak a vidéki foglalkoztatással.

Tisza Charta:

https://drive.google.com/file/d/0B2ifl7cAGjhpTDctbFdFMzNkSWs/edi t?usp=sharing

.

.

.