Olykor a valóság borzasztóbb, mint a fantáziálás

Újonc Csatlakozott: Mar 08, 2007 Hozzászólások: 4748

Olykor a valóság borzasztóbb, mint a fantáziálás

Juhos László Főszerkesztő Úr részére
Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Érdekes, fontos és bátor publikációnak tartom Mészáros Milán Magyar X-akták című cikkét, amelyet a Reális Zöldek Klubjának honlapján közöltek. Szerintem azért érdekes és fontos, mert a vázolt ügyekről Magyarországon még mindig csak nagyon-nagyon kevesen tudnak. Bátor pedig azért, mert a szerzője ennek ellenére is mert megemlékezni egy olyan rendkívül fontos diplomáciai eseményről, mint amilyen az amerikai idősebb George Bush elnök és a szovjet Gorbacsov elnök 1989-ben Máltán lezajlott találkozója volt. Nem Mészáros úr tehet arról, ha nem tudja, hogy ez a találkozó csak egy volt a sok közül, amely előkészítette a hidegháború beszüntetését.
Nem tudhatta pl., hogy egy magyar parafenomén, akit 3 éves korától kezdve a tudtán kívül is a szovjetek ügynökei a hüllőszerű idegen gyarmatosítók elleni harcra, illetve annak elkerülése érdekében a Mars bolygó és a Naprendszer más bolygóinak felkeresésére készítettek fel, már jóval előtte diplomáciai futárként közvetített ebben az ügyben (is). Miként azt sem tudhatta, hogy az akkori szovjet pártvezető, L. I. Brezsnyev lánya és annak parafenomén képességű férje cirkuszi akrobata fedéssel már 1958-től kezdve azért járta a világot, hogy felkutassanak és kiképezzenek olyan parafenomén képességű gyerekeket ilyen feladatokra, mint az említett Opál Sándor.
Brezsnyev vejét ma is csak a cirkuszi művésznevén, Kió-ként ismeri a világ. Rendszerint a bőrét barnára festve és indiai jelmezben lépett fel a cirkuszi porondokon. A felesége pedig úgynevezett nehéz akrobataként dolgozott. Tudomásom szerint korábban KIó volt az egyetlen ember, aki úgy tudott bánni a kajmánokkal, krokodilokkal és más hüllőkkel, hogy még csak ketrec sem kellett hozzá, amikor a jelenlevő közönség sikoltozása közben a cirkuszok porondjára vezette őket. Azok minden szavának és intésének azonnal és feltűnően értelmes módon engedelmeskedtek.
A kortársai közül sokan nem értették azt sem, hogy 1958-68 között Magyarországon járva Budapesten kívül miért csak egy Békés megyei kisvárosban, Gyulán vendégszerepelt a Moszkvai Nagycirkusszal. Miért csak az akkor még más nevet viselő gimnazista kisdiáknak, Opál Sándornak, a Békés Megyei Népújság tudósítójának adott interjút és fogadta őt egész napokra, amikor Gyulán tartózkodott. Később pedig, amikor a gyermek már egyetemista volt, Kió és a felesége, a Budapesti Nagycirkuszban szintén csak Opál Sándort voltak hajlandók fogadni és bioenergetikussá képezni. Akkor már az ifjú is értett az említett hüllők nyelvén és azok vakon engedelmeskedtek neki is.
Mindezért már nem is csodálkoztam, amikor jó néhány évvel később hivatalból megtudtam, hogy 1969-70-ben az akkorra már felnőtt és titokban kiképzett Opál Sándor volt az első ember, aki marsi hüllők űrhajóján a Marson felvette a diplomáciai kapcsolatot az ottani hüllők fejedelmével. Amikor visszatért olyan kiváltságokat kapott Brezsnyevtől és a szovjet kormánytól, amivel még Brezsnyev közvetlen munkatársai sem rendelkeztek.
Azt azonban csak jóval később tudtam meg, hogy a kiváltságok nem annyira az első marsutazó ember hősiességének és a Kióéhoz hasonló parafenomén képességeinek szóltak. Sokkal inkább annak, hogy a továbbiakban, egészen 1991-ig, diplomáciai futárként ő tartotta a kapcsolatot a nagyhatalmak vezetői közt annak érdekében, hogy a lehető legbékésebb módon minimum lassítsák, vagy teljesen megakadályozzák a földönkívüliek földi gyarmatosítását.
És mi volt mindezért a hála a hidegháború megszűnése után? Az, hogy a földönkívüliek kollaboráns ember-ügynökei az elmúlt 25 évben már számos gyilkossági kísérletet követtek el Opál Sándor ellen. Az, hogy Kiót meggyilkolták a felesége pedig hajléktalanul, a szó szoros értelmben egy szennyvízcsatornában éhen halt. Opál Sándor a meggyilkolására tett kísérletek miatt jelenleg már 70 százalékos rokkantként, mindenkitől elzárkózva, a múló napok szinte minden órájában testi és lelki kínoktól szenvedve ugyan él még, de a karaktergyilkosság minden lehetséges módszerét is bevetik ellene. Nem is szólva a hivatalos szervektől és az MTA-tól kapott megalázásokról. Pedig Opál Sándor eddig összesen hat olyan tudományos törvényszerűséget fedezett fel, amelyeket katonai okból a BM-ben államtitokká, a NATO-ban pedig szövetségi titokká nyilvánítottak, noha tudják, hogy azokat a Szovjetunió jogutódja, Oroszország is jól ismeri. Ráadásul már a magyarok közül is majdnem mindenkit meggyilkoltak, aki az ő diplomáciai küldetéseiről bármit is tudhatott.PL. 1998-ban egy parkban, ahol éjszaka az akkori katonai elhárítási hivatal legfelső vezetőjével négyszemközt találkozott, reggelre kelve állítólagos szívbénulás miatt holtan találták. Opál Sándor pedig éppen akkor egy néhány nappal korábbi utcai támadás során kapott tűszúrásos ricin mérgezés miatt a BM Budakeszi úti kórházában hosszú időre lebénult állapotban feküdt. Ilyen és még durvább merényleteket és életveszélyes fenyegetéseket 1990-től kezdve gyakran érik. Mindamellett többször kirabolták és feldúlták a lakását, a fia által örökölt orvosi rendelőjét, lerombolták és felgyújtották a vidéki nyaralóját és kertészetét, ellopták az autóját. Ma már fel sem tudom sorolni, hogy mi mindenen ment át az utóbbi évtizedekben. Nem is beszélve az ifjúkori űrhajós kalandjairól.
Ha Pataky Attila rock-sztár nem figyelt volna fel rá, s nem hívták volna meg tavaly a TV2 Mokka című műsorába az X-aktás ügyekről nyilatkozni, akkor valószínűleg úgy távozna majd közülünk, hogy semmit sem tudhatnánk pl. a marsi hüllők földi mutációinak valódi küldetéséről. Biztos vagyok azonban abban, hogy Oroszország és az ázsiai nagyhatalmak illetékesei tudják, és sohasem fognak meghátrálni sem a földönkívüliektől, sem pedig az Európában tovább élő inkviziciós gyakorlattól.
Ez a gyakorlat azért is különösen veszélyes, mert tudományos és kulturális téren egész keresztény világot továbbra is középkori tudatlanságban tartja. Pl. elhitetik az emberekkel, hogy a költöző madarak csupán 8-10 dkg növényi mag energiájával repülik át a Földközi-tengert. Hogy 17 ezer km-et úgy tesz meg a csupán egy-két évig élő és Magyarországon kikelt gólya Dél-Afrikáig, hogy útközben csak magvakkal táplálkozik. Ráadásul még azt a képtelenséget is szajkóztatják, hogy az ott kikelt gólyafióka úgy talál vissza a szülei magyarországi fészkére, hogy közben csak a Föld bolygó szüntelen mozgásban lévő erővonalaihoz igazodik. De ha ez így van, akkor honnan tudja a vissza jövő gólya, hogy a szülei melyik város, melyik utcájának hányas számú háza közelében hagyták számára fészket?
És még millió számra sorolhatnám a hasonló képtelenségeket, amelyekkel az inkviziciótól átvett módszerekkel az emberek közé beépült földönkívüli ügynökök megtévesztik még a tudósokat.
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Amikor elküldés előtt újra elolvastam ezt a levelem Önnek és még néhány tömegtájékoztatási médiumnak, akkor döbbentem rá, hogy az abban leírtakkal én is az életemet kockáztatom. Hiszen én is Opál Sándor egykori munkatársai közé tartozom. Ugyanakkor szégyelleném magam, ha merő gyávaságból nem próbálnám meg felhívni a magyar tudóstársaságok figyelmét az egész emberiséget fenyegető veszélyekre. Ezért a legnagyobb tisztelettel kérem, hogy arról mindenkor csak a nevemet és az elérhetőségemet titokban tartva adjanak tovább bármit is.
Tisztelettel:
Nagy György,
űrhajózási fizikus

Újonc Csatlakozott: Mar 08, 2007 Hozzászólások: 4748

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Sajnos túlságosan izgatott vagyok, amikor ezeket a sorokat írom. Így történhetett meg, hogy az előző levelemből lényeges dolgok kimaradtak. Pl. az, hogy a parkban, ahol a katonai elhárítás akkori vezetőjének Stefán Géza vezérezredesnek az éjszakai találkozójáról volt szó, a tábornok Opál Sándor volt titkárnőjével találkozott. A titkárnőt találták meg másnap szívbénulás miatt meghalva. Az is kimaradt az előzőekből, hogy néhány évvel korábban lényegében ugyanígy halt meg Opál Sándor volt gépírónője és az általa vezetett BM önálló osztály TÜK irodájának az ügyintézője, valamint több más munkatársa. A haláluk idején Opál Sándort - több ellene intézett gyilkossági kísérlet miatt - derékig begipszelve a BM akkori központi kórházában kezelték. Még szörnyűbb halála volt más kapcsolatainak is. De hadd ne folytassam, mert szeretnék még élni egy darabig...

Tisztelettel:
Nagy György