|
 Mészáros Milán
 A környezetvédelemben ez most a lefontosabb kérdés. Ennek ellenére a világ, illetve annak vezetői úgy tesznek, mintha mi sem történt volna az utóbbi három teljesen sikertelen ENSZ Klímacsúcson. Persze a többség még az idén megrendezett Rio+20 klímacsúcs után is reménykedik a csodában, hogy valami csak történik, s valamitől majd megfordul a mostani "negatív trend".
A valósággal való szembenézésnek ez az a hiánya, ami miatt prognosztizálható a további kudarcok vagy inkább csődök sorozata.
Ugyanis kudarcok vagy csődök sorozata vár az emberiségre mindaddig, amíg a kialakult, de valójában fel nem ismert folyamatokat -beleértve a mai állapotokat is- negatív trendként értelmezi. A helyzettel való tudományos szembenézés majd értékelés ott kezdődik, amikor az ember a folyamatokat és a mai állapotokat emberi (külső) értékkategóriák nélkül, önmagukban, valamint belső fejlődésükben szemléli, értelmezi és magyarázza. Végül, az így kialakult elvekből és törvényekből stb. von le következtetéseket a jövőre vonatkozóan.
A jelentősen megkésett tudományos megközelítés mielőbbi kialakítása érdekében fontos annak felismerése, hogy a sikertelen klímacsúcs-sorozat nem a végzet szüleménye, és azokat nem is a 2007/2008-ban kirobbant és azóta is tartó gazdasági válság -vagy valami más külső tényező- idézte elő. (Mivel ezek legfeljebb csak felgyorsítani tudták a folymatokat.) A valódi okok belső természetűek. Pontosabban arról a súlyos hibáról van szó, hogy a filozófia elbizonytalanodott a fejlődés fogalmának értelmében, s így annak újra-értelmezésében is. (Ez az elbizonytalanodás persze nemcsak a környezetvédelemre nyomta rá a bélyegét.) Mivel a mai filozófiai irányzatok szerint fejlődés nem létezik csak változás, így a környezetvédelemben is megnyílt az út a fejlődés fogalmának kikezdésére, illetve annak zárójelbe tevésére. Ez a devalválódás tette lehetővé, hogy 20 évvel ezelőtt, az 1992-es Riói Csúcson szembeállították a környezetvédelmi szempontokat a fejlődéssel. Ezzel nemcsak a fejlődés szűnt meg végleg, hanem már a változás lehetősége is negligálódott. Így a környezetvédelmi szempontoknak megfelelő "változás nélküli fejlődést" nevezték el fenntartható fejlődésnek. Vagyis, a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely elsősorban egy valamikori állapotot igyekszik fenntartani, s benne minden változás csak azért lehetséges, illetve megengedett, hogy a valamikori állapotot megőrizze. Ez a fogalom tehát éppúgy értelmetlen és értelmezhetetlen, mint a közgazdászok által előszeretettel mantrázott "dinamikus egyensúly" kifejezés. Azonban, aki csak egy kicsit is járatos a természettudományokban -ahonnan e fogalom két összetevője átkerült-, az tudja, hogy például egy változás lehet dinamikus, de az egyensúly soha, hiszen az konstans. (Az egyensúly fogalmát a természettudományokban a stabil vagy instabil jelzővel szokták megjelölni.)
Tehát a kudarcok vagy csődök sorozatának okai belső természetűek, amelyek a fenntartható fejlődés hibás kiinduló pontjának, valamint önellentmondásos meghatározásának következményei. Tehát, Rio után az egyik legfontosabb lépés a fenntartható fejlődés fogalmának felváltása egy olyan önkonzisztens fejlődés fogalommal, amelyben a környezeti szempontok a fejlődés motorjaként kerülnek értelmezésre. (Legrosszabb esetben pedig a fejlesztések peremfeltételeiként jelennek meg.)
A másik igen fontos feladat, hogy az egész környezetvédelmet minél előbb szigorúan tudományos és komplex alapokra kell helyezni. A komplex alapok itt azt (is) jelentik, hogy például a természeti jelenségeket nem lehet pusztán a biológiát szem előtt tartalmazva értelmezni és magyarázni. Mint ahogy a Naprendszer működését -vagy a Naprendszerben érvényesülő, a Földre domináns hatást gyakorló folymatokat- sem lehet a biológia törvényeivel megmagyarázni. A biológia hasznos szerepet játszhat a környezet kisebb részét alkotó organikus lét leírásában, magyarázatában vagy törvényeinek feltárásában, de nyilvánvaló, hogy a környezet nagyobb halmazát alkotó és döntő befolyással rendelkező részének magyarázatában vagy törvényeinek feltárásában az élettelen természettudományoknak kell játszaniuk a fő szerepet. A mai helyzet ezzel szemben az, hogy a környezet egészét illetően dominánsan csak a megőrző (fenntartó) -tehát nem az evolúcionista- biológia tudománya érvényesül. Többek között ez vezetett arra a nagyfokú embertől való elidegenedésre, amely abban is megjelenik, hogy a békácskák, rákocskák és csigácskák életterének és életének biztosítása azonos szintre került az emberével. Stb. A környezet fogalmának társadalmi vagy gazdasági aspektusait pedig még nem is említettük.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy Rio után négy fő feladat áll az emberiség előtt. 0. Meg kell alkotnia a fejlődés 21. századi fogalmát. 1. Meg kell szűntetnie a környezetvédelem szembeállítását a fejlődéssel. 2. A környezetvédelmet szigorúan tudományos és multidiszciplináris, ugyanakkkor mégis egységes alapokra kell helyeznie. 3. A cselekvési programokat az előző három pont alapján kell magalkotnia és végrehajtania. Nyilvánvaló, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, amelynek meg vannak a megújuló energiákkal kapcsolatos vetületei, csakúgy, mint a népesedési, fejlettségi, szociális (népjóléti) vagy gazdasági szempontjai is. Stb. Ezek -akár rövid- kifejtése is több helyet és időt igényel, emiatt azt egy előadás keretében fogom más alkalommal elmondani.
2012. szeptember 1.
|
|
Dátum: 2012. September 01. Saturday, 19:33 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
