| A köztársasági elnök úr az utóbbi időben több alkalommal nyilatkozott vízügyi és |
|
 A köztársasági elnök úr az utóbbi időben több alkalommal nyilatkozott vízügyi és klímapolitikai kérdésekben
Áder János szerepe és Köztársasági Elnökként a Vízügyi Szövetség (EWA) budapesti konferenciáján elmondott megnyitó beszéde a reális zöldeket, zsidóknak Egyiptomból való kijövetelére emlékezteti.
Mózes második könyve a zsidóknak Egyiptomból kijöveteléről (Károli Gáspár revideált fordítása)
• 17,3 És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
A köztársasági elnök úr az utóbbi időben több alkalommal nyilatkozott vízügyi és klímapolitikai kérdésekben, így a Budapesti Víz Világtalálkozón, valamint az ENSZ klímaváltozási ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettesével történt megbeszélés alkalmával, és számos egyéb alkalommal is, amikor kifejtette aggodalmait az emberiség jövőjével kapcsolatban.
Az államelnök úr iránti tiszteletünk ellenére kénytelenek vagyunk vitatni egyes megállapításait.
Az államelnök úrnak kétségtelenül igaza van abban, hogy „Földünk tömegéhez képest a természetes édesvízkincsünk még annál is jóval kisebb, mint az aprócska vízcsepp”. Igaza van abban is, hogy „az emberiség az elmúlt öt évtizedben több erőforrást használt fel, mint az ezt megelőző ötezer évben” és az „országaink között ezért erős vízügyi együttműködésre van szükség.”
Az államelnök úrnak igaza van abban is, hogy „rendelkezésünkre állnak azok a technológiák, amelyek segítségével megóvhatjuk vízkészleteinket és vízbázisainkat.”
Mindezen pozitívumok ellenére a probléma az, hogy a rendelkezésünkre álló technológiák gyakorlati hasznosítását politikai előítéletek gátolják meg. Az országaink közötti erős vízügyi együttműködésről ugyanis szó sem lehet mindaddig, amíg a vízlépcső ellenes politika hisztéria keltés meg nem szűnik.
Jelenleg a folyóinkba a határainkon át beérkező víz legalább 98%-a hasznosítatlanul lép ki az ország másik végén, miközben rendszeresek az aszály károk. Amikor pedig túl sok a víz, kétségbeesetten igyekszünk a feleslegtől megszabadulni, mert tárolni nem tudjuk.
A problémát fokozza a Duna hazai szakaszának medermélyülése, valamint az éghajlat változás miatti csökkenő vízhozama, amely ráadásul a korábbinál nagyobb ingadozást mutat.
A Bős-Nagymaros ügy valamikor a rendszerváltás szimbóluma volt. A kérdés, hogy hogyan lett a Horthy Miklós kormányzósága idején elhatározott nagymarosi vízlépcső tervből gigantomániás kommunista nagyberuházás, a mai napig tisztázatlan. Kérdés az is, hogy miután a rendszerváltás 1989-ben lezajlott, miért kellett 3 évvel később, 1992-ben felmondani a szerződést, hatalmas és értelmetlen gazdasági áldozatok árán lebontani a félig megépült erőművet. Az nem meggyőző érv, hogy a vízerőművet a kommunisták kezdték felépíteni, mert ezen az alapon az Árpád Hidat és Dunaújvárost is le kellett volna bontani.
Volt olyan érv is, hogy síkvidéken nem érdemes vízlépcsőt és vízerőművet építeni. Nagymaros környéke azonban nem síkvidék. Nagyon hasonló környezeti feltételekkel rendelkezik, mint az ausztriai vízlépcsők, amelyek hasonlóan kis esésűek, akárcsak a nagymarosi lett volna. Ha az ausztriai 10 darab vízlépcső mellé odatesszük még a nagymarosit, és ezt a 11 vízlépcsőt nagyság szerint sorba rendezzük, akkor Nagymaros a 6-ik és 7-ik helyen „holtversenyben” lenne a Bécs-Freudenau vízerőművel.
További érv volt Nagymaros ellen, hogy túl sokba került volna az adófizetőknek. A valóság azonban az, hogy ez a beruházás az adófizetőket gyakorlatilag nem terhelte volna, mivel az osztrák vállalkozókkal 1986-ban megkötött szerződés szerint ők fedezték volna a beruházás költségét, amit az üzembe helyezés után 20 év alatt kellett volna letörleszteni áram exporttal. Úgy is mondhatjuk, hogy „hitelbe” kaptunk volna egy erőművet, amely 20 év alatt megtermeli az árát.
Érdemes azt is tudni, hogy Bős-Nagymaros ügyben a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997-ben hozott ítélete szerint a magyar félnek nem volt joga a szerződést felbontani, és azt is, hogy a magyar fél által hangoztatott ökológia kár kockázata nem megalapozott. A pervesztés tényét azonban a politikai elit a mai napig eltitkolja a közvélemény elől.
A vízügyi helyzetünk valóban katasztrofális. A „Dunaszaurusz” propaganda segítségével gyakorlatilag szándékosan szétverték, tönkretették csaknem a teljes vízügyi apparátust.
Ha tárolni szeretnénk a vizet aszály idejére, ha meg szeretnénk előzni a medermélyülés következtében egyre fokozódó löszfal omlásokat a Duna mentén, ha a termőföldjeink öntözésével meg szeretnénk kímélni a kiskunsági homokhátságot az elsivatagosodástól, ha csökkenteni szeretnénk az árvizek kockázatát, vízlépcsőket kell építeni a Dunán, a Tiszán, és a Dráván, ahogyan tették ezt az elmúlt évszázad során a nálunk bölcsebb németek és osztrákok.
Ami pedig a klímaváltozást illeti, az valóban tény. A legutóbbi jégkorszak óta a hőmérséklet – pár száz éves kisebb-nagyobb ingadozásokkal – folyamatosan emelkedik, és ez így fog menni még vagy 30-40 ezer évig. Ezen nem lehet segíteni a teljesen értelmetlen, erőforrás pazarló szélmalomharccal sem, helyette az erőforrásokat inkább az alkalmazkodásra célszerű fordítani.
Érdemes ezzel kapcsolatban idézni Prof. Dr. Reményi Károly akadémikus kutatási eredményeit. Ezek szerint az elmúlt félmillió évben a légköri széndioxid mennyiségének növekedése nem megelőzte, hanem követte a hőmérséklet növekedését, amiből az következik, hogy összetévesztjük az okot és a következményt.
További információk itt olvashatók:
http://www.keh.hu/index.php?submenu=articles&cat=36&mcat=1&details=1&id=1793&pnr=2
http://zoldtech.hu/cikkek/20150227-Ader-Janos-klimapolitika/#hozzaszolas14
Héjjas István: Paks és a "megújúlók"- PDF letöltése
http://www.greenfo.hu/hirek/2015/02/12/klimaszkeptikusok
http://www.greenfo.hu/hirek/2015/02/08/bos-nagymarosrol-maskeppen
|
|
Dátum: 2015. March 05. Thursday, 14:34 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
