|
 
KIÁLTVÁNY!
Még most sem késő, mentsük meg a Dunát!
-------------------------------------------------
From: István Héjjas [mailto:hejjas224@gmail.com]
Sent: Wednesday, April 22, 2015 10:46 AM
To: Reálzöldek
Subject: kommentár
Néhány észrevétel az 1997-es kiáltványhoz, és a vízlépcső ellen sokat hangoztatott egyéb kifogásokhoz:
1) A Hágai Nemzetközi Bíróság 1997-ben hozott ítélete szerint a magyar félnek nem volt joga a vízlépcső szerződést felbontani, és megállapította, hogy az ökológia kár kockázata nem megalapozott.
2) A bíróság megállapítását támasztja alá, hogy az Ausztriában megépült 10 darab vízerőmű ökológia kárt nem okozott, éppen ellenkezőleg, tisztább lett a víz, és gazdagabb az élővilág.
3) Megalapozatlan, hogy síkvidéki erőművel nem lehet gazdaságosan villamos energiát termelni. Nagymaros környéke nem síkvidék, hasonló környezeti feltételekkel rendelkezik, mint az ausztriai vízerőművek, amelyek kis esésűek, akárcsak a nagymarosi lett volna, és amilyen a világon eddig megépült vízerőművek többsége.
4) A Bécs alatt, Freudenaunál, Natura-2000 természetvédelmi területen megépült osztrák vízerőmű műszaki paraméterei azonosak a meg nem épült nagymarosival. A beruházás 6 év alatt épült, és 15 év alatt térült meg. Éves áramtermelése több mint 1000 GWh, amely biztosíthatná mintegy félmillió hazai háztartás áram ellátását, a magyar energia árak töredékéért.
5) Hibás az érv, hogy Nagymaros sokba került volna az adófizetőknek. Az osztrák vállalkozóval 1986-ban megkötött szerződés szerint ők fedezték volna a beruházás költségét, amelyet az üzembe helyezés után 20 év alatt kellett volna letörleszteni áram exporttal.
6) Kerényi Ödön számításai szerint a szerződés felbontása és az ezt követő vesztes per miatti kár összege 1995-ös árfolyamon 2500 milliárd forint körül becsülhető, aminek a vásárló értéke a jelenlegi forint árfolyamon kb. 4000 milliárdnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kb. 4 millió adófizető zsebéből fejenként kivettek egy-egy milliót.
7) Hibás az érv, hogy Nagymarosnál túl lassú a víz áramlása, és emiatt rossz lesz az erőmű hatásfoka. A duzzasztómű felett tó alakul ki (mint amilyen a Tisza tó), ahol a vízszintes áramlás megszűnik. Az erőmű teljesítményét nem a sodrási sebesség, hanem a folyó vízhozama, és a kialakítható esésmagasság határozza meg.
8) Hibás az érv, hogy az erőmű működtetése miatt túl nagy lett volna a duzzasztott vízszint ingadozása. A Duna vízszintjének természetes vízszint ingadozása jelenleg 8 méter körül van, ezért tapasztalhatjuk, hogy például a fővárosban a víz időnként elönti a villamos síneket, míg máskor száraz lábbal le lehet sétálni a meder kavicsos aljáig. A duzzasztás felett a vízszint ingadozása legfeljebb 40 cm lett volna, ami a természetes szint ingadozásnak 20-ad része.
9) Hibás az érv, hogy a vízlépcsők árvizet okozhatnak. Éppen ellenkezőleg, a vízlépcsőknek fontos szerepük van az árvízvédelemben is. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a dunai és tiszai vízlépcsők megépítése előtt sokkal nagyobb árvizek voltak, mint manapság.
Ami a kérdés politikai vonatkozásait illeti, érdekes lenne megvizsgálni, hogyan lett a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó idején elhatározott beruházásból gigantomániás bolsevik nagyberuházás. Esetleg azt is, hogy a világbank egyik munkatársa – később sikeres államtitkár – a „rendszerváltáskor” Magyarországra áttelepülve hogyan kapcsolódott be feltűnő sietséggel a vízlépcső ellenes mozgalomba. És esetleg még azt is, hogy miután a Duna Kör megalakult, és szinte még meg sem száradt a tinta az alapító okiraton, Norvégiában miért döntöttek úgy, hogy azonnal odaítélik nekik az alternatív Nobel díjat.
Talán még azt a kérdést is érdemes lenne megvizsgálni, vajon kik, hol, és mikor dolgozták ki a kelet-közép-európai „rendszerváltások” forgatókönyvét, és a célnak megfelelő tömegmanipulációs technikákat.
|
|
Dátum: 2015. April 22. Wednesday, 07:55 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
