|
 Az erdő olyan sokfajú életközösség, ahol növényépítő és növénybontó folyamatok működnek. Azt a szén-dioxidot, amit az építő folyamatok elhasználnak a légkörből, a bontó folyamatok visszaadják.
Az erdők, fasorok, LIGETI FÁK csak addig tekinthetők szén-dioxid nyelő oxigénforrásnak, amíg a bennünk zajló növényépítő folyamatok anyagforgalmát utol nem éri a bontó folyamatok anyagforgalma.
Egy öreg fához kötődhetnek történelmi események, ha megtartásához ragaszkodunk, akkor nem a környezetvédelem érdekét szolgáljuk, hanem múltunk egy darabjához ragaszkodunk, ami természetesen nagyon dicséretes dolog.
Az állampolgárnak egy fasorhoz érzelmi kötödése is lehet, és ezért ragaszkodhat a fasor megtartásához.
Az is előfordulhat, az állampolgár szeretné, ha a LIGETI FÁKAT unokája is olyannak látná, mint ő látta.
Ezek mind jogos elfogadható érvek a LIGETI FÁK kivágásával szemben, de nem tekinthető
környezetvédelmi érdekek melletti kiállásnak.
A VÁROSLIGETI terv Budapest fejlődésének a szolgálatában fogant.
A 1900-től kezdődően Budapest Európa leggyorsabban fejlődő városa volt. A dualizmus évtizedei alatt megkérdőjelezhetetlenné vált Budapest gazdasági-kulturális és politikai vezető szerepe - a főváros az eszméket és az ízlést is irányító központtá, külső megjelenésében és szellemi arculatában is világvárossá vált.
Pest-Buda, majd 1873-tól Óbudával együtt az egységes Budapest túl szárnyalta a fejlődésről szőtt reformkori álmokat. Lakossága a korszak folyamán megháromszorozódott, 300 ezerről 900 ezerre nőtt, amivel az európai ranglistán már a hatodik helyet foglalta el. 1910-ben a főváros lakossága már elérte az 1.1 milliót
Paradox módon - a Trianon után, Magyarország területe egyharmadára zsugorodott, lakosságának pedig csak 36 %-a maradt, az új államhatárok között - azzal, hogy Budapest elvesztette hátországának nagyobb részét, semmit sem veszített gazdasági jelentőségéből. Nem gyengült meg vonzóereje, sőt a megmaradt területen még fokozottabban érvényesült szívóhatása.
Mi volt ennek az urbanizációnak a motorja?
Budapest városfejlődése, a városiasodás szorosan összekapcsolódott, elválaszthatatlan a budapesti ipar fejlődésével.
A magyar gyáripar, kialakulásától kezdve nagymértékben a fővárosban koncentrálódott. Ezt a folyamatot a szerencsés természeti adottságok is ösztönözték. Az Északi-középhegyvidék , valamint az Alföld - találkozása , a közelben fekvő szénmedencék , a természeti adottságok közül főleg a Dunát kell kiemelni, amely a legfontosabb vízi útként és az ipari vízigény kiszolgálójaként egyaránt fontos szerepet játszott. Az első nagyobb ipari létesítmények a 19. század első felében csaknem kivétel nélkül a Duna partjára települtek, ugyanakkor a Duna befogadója lett az itt élő népek szennyvízének. 1992-ben 981 db. szennyvízkibocsátó vizsgálatára került sor. 2.47 millió szennyvíz mennyiségből mintegy 32 %-ot képvisel a főváros elvezetése. És ezt a mennyiséget a főváros exportálja a Budapest alatti Duna melletti településeknek.
A főváros évenként a Duna segítségével :
• 804 000 m3 szennyvizet,
• 308 000 kg szervesanyagot,
• 515 000 kg oldott anyagot,
• 11 940 kg ammóniumionmal,
• 17 890 kg extrahálható anyagot exportál a vidéknek,
A fentiekkel szemben napjainkban a városligeti fák kivágása ellen ágálók, Illés Zoltánnal az élükön nem tiltakoztak.
|
|
Dátum: 2016. March 19. Saturday, 11:58 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
