| NÉPSZABADSÁG és a fakivágások |
|
 A reális zöldek olvasói levele 2000-ben a Népszabadságnak.
Révész Sándor nem adott nyilvánosságot a levélnek.
Révész Sándor Úrnak!
Tisztelt Rovatvezető Úr!
Olvasói levélként küldöm az alábbi írást.
Levelemnek Önök által szerkesztett formában történő nyilvánosságra hozatalához hozzájárulok.
Tisztelt Szerkesztőség!
A közel múltban a Népszabadság Fórum rovata, környezetvédőknek adott lehetőséget a fák védelméről szólni. Utoljára, május 5-én két írás is a fák érdekében kapott nyilvánosságot a lapban.
Ezen túlmenően, a fák, az erdő kérdése a tiszai árvíz ügyével foglalkozó írásokban, tudósításokban is főszereplő volt.
Ezek az írások a Tisza folyó árvíz szintjének egyre növekedő magasságát, a folyó vízgyűjtő területén végrehajtott tarvágásokkal magyarázzák.
Május 10-dike a „Madarak és fák” napja, a fák védelme, kivágása változatlanul aktuális.
Nem vitatható, hogy az erdő és a vízháztartás egymással sorosan összefüggő tényező, és az sem, hogy az elmúlt századok folyamán, ez a kapcsolat árvíz szempontjából kedvezőtlenül alakult, környezetünkben.
Az elmúlt években a szakemberek feltárták az erdősültség és a rendszeresen vízjárta területek kapcsolatát a Kárpát-medencében. A X. századtól napjainkig kitekintő vizsgálatok az erdősültség és vízjárta kérdésében egyre kedvezőtlenebb állapotra hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor szembetűnő a nyolcvanas évek második felétől napjainkig bekövetkező romlás mértéke az erdősültség tényében, a Tisza folyó vízgyűjtő rendszerében.
Ez a rendszerváltozást megelőző lakossági szegénységgel, majd a rendszerváltozást követő vadkapitalizmus erdő-privatizációjával magyarázható.
A tényekhez azonban az is hozzá tartozik, hogy túlzott mértékű erdőirtás az egész Kárpát-medencére jellemző, nemcsak a szomszéd országok lakosai követték el túlzott fakivágást, Élen jártunk a fák kivágásában az anyaországban, a trianoni határokon belül is, 1990 óta.
Igaz a hazai erdőirtások nem járultak hozzá a tiszai árvíz magasságának egyre növekedő mértékéhez, de csökkenéséhez hozzá járulhattak volna, ha a favágásokat a folyók árterületén végezzük.
A TV képernyőjén gyakran láttunk képeket az árvízről, a képek nagyobb részt erdőket, a víz szabad folyását akadályozó bozótokat jelenítettek meg, alig volt látható a víz a képernyőn, holott a tudósítás az árvízről szólt. A Tisza folyóba belógó fák kivágása, nagyban hozzájárulna a folyó vizének gyorsabb lefolyásához.
Álláspontunk szerint a fákat ki lehet vágni, hiszen ültetéssel a fák pótolhatók.
Európában, évenként a legtöbb erdőt Svédországban vágjak ki, a papír ipar nyersanyag ellátására. Ott ezt senki sem ellenzi.
Törvényhozás szintjén a papír ipart kötelezték, hogy az oxigén termelés szaldója mindig pozitív legyen, és ezzel a fakivágása, a svéd környezetvédő számára elfogadható.
Sajnos a magyar környezetvédők felfogása még távol áll a svédekétől.
A fasor védelme a hazai környezetvédők zászlajára a nagymarosi erőmű elleni tiltakozás során is rákerült. A tiltakozók elérték, hogy a nagymarosi erőmű nem épült meg, amely által megtermelt villamos energiát ma szén tüzelésű erőművekkel pótoljuk.
Ma Magyarországon a szenes erőművek kb. 20 %-al több villamos energiát kénytelenek termelni, mint a Kádár rendszerben bármikor, így természetesen ennyivel több széndioxidot emittálnak az ország légterébe, mint korábban bármikor.
Ennyi széndioxidnak, ismételten oxigénné történő visszaállításhoz fél dunántúli erdő nagyság lenne képes, ami két szeren nincsen, mert ennyit vágtak ki az új erdőtulajdonosok hazánkban 1990 óta.
A Reális Zöldek Klub tagjai már csak abban reménykednek, hogy az EU csatlakozásunk érdekében vagy erdő telepítésre kerül sor, vagy megépül a nagymarosi gát.
Budapest, 2000. május 10-én
Juhos László
a Reális Zöldek Klub elnöke
|
|
Dátum: 2016. October 14. Friday, 21:20 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
