| Címeres adományzászló az unitárius egyházközségnek |
|
 Adományozó: Sepsi - Kovács Éva, a Budapesti Bartók Béla Unitárius Egyházközösség hívője.
Forrás:http://www.3szek.ro
Újabb maradandó ajándékkal gazdagodott vasárnap a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség. A Demény Ágnes segédlelkész által tartott istentiszteletet követően Kovács István lelkipásztor egy igazán különleges zászlót vehetett át a Budapesten élő, háromszéki gyökerekkel rendelkező Sepsi-Kovács Évától, aki nem az első számottevő ajándékkal lepte meg a sepsiszentgyörgyi gyülekezetet.
A zászlóátadást Szőcs Botond, a brassói zeneakadémia negyedéves hallgatójának különleges zongorajátéka előzte meg. Ezt követően Kovács István lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, egyebek mellett arról a csodáról beszélt, mely által az egykoron párak lelkéből kipattan szikra árasztotta fény évszázadokon keresztül képes volt beragyogni sokak lelkét, és e ragyogás máig életben maradt.
A zászlók is e szikrához hasonlóak, színekben formákban képesek tömöríteni azt az értéket, melyet át szeretnénk örökíteni – mondotta, megköszönve Sepsi-Kovács Évának, hogy minden jeles alkalommal valamilyen magasztos ajándékot adományoz a sepsiszentgyörgyi unitárius közösségnek.
A templom felszentelésekor a magyar unitárius egyház címerét megjelenítő vitráliumot, most e különleges zászlót, mely újabb jele annak, hogy „sepsiszentgyörgyi lelke Budapesten is kőkeményen lüktet” -- fogalmazott.
A zászlót maga az adományozó adta át, az egyház fennállásának 450., édesanyja születésének épp aznapi századik évfordulója jelképeként. Kovács István viszonzásként az unitárius egyház alapokiratának számító 1568. évi tordai vallástörvény másolatát nyújtotta át köszönetképpen Sepsi-Kovács Évanak.
Címertörténeti előadással dr. Szekeres Attila István heraldikus, a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagja szolgált, hangsúlyozva, hogy az általa készített címerterv az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületet adománya. Az előadó vázolta a címerek kialakulásának történetét a múlt ezredfordulótól az újkorig. Jelezte, 1128. június 10-ét tartják a címerek születésnapjának. Magyarországon az első sisakdíszadomány Károly Róbert királytól származik 1326-ból, a legkorábbi fennmaradt címeres adománylevél 1405-ből a Tétényi családé, az első erdélyi illetőségű a Somkereki Erdélyi családé 1415-ből, mindkettő Luxembourgi Zsigmondtól.
A magyar unitárius egyház címere Máté evangéliuma 10. részének 16. versén alapszik: „legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok”.
A Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség címere: zöld hármashalmon álló, ezüst templomtoronnyal osztott arany várfal, melynek két bástyája fölött a székelység jelképe, az arany nap és ezüst holdsarló jelenik meg, a középső halmon farkát elnyelő ezüst kígyó által övezett, kék mezőben dombon álló ezüst galamb látható. Szekeres Attila István közölte, a jelkép tükrözi, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar unitárius közösség szimbólumáról van szó. A zászló előlapján a címert két évszám veszi közre, 1568, a tordai országgyűlésen született a vallásszabadságot kimondó törvény, egyben az unitárius vallás alapítási éve, valamint az idei, a 450. évforduló esztendeje, 2018, hátlapján a címer alatt az egyházközség jelmondata: „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17) olvasható.
Ad.1.
Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön születtem unitárius család negyedik gyermekeként. Összesen öten voltunk testvérek, szüleim kisiparosok voltak, ami tekintélyt jelentett a Székelyföldön. Apám korai halála miatt a gyerekek segítették a család mindennapi életét, édesanyámnak a varrásban segítettem, máskor fiútestvéreimmel télire tűzifát gyűjtöttünk az erdőben. Sepsiszentgyörgy körül sok az erdő, az erdőben patak, ahova tavasztól késő őszig a család együtt gyakran kirándult. A család minden tagja beleértve a gyerekeket keményen dolgoztunk, ugyanakkor a kirándulások alkalmával, ha kimondva nem is, de szabadnak éreztük magunk, ma már úgy emlékszem vissza a körülményekre, hogy szabad székelynek éreztük magunkat Sepsiszentgyörgyön. Felnőttként Marosvásárhelyre kerültem, az Igaz Szó szerkesztősége. Marosvásárhelyen ugyanolyan védetnek éreztem, magam, mint odahaza gyermekként Sepsiszentgyörgyön, román barátaim is lettek, de diktatúra
fokozódó nyomásával szemben, sokan közülünk
én is menekülni igyekeztem a diktatúrából. Magyarországra jöttem férjhez, anyagi helyzetem lényegesen javult életem korábbi szakaszához képest, ugyanakkor egyfajta szellemi és baráti összetartozás hiányát folyamatosan éreztem.
Az Erdélyben elhagyott összetartozás érzéséhez, annak visszaszerzéséhez a hitem, az unitárius gyülekezetem segített hozzá, és azok a szálak, amelyek az erdélyi és magyarországi unitáriusokat napjainkban is összekötik.
Később elváltam, igyekeztem az anyaországi lehetőségekkel élni, felső végzetséget szereztem, köztisztviselő lettem. Minden adományozásomnak a forrása a munkám révén áll elő. Vallásom szerint a „Hit az Isten ajándéka”, fogadalmat tettem magamban, ha az életben vagy a munkámat siker koronázza, szebbé és jobbá teszem unitárius lelki közösségemet, ahol jól érzem magam, és Székelyföldért, szülőföldemért részben kárpotől.
.
Ad.2.
Az adományozás készsége bennem folyamatos, és remélem éltem végéig, elkísér. Az első jelentősebb adományomat a paneltömb között álló, pestszentlőrinci fehér tornyú erdélyi templom részére tettem. Istentisztelt közben vettem észre, hogy az Úr asztala mennyire elkopott szőnyegen áll. Új szőnyeget ajándékoztam a templomnak, majd a templom bejáratának homlokfalán, az ablak üveget cseréltettem ki, unitárius ólom berakásos mintás üvegre.
|
|
Dátum: 2018. April 29. Sunday, 16:41 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
