| Esztergom idegen tollakkal ékeskedik |
|
 Esztergom idegen tollakkal ékeskedik. Esztergom város honlapja hemzseg a hazugságoktól.
Esztergomban, 1956. október 26-án a Sötét Kapuban ávósok megöltek 13 személyt, nagy részük fiatal volt. A megöltek valamennyien a buszon vagy annak a tetején ültek. A busz tetején ültem, állítom, hogy az első lövés a Sötét Kapuból, nem a buszról dördült el. Szerintem a busz vezetője összejátszott a hősi halottakat akarókkal. feltételezésem azon alapszik, hogy a busz vezetője életben maradt, és buszon ülők közül csupán a busz jobb oldalán ülők kaptak halálos lövést.
Esztergomi lakos nem volt a buszon 1956. október 26-án. Esztergom mártírokra tett szert. A környező települések fiataljainak a vére folyt el a Sötétkapuban.
Az áldozatok egyike sem volt esztergomi lakos.
Az autóbusz teli fiatalokkal 1956. október 26-án reggel félhat órakor állt a Dorogi Tanácsháza előtt. Hat óra után indult el Tokodaltárón keresztül a Bécsi úton azzal a céllal, hogy a Duna mentén lévő vállalatokat sztrájkra szólítsuk fel.
A sztrájk felhívás célja az orosz csapatok távozásának a kikényszerítése volt.
Az indulás előtt néhányan a Dorogi Tanácsházásról leverték a vörös csillagot, ezt követően indult útjára a busz.
Hogy kik voltak a sztrájk felhívás értelmi szerzői a fiatalok körében nem volt ismert. Az akció hozzájárult ahhoz, hogy az orosz csapatok látszólag távoztak az országból, november 4-én azonban páncélosokkal visszajöttek az oroszok.
Esztergomban azóta is az a módi, hogy a páncélos lövésétől haltak meg tizenhárman a Sötétkapuban.
Szemtanúként állítom, hogy az ÁVOSOK nem parancsra tüzeltek.
Esztergomban 1956. október 26-án a Sötét Kapuba „behajtott” autóbusszal kapcsolatos eseményeket a Hídlap nem tényeknek megfelelően írja le. Ideje lenne az eseményeket tényszerűen feltárni.
http://www.hidlap.hu/news/view/esztergom-forradalma
Esztergom idegen tollakkal ékeskedik. Esztergom város honlapja hemzseg a hazugságoktól.
Esztergom honlapján valótlanságok olvashatók a Sötétkapuban 1956. október 26-án történtekről.
Hősi halottra vagy megfélemlítésre volt szükség?
1956-ban a forradalom idején a Dorogi Erőműben dolgoztam. Leányvár községéből jártam be dolgozni az erőműbe. Rajta voltam a buszon, amelybe 1956. október 26-án Esztergomban a Sötétkapuban belelőttek.
A busz tetején a csomagtartóban, annak is a legelején ültem. Rajtam kívül még négyen öten ültünk busz tetején, köztük Lehovecz Béla, csévi lakos, többiek a buszban ültek. Bélával naponta együtt utaztunk munkába, látásból ismertük egymást. Béla, Csévről járt Esztergomba dolgozni. A busz tetején Béla mögöttem, de nem az árnyékomban ült, hanem tőlem kissé jobbra. Béla is meghalt, ott akkor az események közepette, hogy Béla is, meghalt nem vettem észre, jóval később értesültem Béla haláláról. Halott városnak tűnt Esztergom, amikor autóbuszunk megérkezett a városba, október 26-án kora délután. A Kispipa vendéglőnél fordult be az autóbusz a Széchenyi térré, és a tér jobboldalán a Bíróság épületével szemben állt meg. Néhányan az autóbuszból kiugrottak és bementek a Bíróság épületébe, hogy a rabokat kiszabadítsák a Bíróság épületében lévő börtönből. Néhány perc múlva visszatértek, azt mondták nekünk a busztetején ülőknek, hogy a börtön már üres, a rabok már kiszabadultak. A busz elindult a Széchényi térről a Bazilika irányába. Amikor autóbuszunk elérte a Fürdő Szállót, már láttunk embereket az utca két oldalán. Autóbuszunk lassan emelkedett a dombra, és egyre több embert láttunk az utca két oldalán. A Tanítóképző előtt sokan álltak és a Sötétkapu előtt is, jobboldalon, illetve baloldalon meghúzódva, nem a bejárattal szemben. Az esztergomiak hangosan köszöntötték a lassan a hegyre kapaszkodó autóbuszt. Egyesek éljen az ifjúság, mások megjöttek a fiatalok kiáltással, üdvözöltek bennünket.
A Sötét – kapu bejárata előtt a busz megállt és jobboldalon állók közül egy testes ember lépett a busz baloldalához és a vezetővel kezdett beszélgetni. A testes ember pár szót váltott a vezetővel, majd intett, és a busz lassan elindult a kapuba. Körülbelül a kapu közepén járt az autóbusz, amikor észrevettem, hogy szemben a Hercegprímási Palota ablakaiból, főleg az első emeleti ablakokból gépfegyverek irányulnak felénk, és középen egy T-34-es páncélos áll, az agyú csővé felfelé irányul, az alagút kijárata fölé.
A busz lassan halad előre és az alagút végén, de még az alagúton belül megállt. A busz eleje ekkor az alagúton belül ott volt, ahol az alagúton belül a beugrás van baloldalon. Néhány másodperc telt el, miután az autóbusz megállt, majd láttam a páncélos agyú torok tüzének a villanását, s következett a hatalmas durranás a páncélos agyúja elsült. Abban biztos vagyok a páncélos nem az alagútban álló buszba lőtt, páncélos csöve ugyanis jóval az alagút kijárata fölé irányult. A durranás után balra néztem a busz tetejéről, már csak azért is, mert az alagút baloldala kissé világosabb volt. A beugrásban katonaruhába öltözött fegyverest pillantottam meg, kezében karabély puska volt, amelyet éppen csőre töltött. A gépfegyverek ekkor még nem szólaltak meg. Másodperecek teltek el, hátra másztam a busz tetején a csomagtartóban, a busz végén lévő létrán lemásztam a busz tetejéről, és a létra végére kuporodtam. Néhány másodperc múlva lövések dörrentek, öt, hat lövést hallottam, nem sorozat lövést. Ekkor cselekvésre szántam el magam. A busz végéről, annak közepéből az alagút baloldalára ugrottam és a falhoz simultam. Ekkor ismét lövéseket dördültek, és felülről rám esett a villanyvezeték, a villanyvezeték kitépte a kezemből a táskámat. Az alagút szélén sorosan az alagút falához tapadva kifelé kezdtem futni. Ekkor már sorozat lövéseket hallottam. Több hónap telt el, miután az eseményekről az emberek a környéken beszélni kezdtek, és csak ekkor tudtam, hogy Béla is meghalt és sokan mások is. Arról is suttogtak az emberek, hogy a busz vezetője életben maradt, és a buszban meghaltak, mind a busz jobb oldalán ültek.
Évekig álmomból a tankágyú torok tüzének a villanására ébredtem, és ilyenkor mindig végig gondoltam az eseményt. A helyszint évekig nem lehetett megközelíteni. A Sötétkapu el volt zárva a látogató elől. Nem tudtam megérteni, hogy amikor az alagútból, annak jobb oldalán vissza felé futottam, miért nem kaptam lövést, hiszen futásom alatt sorozatlövések szóltak. Később, amikor a Sötétkapu megnyílt a közönség számára, arra a következtetésre jutottam, hogy az ávósok a buszra célzott lövést adtak le., és kizárólag a busz jobb oldalát lőtték.
A mai napig nem tudok megszabadulni attól a feltételezésemtől, hogy a termetes alak és a beugrásban lévő katona összejátszottak, az ávósokkal, hősi halottra volt szüksége a „rendezőknek.” Azt is, feltételezem, hogy a busz vezetőjét is sikerült megnyerni a termetes embernek az akcióhoz. A mai napig nem tudom feldolgozni, ha az ávósok „megengedik”, hogy az utóbuszunk elérje a Herceg Prímási Palotát, azaz az ö állásukat, hogyan zajlott volna le köztünk és az álig felfegyverzett ávósok között a tárgyalás. Nekünk nem volt fegyverünk, a buszon semmilyen erőszak elkövetésére alkalmas eszköz nem volt. Úgy tudom esztergomi lakos nem volt a buszon és a meghaltak között sem. Esztergom város közönsége 1991-ben az elhunytak emlékére a Sötét – kapuban, a beugrás után emléktáblát helyezett el. Az emléktáblán a következő nevek szerepelnek:
Bánóczi Fülöp János élt 23 évet
Bugárdi József élt 28 évet
Fata József élt 21 évet
Filakovszki János élt 24 évet
Gál János élt 20 évet
Homor Ottilia Mária élt 19 évet
Juhász Anna élt 19 évet
Jungbauer Károly élt 54 évet
Katona Józsefné élt 32 évet
Körösi Ödön élt 46 évet
Lehovecz Béla élt 22 évet
Neuhauser Ilona élt 24 évet
Reschek Magdolna élt 20 évet
„A mi hitünkben tovább élnek” áll a táblán. Az enyémben is, csak hát 50 évvel a halálukat követően ideje lenne, halálukat előidéző körülményeket a városnak tisztáznia. Juhos László
A történet másik szála, hogy Jurkovics Béla, ugyancsak csévi lakos ávós sorkatonaként 1956. október 23-án Budapesten a Rádió ostrománál kapott halálos lövést. A két Béla egymás mellett alussza örök álmát a Piliscsévi temetőben.
A rendszerváltás előtt Jurkovics Béla sírjánál a MUNKÁSŐRSÉG minden évben koszorút helyezett el, Jurkovics Béla szülei kárpótlásban részesültek,. Lehovecz Béla szülei nem.
1989-ben az esztergomi Szemüveg Keret gyár, ahol Lehovecz Béla dolgozott, felismerte, hogy a gyárnak van egy hősi halottja, és gyár képviselői Cséven a temetőben koszorút helyeztek Lehovecz Béla sírjára.
A MUNKÁSŐRÉG ekkor már nem koszorúzott Jurkovics Béla sírjánál.
Csév község lakossága szlovák nemzetiségű.
Éjjel egy csévi kiment a temetőbe, és Lehovecz Béla sírjáról a koszorút áthelyezte Jurkovics Béla sírjára.
Az illető azt gondolta, hogy a MUNKÁSŐRSÉG koszorúzott és eltévesztette, összecserélte a két sírhelyet.
Juhos László
mobil 06-20-414-24-94
|
|
Dátum: 2019. October 21. Monday, 21:21 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
