| 2008-ban Újhelyi Géza, írta meg a véleményét a vízlépcsőről |
|
 A korona vírusnak remélhetőleg vége lesz, az elhalálozások a betegek száma csökken és a gazdaság felpörgetése sikeresen megvalósul.
A vízlépcső ügyét a reális zöldek azért tartják állandóan napirenden, mert a hazai közvélemény 30 éve a vízlépcső kérdéskörében alul tájékoztatott.
Sajnálatos, hogy 2010 óta háromszor 2/3- os többség szőnyeg alá söpri a Duna ügyét, ez bizony azt eredményezi, hogy V4 között sereg hajtót maradunk.
----------------------------
15 éves a bősi erőmű
2008, május 6 - 10:56 Bödők Zsigmond
Egy figyelemreméltó cikk jelent meg a Magyar Mérnöki Kamara szakfolyóiratának, a Mérnökújságnak ez évi májusi számában. Ajánlom mindenki figyelmébe. Tanulságos.
15 éves a bősi erőmű
″ Egy olyan objektumot nem építettünk meg, amelynek beruházási költségei kereken 11 év alatt megtérültek volna, nem is beszélve sok egyéb elõnyös tulajdonságról – hajózás, árvízvédelem, híd, infrastruktúra, megújuló energiatermelés, importfüggetlenség, öntözési lehetõség. 15 év távlata is igazolja, hogy a leállítási döntés az akkori készültségi állapotban az ország számára rendkívül káros volt. Sajnos az akkori hisztéria sok félrevezetett emberben még máig is hat, s ha valaki megpróbál józanul gondolkodni, azt azonnal hamis, szakszerûtlen, populista érvekkel próbálják lejáratni.
1992. október 23-án indult meg az elsõ vízturbina a Bõs/Gabcikovo erõmûben. Az elmúlt 15 év alatt az erõmû 34,034 terawattóra (milliárd kWó) energiát termelt. Mivel a beépített teljesítmény 748,7 MW volt, az ebbõl számított csúcskihasználási jellemzõ (tcs) 15 év átlagában 3030 órára adódik!
Mint fentebb látható a Bõs/Gabcikovoi erõmû teljesítménye (a szlovák nyilvántartás szerint 748,7 MW) nagyobb az eredeti megállapodásban szereplõ 720 MW névleges teljesítménynél. A teljesítménytöbblet magyarázata az ún. „C” variánsként (ez volt az ún. „papírtigris”) megépült dunacsúnyi gátba épített 4 db Voith ún. Pit turbina teljesítõképessége, valamint néhány, ugyancsak pótlólag épített kisebb vízturbina teljesítõképessége miatti növekedés. Megjegyzem, ha a dunacsúnyi gát nem épült volna meg, a magyar fél is tervezte hasonló gépek beépítését a dunakiliti gátba.
Ezek a meztelen tények! Ezek ismeretében érdemes végiggondolni a következményeket is. A 15 év alatt megtermelt energia – a bõsi turbinák nagyobb vízesése miatt – egyharmada, még a Nagymaros nélküli átfolyó üzemmód mellett is, bennünket illetne. Sajnos ezt az igényünket is sikerült a szerzõdés felrúgásával ellehetetleníteni. Az eredeti megállapodás szerint a kaszkádból termelt energia fele bennünket illetett volna! Ha ezzel számolunk, valamint a meg nem épített nagymarosi létesítményt is figyelembe vesszük, akkor a kaszkád teljesítménye kereken 158 MW-al lett volna nagyobb s ez az összteljesítményben 748,7 + 158 = 906,7 MW-ot jelentene. Ezzel számítva a termelés 15 év alatt: 15 év x 3030 tcs x 906,7 MW = 41, 21 terawattórára alakult volna.
Mivel ennek az energiának csak a felével rendelkezhetnénk, az elmaradt bevétel, a megújuló energia jelenleg érvényes 23 Ft/kWó árával és 15 évre számítva: 20,6 milliárd kWó x 23 Ft/kWó = 473,8 milliárd Ft elmaradt bevétel keletkezett.
Ez egyben azt is jelenti, hogy évente – ha Nagymaros megépült volna – az erõmûrendszerbõl évente kereken 1,4 terawattóra megújuló villamosenergia-termelés illetett volna meg, vagy ma illetne meg bennünket, s ennek értéke a jelenlegi áron, évente 31,28 milliárd Ft-ot jelentene. Ez 50 év alatt például már 1564 milliárd Ft bevétel kiesést jelent!
Az így kimutatott, évente elmaradó bevételek azonban a jövõbeni – Nagymaros nélküli – évente jelentkezõ hazai veszteségeknek csak egy részét jelentik. Feltétlenül meg kell említeni azt a horribilis veszteséget, amely a projekt leállításából keletkezett.
Erre vonatkozólag Kerényi A. Ödön írásából idéznék: „A BNV-beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkezõ kár szakértõi felmérések szerint, 1998-as árakon kerekítve közel 1,45 milliárd USD-ra becsülhetõ. Ennek összetevõi a feleslegessé vált beruházások, a törlesztendõ hitelek, az évi 1,2 milliárd kWh osztrák villamosenergia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult erõmûvi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezésszállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelõanyag stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1,25 milliárd USD-t kapott. és ezen stratégiai iparág zöme külföldi tulajdonba került.”
Számszakilag nehezen kifejezhetõ viszont az a veszteség, ami bizonyos idõszakokban a Duna néhány hazai szakaszának hajózhatatlanságából adódik. Úgy gondolom, sokáig nem tartható a jelenlegi állapot, hiszen Magyarország korábban nemzetközi kötelezettséget vállalt a Duna magyarországi szakasza hajózhatóságának biztosítására. Azt hiszem, nyilvánvaló a vízi szállítás gazdaságossága és környezetkímélõ tulajdonsága is, hiszen éppen ez igazolja a nem kis költséggel kiépített 3500 km hosszú Duna–Majna–Rajna-csatornát, amelynek sajnos a magyar szakasz jelenti szûk keresztmetszetét.
A hajózhatóság a folyó lassú, de szinte folyamatos vízszintcsökkenése miatt, egyre hosszabb idõszakokban jelent majd nehézséget, s ezt csak gátépítésekkel lehet kézben tartani. Minden valószínûség szerint az Európai Unió részérõl is egyre nagyobb nyomás fog majd ránk nehezedni fenti problémák felszámolására.
A szigorodó környezetvédelmi követelmények miatt nagy hiba a vízenergiából keletkezõ megújuló energia, Magyarország számára való nem kihasználása. Ha a Bõs/Gabcikovoi erõmû 15 éves tényszámaiból vezetjük le, az eredeti BNV-projektbõl évente 1,4 milliárd kWó megújulóból fejlesztett villamos energia állt volna vagy állna az ország rendelkezésére.
Ez az ország jelenlegi éves fogyasztásának mintegy 4%-át jelentené, s egyben jóval megkönnyítené az uniós elõírások teljesítését is. Megkockáztatom, hogy e projekt nélkül nem tudom, mibõl fogja elérni az ország az EU jelenleg várható 20%-os megújuló aránya elõírásának betartását.
Ugyancsak nehezen beárazható, de könnyen belátható, hogy milyen értéket jelent egy olyan energiatermelõ egység, mely nincs kitéve a szinte várhatóan folyamatos drágulásnak kitett, döntõ mértékben importból származó tüzelõanyag és a folyamatosan szigorodó környezetvédelembõl adódó költségek növekedésének. Ez a tény rendkívül fontos, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a víz, mint üzemanyag gyakorlatilag elhanyagolható üzemköltséget jelent. Még tovább fokozza ennek jelentõségét az a tény is, hogy a vízerõmûvek élettartama 100 év körül van.
Néhány jelenleg is üzemelõ hazai vízerõmû: Ikervár 121 éves, Gibárt 103 éves, felsõdobszai 101 éves, kesznyéteni 62 éves, tiszalöki 50 éves, kiskörei 33 éves.
A már megépített felsõ (Bõs–Gabcikovoi) gátrendszer még egy igen fontos pozitívumot hozott. Megépítése óta a Dunán sikerült elkerülni a korábban még bizonyos rendszerességgel jelentkezõ árvízi károkat, melyek esetenként biztos nem elhanyagolható nagyságú károkat okoztak.
A gátrendszer mellett szóló pozitívumok között, azonban azt is feltétlenül meg kell említeni, hogy egyáltalán nem igazolódtak be azok a félelmek, amelyek az ivóvízbázis tönkremenetelét jósolták! Ugyancsak nem jött be a hágai eljárásban a magyar tárgyalók részérõl jósolt ökológiai katasztrófa sem!
Az egyoldalúság elkerülése érdekében szólni kell azonban, a Duna elterelésébõl adódó negatívumokról. A Szigetközben a csökkent átfolyó vízmennyiség hatására nyilván jelentkezik természeti kár (kiszáradás, növénypusztulás), de ez messze nem olyan mértékû, mint azt korábban hangoztatták. Az igazság azonban az is, hogy ezen a tényen semmit sem változtatott a nagymarosi lépcsõ elhagyása, sõt éppen dunakiliti gát ellehetetlenítésén keresztül, az eredeti tervhez képest lényeges romlást jelentett! Ugyanis, amíg a dunakiliti mûtárggyal saját kezünkben tarthattuk volna a Szigetköz vízpótlását, addig a „papírtigrisnek” mondott dunacsúnyi gát ezt a lehetõséget is kivette kezünkbõl.
Többek között arról is elfeledkeznek a projekt ellenzõi, hogy a nagymarosi gát megépítésével egy híd, valamint egy rendezett kis dunai kikötõ is létesült volna. Meg lehet nézni az osztrák vízlépcsõfokozatok mellett létesült infrastruktúrát, mely bizony itthon is elkelt volna.
A táj megváltozásából adódó károkat szokták általában felvetni a vízlépcsõ ellenzõi, amikor költség-haszon elemzésre hivatkoznak. Az ezekben megjelölt, természetben keletkezõ károk azonban megmagyarázhatatlanul és védhetetlenül túlbecsültek s arról végképp elfeledkeznek, hogy a tájmegváltozásából adódó kár egyszer jelentkezik, míg a haszon folyamatosan keletkezik, és akár 100 évre is szól, ugyanakkor a haszonoldal jellegzetesen alábecslésre kerül.
A nagymarosi gát megvalósítására annak idején, az osztrák Donaukraftwerkével szerzõdtek. A nagymarosi gátrendszer a benne foglalt erõmûvel 158 MW teljesítményû lett volna s az ausztriai greifensteini objektum szolgált a megvalósítás példájául. A szerzõdés ára kereken 2,9 milliárd ATS volt. A megvalósítás leállításakor az építkezés már meglehetõsen elõrehaladott állapotban volt, így a szerzõdés felmondása jelentõs kötbérrel járt. Az osztrák fél a helyzetet ügyesen kihasználta s Nagymarosra megrendelt berendezéseket egy új, Bécsben létesített gátban (Freudenau 173 MW) használta fel, de ebbõl mi természetesen nem profitálhattunk. Nota bene, ezt a vízlépcsõt az Ausztriában tartott népszavazás támogatását követõen építették meg s ezzel Ausztriában 11 fokozat lett a dunai kaszkádrendszerben, amelynek jelenlegi összteljesítménye: 2197,4 MW.
Felmerülhet, hogy ha megépült volna a nagymarosi fokozat, azt mibõl kellett volna kifizetni. Erre egy másik szerzõdést kötöttek az akkori Magyar Villamos Mûvek és az osztrák Verbundgesellschaft között. Ennek értelmében a hitel visszafizetése villamos energiával történt volna. Ennek az akkori viszonyok közötti ára – emlékeim szerint – 0,56 ATS/kWó volt. Ez az ár igen méltányosan volt megállapítva, sõt lehetõséget adott az áram árnövekedésének figyelembevételére azzal, hogy lehetõvé tette az osztrák árak két évre visszamenõ figyelembevételét is, ami az árnövekedésekre biztosítékot jelentett. Nos tehát, ha az eredeti 0,56 ATS/kWó árral is számolunk csak a nagymarosi áramtermelésbõl, az átlagos 3030 órás csúcskihasználási óraszám mellett évente: 158 000 x 3030 = 478,7 millió kWó-t lehetett volna termelni s ez 478 700 000 x 0,56 = 268 millió ATS-t visszatörlesztési összeget jelentett volna. Márpedig, ha az energia ára nem drágult volna akkor is 2 900 000 000/268 000 000 = 10,8 év adódik a visszatörlesztési idõre!
Mivel azonban az elmúlt 15 évben a villamos energia ára szinte folyamatosan növekedett Ausztriában is, számunkra ez azt jelentette volna, hogy a törlesztést jóval elõbb le lehetett volna tudni, meggyõzõdésem szerint már régen el is felejtettük volna. Gondoljuk meg: egy olyan objektumot nem építettünk meg, amelynek beruházási költségei kereken 11 év alatt megtérültek volna, s ugyanakkor akár 80–90 év alatt csak nyereséget termelt volna, nem is beszélve az elõbbiekben már említett sok egyéb elõnyös tulajdonságról – hajózás, árvízvédelem, híd, infrastruktúra, megújuló energiatermelés, import függetlenség, öntözési lehetõség, hogy csak a fontosabbakat említsük. Visszatekintve, 15 év távlata is igazolja, hogy az akkori leállítási döntés, az akkori készültségi állapotban az ország számára rendkívül káros volt! Sajnos az akkori hisztéria, sok félrevezetett emberben még ma is hat, s ha valaki megpróbál józanul gondolkodni, azt azonnal hamis, szakszerûtlen, populista érvekkel megpróbálják lejáratni.
Egyszerûen nevetséges, hogy akkor, amikor éppen a környezetvédelmi szempontok miatt felértékelõdik a megújuló energia, s a vízenergia a világon mindenütt, nálunk Magyarországon viszont csak akkor számít megújulónak, ha az 5 MW-nál kisebb erõmûben termelõdik?! Nonszensz az is, hogy a hajózás gondjait sekély járatú bárkákkal képzeli el néhány ember megoldani. Ha így megy, lehet még, a lóvontatású bárkák is elõkerülnek néhány pihentagyú ember gondolatvilágában.
Nagy kár, hogy ez az ígéretes létesítmény elsõsorban politikai okoknak esett áldozatul. Kár, hogy a politika még ma sem meri felvállalni a kérdés tárgyszerû rendezését, s azt, hogy szembenézve a tényekkel a szlovák féllel megállapodva, szakmailag is megalapozott, jövõbemutató megoldást keressen, egyrészt a hazánkat érõ folyamatos veszteségek megállítására, valamint a víz megújuló energiájának számunkra kedvezõ kihasználására. Szilárd véleményem az, hogy a kérdés megoldására még ma is a legjobb megoldás a nagymarosi gát megépítése lenne. Jobb késõn, mint soha!
Ujhelyi Géza
|
|
Dátum: 2020. May 06. Wednesday, 14:35 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
