| Kicsiny élet tudományáról. (I. rész) |
|
 Anton van Leeuwenhoek, holland mikroszkópos volt az első ember, aki 1675-ben apró élőlényeket pillantott meg a lencse alatt.
A mikroszkópia további egy évszázad alatt jutott el oda, hogy ezeket a piciny testeket elég tisztán lehessen látni részletes tanulmányozáshoz.
Ottó Fiedrich Müller dán biológus volt az első, aki csoportokra osztotta ezeket a lényeket, s megpróbálta nemzetségekbe és fajokba sorolni őket. 1786-ban (két évvel a halála után) publikált könyvében egyeseket alakjuk miatt „bacilusoknak” nevezett, a „pálcikát” jelentő latin szó alapján. Másokat „spirillumokként” emlegetett, mert spirálformájuk volt.
A XIX. században új terminusokat vezettek be. Ferdinand Cohn német biológus új névvel illette azokat a pálca alakú mikroorganizmusokat, amelyek zömökebbek voltak a bacilusoknál, „baktériumoknak” hívta őket, a „pálcika” görög neve alapján. Azokat a fajtákat, amelyek kis gömböknek látszottak, Albert Christian Theodor Billroth osztrák orvos „coccusoknak” nevezte el, a „bogyót” jelentő görög szóból.
További elnevezések:
„protozoonok” (magyarul: véglény) „első állatot” jelentő görög szó.
„algák” a latin „moszat” szóból.
Végül a kérdéskör ismerői a „baktériummál” maradtak.
„Bakteriológia” lett a tudományág neve.
A közvélemény egy másik nevet használ:
„csira”, a latinban az élet minden piciny szikrájának, amelyből nagyobb szervezet fejlődhet ki „germen” volt a neve vagyis „csíra”. (Kicsírázik, ismert kifejezés)
A XIX. században Louis Pasteur francia vegyész volt a világ legkiemelkedőbb vegyésze – biológusa – bakteriológusa.
1865-ben megmentette a dél francia országi selyemipart, egyszerű és drasztikus megoldással, mikroorganizmussal fertőzött meg minden selyemhernyót és elpusztította az eperleveleket. Felismerte, hogy a fertőzés nem más, mint a mikroorganizmus átjutása a beteg emberből az egészségesbe.
Pasteur feltételezését, helyességét Robert Koch német orvos vizsgálatai igazolta. A szervezet olyan anyagokat termel, amelyek meggátolhatják a kórokozók káros hatását. Kifejlődtek immunizálási módszerek.
1855-ben július egy kilencéves elzászi kisfiút, Joseph Meistert többször megharapott egy veszett kutya. Pasteur már előtte egy veszett kutyát összezárt egy egészséges kutyával. A veszett kutya megharapdálta az egészséges kutyát, ennek ellenére az egészséges kutya nem kapta meg a veszettséget.
Pasteur a kisfiúba befecskendezte a leggyengébb veszettségpreparátumát, 11 nap után a kisfiú meggyógyult.
Joseph Meister a Pasteur Intézetben lett kapuőr. 1940 - ben amikor a nácik elfoglalták Párizst, egy náci tisztviselő kíváncsiságból megparancsolta neki, hogy nyissa fel Pasteur kriptáját. Meister, semhogy megtegye, inkább öngyilkos lett.
Pasteurnek a veszettséggel kapcsolatos munkája során nem fedezett fel kórokozót egyetlen preparárumában sem, legalábbis a veszettséget nem. Egy Pasteur által felfedezett mikrobáról Albert Frankel, német orvos megállapította, hogy a tüdőgyulladás kórokozója.
Hogy nem látta, nem azt jelentette, hogy nem létezik; csak azt, hogy nem látta.
A baktériumok méretei meghaladják a 10-4 cm = 10 000 angström.
A vírusokat nem lehet megkülönböztetni közönséges mikroszkóppal.
A vírusok mérete kisebb, mint 1000 angström. Az influenzavírus átmérője 800 angström.
Csak elektron mikroszkóppal érzékelhetők.
A vesztséggel kapcsolatos munkája során Pasteur véges végig nem teljesítette a betegség csiraelméletének legelső követelményét. Nem fedezett fel kórokozót egyetlen preparátumában sem, legalább is a veszettséget nem! Világos volt számára, hogy a veszettséggel kapcsolatos egész munkája csak akkor kap értelmet, ha feltételezi, hogy van kórokozó. Hogy nem látta, nem azt, nem azt jelentette, hogy nem létezik; csak azt, hogy nem látta. Pasteur bizonyos volt benne, hogy vannak olyan kicsiny mikroorganizmusok, amelyek a mikroszkóppal már nem láthatók, és hogy e nagyon kicsiny kórokozók között van a veszettségé is.
Egy francia bakteriológus, Charles Eduard Chamberland alkotta meg azt a szűrőt, amely vissza tudta tartani az olyan kicsiny testeket is, mint az átlagos kórokozó.
Egy orosz bakteriológus, Dmitrij Joszifovics Ivanoszkij volt az első, aki ilyen szűrő felhasználásával kísérelte meg eltávolítani a kórokozót egy folyékony preparátumból. Sajnos, Ivanovszkij nem tudott túllépni saját korlátain: nem tudott beletörődni, hogy van olyan kicsiny test, amit nem látni mikroszkóppal.
1898-ban azonban ismét elvégezték a kísérletet: ezúttal egy Marinus Willem Beijerinck nevű holland botanikus. Beijerinck a betegséget terjesztő folyadékot elnevezte „vírusnak”. E latin szó jelentése mérges növényi kivonat (mint a büröké, amely Szókratész halálát okozta).
Beijerinck a kisméretűek pártjára állt. Tévedett.
Egy angol bakteriológus, William Josefh Eiford érdeme, annak szónak használta, hogy vírus.
|
|
Dátum: 2020. December 14. Monday, 18:57 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 1
Szavazat: 1
|
|
| |
|
|
|
|
