Leszögezem, rögtön az elején: nem tartanám magam ahhoz (bármiféle
kötelemben is lenne előírva efféle) hogy híres vagy csak
hírnévre-vergődött alanyok tettei támadhatatlanok legyenek – kiváltképp ha az
illető nyilvánvalóan hibázik, vagy bizonyíthatóan tévúton jár. [Számos
effélével találkozhatni is az írásaimban.]
Orbán Viktor idézett, Brüsszeli pengeváltásra készülő
szavaiból azonban mást emelnék ki: Amit jelenleg tesz, az a hárítás művészete.
Az világos, hogy ennyivel nem lehet kényelmesen hátradőlnünk; arra viszont
mindenesetre alkalmas, hogy ne legyünk máris lasszóval a nyakunkban befogottak,
örökös körbejáratásra ítélten. A Mi feladatunk – legalábbis
a magaménak ezt tekintem – felvilágosítással szolgálni, s
ezzel a pusztán hárító-szavak helyett hatékonyabb fegyvert adni az erélyes
szónoknak. Aki azokkal élve torkára forraszthatná a szót a tudományos
háttér/alapok/érvek nélkül önmagukat ismételgetőknek odakinn, s felocsúdást
kezdeményezhetne idehaza.
Nem azon kell most találgatásokkal lovagolnunk hogy Ő vajon mit is ért a
verbálisan bedobott „Klímaválság” fogalma alatt, képes-e azt adekvát
tartalommal ki és megtölteni. Részéről per-pillanat a hárítás a fontos: ez ad
Neki is, nekünk is időt a kiút megtalálásához. [Egyelőre
apró sakkokat ad a teret-vesztő és saját állásaiban mind összébb-gabalyodó
ellenfélnek – a matt még odébb van. (A „matt” utáni űrt kell majd értelemmel és
tartalommal feltölteni.)]
Egyfajta klímaválság (számos egyéb válság-szindróma mellett) ugyanis igenis van.
A mi feladatunk kettős kellene legyen:
1.) Világossá tenni, hogy ez
nem ott van ahol az nincs. Azaz: Nem a légköri CO2 a
felelős érte (és nem „globális-felmelegedés” a tartalma) – még akkor sem, ha a
CO2 szint növekedése antropogén-tevékenységek
összességének az eredménye. [S
ekörül hibázik is, meg feleslegesen próbál hárítani Salby és
követői. (Ld. CO2-Bújócska egészét.)]
2.) Ébresztőt fújva világossá tenni: az
onnan ered ahonnan nem várták, pedig ezekről van tudomásuk (csak
ezeket éppen kevésbé hangzatosan nevezik). Nevezetesen: A
helytelen vízgazdálkodás és a több-frontos talajrombolás következményei
alamuszibban nyomulnak, s áttételes hozadékaik valóságos klíma-alakítással
bírnak.
Ne bagatellizáljuk el hogy az emberiség semmiért nem felelős. Megállapított
tény, hogy a ma zajló emberi-tevékenység a Földön évente több anyagot mozgat meg
mint a Természeti-folyamatok, azaz primer geológiai-tényezővé váltunk. Ezzel a
tettel (priusszal?) a hátunk mögött nevetséges annak a tagadása hogy ne tudnánk
„belepiszkálni” (belepiszkítani?) az egyéb Földi globális egyensúlyokba is.
a) Egyszerűen „mázli” hogy a légköri CO2 szint
borulása nem jár [az atmoszféra
közvetítésével] különösebb következménnyel. (Mert azt
kezelni amúgysem lennénk képesek.)
b) És éppolyan mázli, hogy a víz- és
talaj-háztartásban előidézett borításaink ténylegesen kezelhetőek – csupán nem
ténferegni kellene körülöttük, hanem a mélybeni összefüggéseket felismerve, azok
mentén haladni, eltökélten.
A feladatunknak tehát ezt tartanám: Terelni a figyelmet a nemlétező
fenyegetésről az alattomosan bujkáló reális veszélyekre. S az utóbbi kezeléséhez
szükséges tudásbázist is minél érthetőbben elérhetővé tenni – nemcsak tudósok
számára, de a köznapibb észjárású halandóknak is.
N.B.: Adalék a fel-felmerülő részletek
helyretételéhez:
A csillagászati-jelenségekre soha nem lesz
ráhatásunk. A Kisjégkor vagy a Grönlandi-nyár a
Nap vezérlése alatt állt; következményeivel – ha ismétlődnének – együtt kell
éljünk. De egyik nevezett korszakban sem voltak a maihoz hasonló víz- és
talaj-problémák. EZ
az alapvető különbség. És ez az amivel foglakoznunk
kell, mert ezekre vannak eszközeink hatni. (Mindeközben
lehetséges a napfoltokat is tanulmányozni – tanulságos érdekességként.)
2021. május 31. FE