| Beküldő: | realzoldek | | Szerző: | Ismeretlen | | E-Mail: | E-Mail a szerzőnek | | Beküldve: | április 25, 2008 | | Módosítás: | április 25, 2008 | | Olvasás: | 1051 | | Szavazat: | 0 | | Osztályzat: | 0 | | | | | | | |
| | | Cikk/Anyag leírása - A Duna hajózhatósága:
A Duna hajózhatósága címmel ma Budapesten konferenciára került sor
|
| A Duna hajózhatósága címmel ma Budapesten konferenciára került sor, az MTA
Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Programbizotsága és a Budapesti Európa
Intézet rendezésében.
Örvendetes, hogy a műszaki értelmiség egyre aktívabb a politika világában
tabunak számító ügyben, a Duna ügyben.
Közreadjuk Hosszú Ádám, mérnök konferencián elmondott hozzászólását.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Globális klímaváltozás, energiapolitika, viziút
Vajon meddig lesz még szitok-szó Magyarországon a vízlépcső, vagy vízerőmű? Bizonyára Láng István és Petz Ernő professzor urak is tudják, hogy kezdetben a Bős – Nagymarosi vízlépcső-rendszer (BNV) és az u.n. „Eocén program” együttes finanszírozási nehézségei voltak a vízépítési program gátló tényezői. Kapóra jött az akkoriban a levegőszennyezésnek még szinte tudatára sem ébredt „zöldek” nemzetközi vízlépcső- ellenes fellépése és így a rendszerváltás trójai fa-lovaként lehetett felhasználni az ezek által gerjesztett BNV elleni tüntetéseket, amik a politikai feszültség kieresztő szelepeként működtek. Mind a rendszerváltó politikai erők, mind az egész társadalom alaposan meg lett ezáltal vezetve.
Ez a „megvezetés” még ma is tart, mind a média, mind a politikusok megrekedtek, szinte görcsbe ragadtak ebben az állapotban. Sőt! Még a felnövő értelmiségi generáció is be van erre programozva, az ilyen tartalmú tankönyvek révén. (10 sz. mell.)
Az u.n. környezetvédő szakpolitikusok önmagukat nevezték ki azzá, megnyilvánulásaik szerint azonban természettudományos képzettségük többnyire még a középiskolai szintet sem éri el. A valóban hozzá értő – már ha van ilyen egyáltalán a politikusok között – hallgatnak, nem exponálják magukat a nyilvánosság előtt, a média-terror ellenében.
A média-terror pedig sajnálatos módon – ha lehet – még görcsösebb a polgári oldalon, így egy remélt kormányváltás esetén sem várható a jelenlegi helyzet megváltozása, pedig a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztesége, a jövőt tekintve pedig – meggyőződésem szerint – A legnagyobb a nagymarosi vízerőmű, és az ezzel lényegében együtt működtethető Prédikálószék-i tározós erőmű építésének elmaradása. – Gondoljunk csak bele, egy csúcs-időben Paks nagyságrendű kapacitás állna az ország rendelkezésére, aminek a működtető „üzemanyaga” nemhogy importot nem igényel, de semmibe sem kerül, ráadásul semmilyen káros levegőszennyezése, vagy egyéb anyagkibocsátása sincs és sokkal tartósabb, valamint rugalmasabban működtethető bármilyen más erőműnél. Ezeken felül az országos hálózatba bekapcsolva még országos viszonylatú energia-akkumulátorként is használható.
Mindez a szakirodalomban, neves szerzők részéről, közérthetően évek óta számos publikációban le van írva, de ez sem a politika, sem a köz-média ingerküszöbét nem éri el. Ezekből gyűjtöttem össze egy kisebb csokorra valót arra igyekezve, hogy ez a gyűjtemény olyan összképet szolgáltasson, ami nem csak az energetikai vonatkozásokat, hanem a globális klímaváltozás hazai vonatkozásaival és a környezetszennyezés csökkentésével kapcsolatos várható eredményeket is tükrözze. Sőt, a nagymarosi, esetleg Nagymaros környéki Duna-kanyari vízlépcső kiépítésével a Duna EU igény szerinti 2,5 méter merülési szükségességű hajózhatóságának lehetővé tételéről is tájékoztatást adjon.
Itt kell megemlítenem, amit a választott publikációk nem tartalmaznak, nevezetesen: a csodálatos látványt nyújtó Dunakanyar keletkezését előidéző Börzsöny hegység-kitüremlés folytatása egy,a Duna medrét keresztező igen széles sziklapad, ami relatíve egyre inkább kimagaslik a mederfenékből. A „vizes” szerzők számára ugyanis evidencia a lazább anyagokból álló meder folyamatos mélyülése, a Duna osztrák és német szakaszain már kiépült több mint 30 vízlépcső görgetett hordalék-visszatartó hatása következtében. Így egy nagyobb sodró energiát tartalmazó árhullám által kimosott és tovább görgetett hordalékmennyiség helyére Nagymarosnál nem ülepedhet le újabb anyag, a mélyülő mederfenékből egyre inkább kiemelkedik a sziklapad, így a közepes, vagy alacsony vízszint egyre kevésbé teszi lehetővé a hajózást a Dunakanyarban. Ez pedig döntő akadálya a Duna-Majna-Rajna csatorna segítségével kialakított európai fő belföldi vízi szállítási útvonal teljes hosszában történő állandó kihasználhatóságának. Ennek az akadálynak az elhárítása kielégítően és tartósan csakis a vízlépcső kiépítésével lehetséges. Ezáltal nemcsak a magyar mezőgazdasági tömeg-export válna gazdaságossá, hanem az óriási méretű transz-kamion forgalom is lényegesen lecsökkenthető lenne, a kamionok csoportos vízi szállításával, ami alaposan lecsökkentené a közúti balesetek számát, a közutak idő előtti elhasználódását, a környezet terhelését, a légszennyezést stb., stb.
A fentieket azért tartottam szükségesnek kiemelni, mivel ezeket nem tartottam elég hangsúlyosnak a kiválasztott publikációkban, egyéb vonatkozásokban azonban ezek magukért beszélnek. Így most a publikációk felsorolása következik.
- Mindenekelőtt a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete, ami a széles hazai közvélemény előtt úgy szerepel, hogy az helybenhagyta a magyar fél erőműépítést leállító lépését, holott erről szó sincs. A lényeget igen világosan és tömören foglalja össze a Magyar Hidrológiai Társaság Hírei 2007. szeptemberi számának 30. oldalán megjelent megemlékezés az 1997. szeptember 25-én született ítéletről. (1. sz. mell.) Megjegyzendő: a magyar-szlovák tárgyalások évek óta szünetelnek.
- 2.sz. mellékletként csatolom a WWF Regionális igazgatója (Dr. Szylvén Magnus) 1994. jún. 14-i levelét a bősi erőmű-építés egyik szlovák prominenséhez (Mucha professzor), amiben revideálja a WWF-nek a kérdéssel kapcsolatos addigi negatív álláspontját. Megjelent: a Hidrológiai Közlöny (H.K.) 2007/4 számában.
- A mellékletek további felsorolása:
3.sz.mell.: Dr. Szentgyörgyi Zsuzsa: „Diófaültetés” (H.K. 2007/4)
4.sz.mell.: Prof. Mosonyi Emil: A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai (H.K. 2007/3)
5.sz.mell.: Dr. Kozák Miklós: Milyen tényezők veszélyeztetik vízgazdálkodási feladataink megvalósítását? (Mérnők Újság /M.U./ 2007/5)
6.sz.mell.: Dr. Kozák Miklós: A megújuló vízenergia jelene, jövője és Magyarország (M.U. 2007/12)
7.sz.mell.: Huszár László: Prédikálószéki szivattyús energiatározó? (M.U. 2006/5)
8.sz.mell.: Prof. Mosonyi Emil: A környezetvédők felelősségéről (M.U. 2005/12)
9.sz.mell.: Prof. Mosonyi Emil: Főszerkesztők felelőssége (M.U. 2007/11)
10.sz.mell.: Schmidt József: Idézetek egyes földrajz tankönyvekből (H.K. 2007/3)
Végezetül: megemlítendőnek tartom a „Mosonyi Emil a vízépítés professzora” c. életút ismertető és hazai, valamint igen széleskörű nemzetközi tevékenységét és elismertségét tartalmazó kötetet, amely a Magyar Mérnöki Kamara és egyes Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok támogatásával 2006-ban jelent meg a Kossuth kiadónál. Ennek hátsó borítólapját csatolom 11.sz. mellékletként.
Összegzés és javaslat:
A bevezetőben részletezett karanténból kitörni csakis a Magyar Tudományos Akadémia szakmai-tudományos, valamint morális súlyával és hitelességével lehetséges. Ehhez természetesen társadalmilag szintén hiteles média-támogatásra is szükség van. Javaslom ennek érdekében felvenni a személyes kapcsolatot Széles Gábor úrral, akit az ez évben a KAIROSZ Kiadónál megjelent portrékötet („Az ember képes átlépni a saját árnyékát”) révén olyan embernek vélek felismerni, aki a birtokában levő média-eszközök (ECHO TV, Magyar Hírlap) révén képes és feltehetően akarhat is egy ilyen döntő jelentőségű országos ügy előmozdítójává válni.
Budapest, 2008. Hosszú Ádám
okl. mérnök
|
| |
