| Beküldő: | realzoldek | | Szerző: | Ismeretlen | | E-Mail: | E-Mail a szerzőnek | | Beküldve: | január 27, 2009 | | Módosítás: | január 27, 2009 | | Olvasás: | 1501 | | Szavazat: | 0 | | Osztályzat: | 0 | | | | | | | |
| | | Cikk/Anyag leírása - Adatok a magyar nemzet kultúrájához 3.:
Adatok a magyar nemzet kultúrájához 3.
|
| Czupy György
Adatok a magyar nemzet kultúrájához 3.
Az alábbi idézetek közkincsei a magyar kultúrának. A rájuk vonatkozó adatok pedig érzékeltetik a gondolkodásmódot egy-egy korszakban, a műveltséget, az ízlést, szeretetet, gyűlöletet, tudást, felfogást.
*
A legnagyobb magyar. Kossuth Lajos (1802-1894) Pestvármegye 1840. november 19-én tartott közgyűlésén nevezte így először gróf Széchenyi Istvánt, s ezt mondja 1841-ben a Kelet Népében írott Feleletben is: "Gróf Széchenyi István ujjait a korszak ütőerére téve, megérezte annak lüktetéseit. És ezért is tartom én őt a legnagyobb magyarnak, mert nem ismerek más senkit históriánkban kiről elmondhatnók, hogy százados hatásra számított lépései sem korán, sem későn nem érkeztek."
Honvéd. A szó Kisfaludy Károly (1728-1830) alkotása, amely "Az élet korai" című 1821-ben írott versének kilencedik szakaszában fordul elő:
"Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti,
Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál."
A szabadságharcban a katonai honvéd azonban Kiss Károly (1793-1866) hadtudományi írótól ered, ki e szót Kisfaludy Károly versének nyomán közölte "Hadműszótár"-ában 1848-ban.
Kutyák! Damjanich János (1804-1849) honvédtábornok megszólítása, amikor a pártütés leverése után a szerbséghez intézett híres kiáltványa kezdődik: "Kutyák! Én elmegyek mint ellenségetek, de visszajövök mint bosszúálló. Ha ti az alatt fel mertek támadni a magyar nemzet ellen, kiirtalak benneteket a föld színéről, s hogy magam sem maradjak meg rácnak, utójára magamat lövöm főbe, mint a legutolsó rácot." (Esti Lapok, Debrecen, 1849. februárius 22.) Damjanich Jánost 1849. október 6-án az aradi bitófák alatt a nyolcadikként, gróf Vécsey Károly tábornokot kilencedikként végezték ki. Amikor a porkoláb leszállította a szekérről, ahol lábtörötten ült, hogy az akasztófa alá kísérje, azt mondta: "Már azt hittem, hogy én leszek az utolsó; pedig a csatákban mindig elül szoktam járni." Végső útján eldobta mankóját, így szólt: "Úgy sem lesz többé rájuk szükségem." Abban a pillanatban, amikor Mayer brünni bakó nyakába tette a kötelet, így szólt a hóhérhoz: "Csínján bánjatok a szakállammal, mert világéletemben nagy gondot viseltem rá." (Surjánszky Eustákh aradi minorita atya közlése, az aradi vértanúk gyóntatója.)
Brescia hiénája. Haynau Ritter Rebeka törvénytelen gyermeke, osztrák táborszernagy (1786-1853) erre a névre akkor tett szert, amikor 1849 áprilisában a legyőzött Brescia férfiait megbotoztatta, nőit megvesszőztette és július 9-én pedig 9 polgárát felakasztatta az áprilisi felkelés miatt. Brescia hiénája azonban csak 1850-ben terjedt világgá az angol sajtó révén. Haynau Londonban járva, meg akarta látogatni a Barclay és Perkins féle híres sörfőzőházat. Mikor a munkások meghallották, hogy a nők vesszőztetője jár ott, rárohantak, szembeköpték, megverték, hosszú bajuszát kitépdesték. Haynau alig került volna ki élve a munkások keze közül, ha a rendőrség oltalma alá nem menekül egy closetbe (angol vécé), onnan pedig a szomszéd ház födelén át egy barátságosabb helyre. "Hiába panaszkodott a kormánynak - írja Kossuth Lajos -, azt kapta feleletül, hogy menjen bíróhoz. Ezt nem merte megtenni, mert megmondták neki, hogy nincs olyan hatalom a világon, amely 12 angol polgárt tudna találni - mint esküdtszék -, akik azokra a becsületes érzelmű gyári munkásokra a bűnösséget kimondanák. A keserves elpáholtatás rajta száradt." Ezt az ügyet akkor az angol sajtó sokáig tárgyalta. Magyarországi vérengzéseit is a fejére olvasták. Az angol sajtó vezércikkeiben csak, mint "Brescia hiénája" néven emlegették Haynaut. Amikor Haynaut hirtelen elmozdították, akkor Radetzky azt mondotta: "Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni."
Bach huszárok. Így nevezték báró Bach Sándor idejében - a Bach korszakban, Haynau katonai uralma után az 1850 júliusától 1859-ig tartó időszakban - a magyaros egyenruhába bújtatott német és cseh császári és királyi katonákat. Az az uniformis zsinóros atilla volt, görbe karddal, prémes kalpaggal. Széchenyi István szerint a legmagasabb urak is így hívták őket.
Áldás hazánkra. Az 1861. évi erőszakosan feloszlatott országgyűlést elnöke, Ghyczy Kálmán (1808-1888) augusztus 22-én e szavakkal rekesztette be: "Áldás szeretett hazánkon." Ezt a mondást szinte azonnal rányomtatták jegyzőkönyvekre, gyújtósskatulyákra, borosüvegek címkéire, levélpapírokra. 1861-1867 között, annak első szakaszában alig árultak nálunk más levélpapírt, mint ilyen feliratút.
A haza bölcse. Deák Ferenc e történeti nevezetességű jelzője ebben az alakban 1861-ben még nem volt meg. "A haza bölcse" legrégibb nyoma, az 1854-ben Deák Ferencről írt életrajzban "Hazánk legnagyobb bölcse" olvasható. Tóth Lőrinc írja Deákról 1850-ben: "a legbölcsebb magyar". Talán ez lenne a forrása "A haza bölcse" kifejezésnek.
Terebesi verebek. Gróf Andrássy Gyula 1869. január 14-én Sátoraljaújhelyen programbeszédet mondott választói előtt az országgyűlés eredményeiről: "… Vannak politikai ellenfeleink között, kik azt hiszik, hogy el lehetett volna érni ez előnyöket a terhek nélkül, melyeket az ország magára vállalt. Ezeket arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy az efféle számítások az életben többnyire csalnak. Legyen szabad erre nézve egy hasonlattal élnem. Ha valakitől azt kérdik: ha egy háztetőn tíz veréb ül, s közülük kettőt lelőnek, hány marad ott? - lesznek olyanok, kik azt fogják mondani: nyolc. Pedig, ha gyakorlatban megkísérlik, azt fogják tapasztalni, hogy egy sem, mert a többi elrepül. Azt tehát, hogy el lehetett volna érni az előnyöket a terhek nélkül, nem fogadhatom el."
Ezt a híres beszédet a verebekről szóló példázat után verebes beszédnek nevezték el. Gróf Andrássy Gyula Terebes birtokának rímelése a "verebes"-sel volt a terebesi verebek keletkezése.
Bizalmam az ősi erénybe(n). I. Ferenc József magyar király jelmondata, amely először a koronázási emlékpénzeken jelent meg így: "Bizalmam az ősi erénybe". A magyar ezüstforintokon és az új koronásokon a mondat változata: "Bizalmam az ősi erényben." A császár 1866. december 20-án - mikor Budáról Bécsbe ment - így nyilatkozott Majláth György kancellárhoz intézett legfelsőbb kéziratában: "Bizalommal eltelve jöttem és nagyobb bizalommal, s azon reményben, hogy nem sokára vissza fogok térni - távozom." 1867. június 6-án pedig a koronázási hitlevél átadásakor: "Bizalommal fordulok a nemzethez, midőn felhívtuk a helyzet nehézségeiből fejlődött akadályok elhárítására."
Forrás: http://www.hetedhethatar.hu/master.html?http://www.hetedhethatar.hu/irasok/czupy20011123.htm
|
| |
