- Hozzászólás Gerő András Népszabadságban 2009. október 16-án megjelent cikkéhez - Kategória: Közéleti rovat/Média Beküldő: realzoldek Szerző: Ismeretlen E-Mail: E-Mail a szerzőnek Beküldve: október 25, 2009 Módosítás: október 25, 2009 Olvasás: 2231 Szavazat: 0 Osztályzat: 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Kapcsolódó linkek Nincsenek kapcsolódó linkek ehez a cikkhez/anyaghoz Legnépszerübb: Adalékok a Duna-vízgyűjtő magyarországi szakaszára készítendő vízgyűjtő-gazdálkodási tervhez   Opciók   Nyomtatható változat   Küldd el levélben   Cikk/Anyag leírása - Hozzászólás Gerő András Népszabadságban 2009. október 16-án megjelent cikkéhez: Hozzászólás Gerő András Népszabadságban 2009. október 16-án megjelent cikkéhez Hozzászólás Gerő András Népszabadságban 2009. október 16-án megjelent cikkéhez. Idézet a cikkből: „A történelmi kitérő itt inkább arra vonatkozik, hogy az Európai Unió nagyon is demokratikus, polgárosult jogállamai közül jó néhány monarchikus keretben működik. Nagy-Britanniától Dániáig, Luxemburgtól Hollandiáig, Spanyolországtól Svédországig a monarchikus államformát lelhetjük fel -, miközben ezek az államok azonos elvek szerint működő, számunkra sok esetben példaértékű polgári társadalmak és demokráciák. Nem ördögtől való tehát a monarchia gondolata; attól függ minden, hogy milyen az a monarchia. Úgy gondolom, hogy a monarchia egy politikai közösségen belül képes megteremteni azt az autoritást, ami a demokratikus működés és a végrehajtó hatalom politikai kritikája mellett biztosíthatja azt a kritériumot, amit az alkotmány ma a köztársasági elnökhöz társít, nevezetesen a nemzeti egység közpolitikai, ámde pártpolitikán felül álló kifejezését. Ez természetesen csak akkor működik, ha a monarcha uralkodik, és nem kormányoz, azaz: szerepe szimbolikus. A monarchának a köztársasági elnökkel szembeni előnye, hogy nem választják, hanem öröklési rendben működik, tehát legitimitása nem a pártpolitikai viszonyoktól függ. Vélhetően nem kerülne többe a költségvetésnek, mint a köztársasági elnök fenntartása. Nem elsődlegesen a személynek, hanem az intézménynek szól a tisztelet és az autoritás. A monarchia külsőségei pedig megadják azt a történelmi patinával ellátott spiritualitást, amire minden politikai rendszernek és közösségnek szüksége van. Itt most nem térnék ki arra, hogy egy államforma-változtatásnál melyik dinasztia kerülhetne helyzetbe, hiszen elvi problémákról beszélünk. Az bizonyos, hogy a köztársasági elnök intézménye nem váltotta be a hozzá fűzött alkotmányos reményeket. (Megjegyzem: megítélésem szerint az elnöknek nemcsak a nemzet, hanem az állam egységét is reprezentálnia kellene. Az állam egységének kifejezése - sajnálatos módon - kimaradt a rá vonatkozó alkotmányos passzusból.) Tehát azt hiszem, hogy a szükséges, ámde hiányzó autoritáskomponens okán érdemes lenne kinyitni az államformáról szóló vitát, mert még akkor is, ha nem változtatunk államformát, egy ilyen diskurzusnak talán meglenne az a hozadéka, hogy felszínre hozza a köztársasági elnöki intézmény autoritásbeli megroggyanásának okait és lehetséges orvoslásának módozatait.” Forrás: Népszabadság, 2009. október 16. Gerő András Az SZDSZ leszereplése után a Népszabadsággal együtt Gerő András is elérkezettnek látta, hogy feltárja olvasói számára az igazságot egy hosszú bonyolult írásban. Ezt a legitimisták 1990-ben egyszerűbben fogalmazták meg az akkor még meglévő Ludas Matyi címlapján. Ha a királyság szükségességéig eljutunk, akkor ezt az eredményt semmiképpen sem szabad a dinasztia kérdésének felvetésével semmivé tenni. Egyértelműen állítjuk, hogy a magyarság számára a legitim királyság a jövő államformája, amely alkalmas arra, hogy az országot a válságból kivezesse, és a világ magyarságát kulturálisan összefogja. Pálos László

Hozzászólások nem engedélyezettek.