| Beküldő: | realzoldek | | Szerző: | Ismeretlen | | E-Mail: | E-Mail a szerzőnek | | Beküldve: | június 05, 2009 | | Módosítás: | június 05, 2009 | | Olvasás: | 357 | | Szavazat: | 0 | | Osztályzat: | 0 | | | | | | | |
| | | Cikk/Anyag leírása - Magyarországra érkező folyók vizét, Magyarország földjének öntőzésre kellene felhasználni, javasolják a reális zöldek:
Magyarországra érkező folyók vizét, Magyarország földjének öntőzésre kellene felhasználni, javasolják a reális zöldek
|
|  Magyarországra érkező folyók vizét, Magyarország földjének öntőzésre kellene felhasználni, javasolják a reális zöldek.
Vannak, akik másképpen gondolják. Szerintük a vizek folyjanak el szabadon Magyarország területéről.
Őket a Magyar Rádió és Televízió lehelte életre.
40 budapesti humánértelmiségi aszfaltbetyár fogságában vannak a pártok és a kormány is, állítják a reális zöldek.
Az egész ország területére aszályt hirdetett a paraszt tárca.
Hogy az országnak nincs aszálystratégiája, azért nemcsak a kormány, hanem döntően a politikusok és nem több mint 40 budapesti humánértelmiségi aszfaltbetyár tehető fellelősé.
Ők 40-en a Védegyletből vedlettek párttá, mint a 2006 választások előtt Lányi András és társasága.
Hogy párttá volt képes vedleni a negyven aszfaltbetyár abban ludas a közszolgálati Rádió és Televízió.
A Magyarország természetföldrajzi adottságai következtében a mezőgazdasági termelés számára, jelentős kockázati tényező az aszály. A múlt században több aszályos év (1935, 1952, 1962) fordult elő, az egyik legsúlyosabb 1983-ban, részben 1984-ben, továbbá az 1990 és 1992 évek bizonyultak jelentős aszályos éveknek.
Az aszály nemcsak az egyébként is sok gonddal-bajjal küszködő mezőgazdasági termelőket sújtja, káros következményeit az egész nemzetgazdaság megérzi.
Hatása termelői és nemzetgazdasági szinten egyaránt érezhető.
Az aszály közvetlen kiváltó oka az időjárásban keresendő. A hőmérséklet és a csapadék bizonyos határok között változik. A csapadék mennyisége és időbeli eloszlása még viszonylag nagy valószínűséggel sem jelezhető előre olyan időtávra, hogy azzal a fajtaválasztásnál, az agro- és fitotechnikai kialakításnál számolni lehessen. Az egyértelmű, hogy az időjárást közvetlenül szabályozni nem lehet, sőt hosszabbtávra előre még prognosztizálni is csak kis valószínűséggel tudjuk.
Az aszálykárok mérséklésének stratégiái elemei közül kiemelhető a mezőgazdasági vízgazdálkodás hatékonyságának a növelése. Az aszály ellen talán leghatékonyabb védekezési mód az öntözés.
Öntözéses és talaj vízszinttartás technológiájának terjedését Magyarországon leginkább az hátráltatja, hogy ennek komplex megvalósulásának az állami feladata két tárca hatáskörében van, és a tárcákon belül is számos részérdek jelentkezik.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatásköré csupán a öntözéses beruházások támogatása terjed ki, a területek öntözővízzel való ellátása nem. A víz helyszínre vezetésének állami feladatát a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak kellene ellátnia. A zöld tárca az aszálytűrő növénytermesztés híve, a tárcához került vízügy lehetősége vajmi csekély az öntözővíz-ellátás megoldásában.
Egyébként is, Magyarországon a vizek vezetése, a rendszerváltozás óta politikai és nem szakmai kérdés. Öntözővíz ellátás fejlesztése ügyében így hát a rendszerváltozás óta nem sok történt.
Nem volt ez mindig így.
A múlt században 1937-ben Öntözési Törvény megalkotására és Országos Öntözési Hivatal felállításra került sor, aszály elleni védekezés jegyében. De később is a kormányok tettek az öntözés érdekében, utalunk a Tiszalöki (1954) és a Kiskörei vízlépcsőre. A Tiszán a vízlépcsők a Tiszavölgyi és Körös-völgyi területek folyamatos, a mezőgazdasági, ökológia, turisztikai igényeknek megfelelő vízellátásának megoldását teszik lehetővé. A rendszerváltozás után a magyar politika a vízlépcsőket a természet ellenségének kiáltotta ki.
A tervezéssel, vízgazdálkodással, vízszállítási módozatokkal foglakozó intézmények nem követhetik az ésszerű megoldásokat, mint ezt tette Kállay Miklós, Lamp Hugó, Mosonyi Emil és Dégen Imre. A „Minden folyjék szabadon” elv vált a tervező számára kötelezővé.
A Magyar Külügyi Társaság által 1928-ban kiadott „ Igazságot Magyarországnak” című könyvben, Földes Béla ‘ „A trianoni békeparancs hatása a magyar közgazdaságra” cikkében a következőt javasolta:
Magyarországot úgy alkotta meg a természet, hogy alig van nagyobb kiterjedésű vízrendszerünk, amelyiknek a vizét nagyszabású tárolómedencékben felfogva, ezt a vizet a két-, sokszor háromféle célra is fel nem használhatnánk. Ami különösen a főfolyónkat, a Tiszát illeti: itt az energiatermelés, hajózás és öntözés érdekei egymást alig érintik, a mellett a vizek tározásával még az árvizek magasságát is csökkentjük. .....”(Kos
|
| |
