Beküldő: | realzoldek | Szerző: | Ismeretlen | E-Mail: | E-Mail a szerzőnek | Beküldve: | június 06, 2009 | Módosítás: | június 06, 2009 | Olvasás: | 1183 | Szavazat: | 0 | Osztályzat: | 0 | | | | |
| | Cikk/Anyag leírása - Zöld gondolatok: Zöld gondolatok |
| Zöld gondolatok. (Forrás: Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme)
Nemcsak a gazdagság, hanem a szegénység is fejleszt ki rossz tulajdonságokat, talán még többet is és veszedelmesebbeket is, mint a gazdagság. Például önzést, sőt állatiasságot, az önérzettelenséget, alamusziságot, irigységet, hízelgést, megbízhatatlanságot, álnokságot, ravaszságot.
Massaro (Történelmi Tár, XXV.. 290.1.) 1523-ban így ír rólunk:
„A magyar a világ leggonoszabb fajzata. Más népet nem becsülnek és nem szeretnek. Mindnyájan csak a saját érdekükkel törődnek. A közjóval keveset gondolnak. A közvagyont prédálják és ámbár folytonosan, mintha testvérek volnának, vígan együtt lakmároznak, alattomban gyűlöletet táplálnak egymás iránt. Igazságot nem szolgáltatnak és nincs olyan igazságtalan gonosz ügy, amit két –három ember megvesztegetésével meg ne lehetne nyerni.”
Hogy aki fizet, az intézkedik s pénzével mindenki maga rendelkezik, olyan gazdasági igazság, melyet már nyolc éves gyermek is kénytelen tudomásul venni.
A Habsburgok voltak azok is, akik visszaadták nekünk azokat a nyugati határ mentén fekvő Dunántúli várakat is, melyeket - szintén koronázó esküje ellenére – még hollós Mátyás is osztrák kézen hagyott. Nem vettek el ezek a Habsburgok tőlünk 400 éves hosszú „elnyomásuk” alatt soha, még egyetlen ideiglenesen se, egyetlen egy falut se, még akkor se, ha az a falu - százszámra vannak ilyenek – az osztrák határon feküdt és épp úgy német ajkú volt, mint a határon túliak.
|
| |