[Engedelmeddel, az alábbiakat megosztanám az interjú alanyaival is.]
Már végighallgattam az interjút, élőben.
Rendkívül fájlalom hogy ilyen megnyilatkozások mindig csak az eldugottabb médiákban kapnak helyet – miközben Hetesit hívják mindenüvé, s nyilatkozgat ködösen, a legszélesebb hallgató-közönségnek.
Mégsem tölthetem minden időmet azzal hogy Hetesit támadom, hiszen ő is konzervatív; ebben a veszett helyzetben nem mehetünk „fegyverrel” egymás ellen. (Tettem ugyan még lépéseket az „Evolúció Hetesi FB-posztján” közzététele után is, de nem kívánom minden nyilatkozatommal fárasztani az olvasókat.)
Dolgozom már egy ideje egy hosszabb anyagon, amely reményeim szerint sokmindent helyre tehet. Éles fénybe helyezi (már az első, kész tételével) hogy óriási a különbség a Klíma-realista álláspont és a léhább klíma-szkepticizmus között. De számos más félreértést is igyekszem a legélesebb fénybe helyezi, valamint olyan gondolatok/tennivalók felé terelni a végén az írásban elmélyülni hajlandókat, amiből ténylegesen lehet profitálni is.
[Persze, effektív olvasótábor nélkül az egész csak falra-hányt borsó lesz…]
Kívülről képezik ki az ellenzéki összefogás aktivistáit – utal a capitoliumi ostrom várható 2022-es importálására – Földi László. A nemzetbiztonsági ezredessel azért kezdeményeztünk beszélgetést, mert Barack Husszein Obama, az USA 44. elnöke szerint Trump leváltásával a harc nem ért véget, Magyarország még hátravan. Ennek a kereszténységre, a demokráciára és az eljövendő országgyűlési választásokra nézvést különösen hátborzongató üzenetnek a hátteréről, a szolgálatok felelősségéről, a rendszerről, a módszerről és az alkalmazott technikákról faggattuk a szakértőt.
A „demokrácia exportőr” hazájából, pláne az elnök szájából ilyen nyílt fenyegetést nem meglepő hallani?
IPCC: Megállíthatatlanul tombol az elszabadult globális felmelegedés – hacsak nem dekarbonizáljuk azonnal a szódavizet is, kisfröccsöt/hosszúlépést is ideértve.
A magyar nemzettudat tekintetében talán egyetlen olyan terület és korszak sincs, amelyik olyan indulatokat váltana ki ma is, mint a magyar őstörténet. A „honnan jöttünk?” kérdések napjainkban legalább annyira foglalkoztatják a magyar társadalom jelentős részét, mint az, hogy hová tartunk. És ez egy sajátosság, hiszen gondoljunk arra, körülöttük egyetlen nép sem szenved ilyen problémától. Mindenkit csak a jelen és a jövő érdekel, a múltat le tudják néhány mesével és legendával, és ez semmilyen zavart, megingást nem okoz az adott társadalom önbecsülése számára. Egyszóval körülöttük egyetlen nép sem szenved ilyen problémától. Nem úgy nálunk! Az elmúlt tíz évben több őstörténettel is foglalkozó rendezvény kommunikációs szervezőjeként próbáltam átlátni az átláthatatlant. A különböző szektaszerű képződmények, egymással vetélkedő csoportok a tét nélküli vagdalkozások arénájában egymás ellen vívott csatáikkal döbbenetes benyomást tettek rám. Akik próbáltak már ezzel a területtel kapcsolatba lépni, azok tudják, miről van szó. A magyar őstörténet szó szerint elszektásodott a társadalomban. Vannak csoportok, hívek, vezérek, önjelölt próféták tézisekkel és kinyilatkoztatásokkal, és a jó ég tudja még mennyi minden fokozza a zavart. Természetesen más a hagyományőrzők szubkultúrája és más a tudományos közélet, még ha van is némi átjárás.
Powered by FireStats
Legutóbbi hozzászólások