Reális Zöld vélemények

Csak úgy ne legyen, ahogy kellene?

A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint 2009. évben a munkanélküliek száma elérte a 456 ezer főt, a munkanélküliségi ráta 10,8%, az állásukat vesztők többsége végleg állástalanná válik. Ez a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája. Ha nem leszünk képesek ezen változtatni, akkor a kérdésre – Mi leszel, ha nagy leszel? – nem a vágyakat kifejező, hanem jelenlegi realitásból kiinduló választ várhatjuk: Munkanélküli.

Milyen értéktermelő tevékenységgel lehet csökkenteni a munkanélküliek számát? Erre kell javaslatokat kérni a szakmák művelőitől. Úgy vélem, hogy hazai bányászat lehetőségei ezen a területen nagyok, meghatározóak. Ennek alapját megkutatott és reménybeli ásvány-, érc- és szénvagyon képezi. A Magyar Geológiai Szolgálat adatai szerint 3650 lelőhelyen 38 milliárd tonna az ásványvagyonunk. 2007-ben 1280 bánya termelése 75 millió tonna volt. Noha a kőolaj- és a földgáz készletünk valóban korlátozott (1800 PJ), de van sok gazdaságosan kitermelhető szén- (27000 PJ), 38 millió tonna bauxit-, 3 millió tonna mangánérc-, világviszonylatban jelentős réz-, ólom- és cink, a Paksi Atomerőmű működéséhez további 35 évre elegendő uránérc vagyonunk!

A Magyar Bányászati Szövetség kimutatása szerint 2006-ban az ágazat közel 22,5 ezer főt (1990-ben 81,5 ezer főt) foglalkoztatott. Minden bányászati munkahelyhez legalább négy másik kötődik. Mértékadó számítások szerint az ércbányászatunk ésszerű fejlesztésével 5500 – 6000 munkahely teremthető. Ezzel a létszámmal hazánk korábban tervezett érctermelésének értéke 2008. évi világpiaci árakon egy milliárd dollárra becsülhető. A szénbányászat felszámolása a kapcsolódó munkahelyekkel együtt 350 – 400 ezer jövedelmező munkahely elvesztését jelentette a munkanélküliséggel most leginkább küszködő régiókban.  Tovább olvasom »

Vojuczki Péter bányamérnök hozzászólása vágatlanul, kommentár nélkül. Elhangzott a GTTSZ “Hogyan tovább Magyarország az Európai Unióban” fórumán. 2010. február 25. A fórum viaindító előadását Dr. Molnár Csaba kancellária miniszter tartotta.

klub20100118-145903  – mp3

A Clubrádióban PhD Vojuczky  Péter, Dr.  Zoltay Ákos és Rabi Ferenc beszélgetése

Juhos László főszerkesztő úr,
Reális Zöldek

Kedves László!

Javasolom a “Jószerencsét” rovatban megjelentetni Dr. Katics Ferenc “ A Vértesi Erőmű bezárása ellentétes Magyarország importgáz függésének enyhítési szándékával“ című mellékelt írását.

Életünk az energia ( LivoLaszlo: Életünk az energia – pdf)  című mellékelt írását.

Egy lehetőség Salgótarján és környéke energia gondjainak orvoslására – dokumentum – Dr. Bocsi Ottó okl. bányamérnök, a Nógrádi Szénbányák nyugalmazott osztályvezetője és Livo László okleveles bányamérnök, ügyvezető, Marketinfo Bt. (Salgótarján) írása.

AZ ALKALMAZKODÓ MÁRKUSHEGYI BÁNYA

Dr. Havelda Tamás 1981-ben szerzett bánya¬művelő mérnöki oklevelet. Az egyetem elvégzését követően két évig Tatbányán dolgozott, majd átkerült az Oroszlányi szénbányákhoz.

A termelésirányítás és a tervezés minden lépcsőjét végigjárva lett Márkushegyen felelős műszaki vezető. Az erőmű és a bánya integrációja óta a Vértesi Erőmű Zrt. bányászati igazgatója.

2005-ben doktori oklevelet szerzett a Miskolci Egyetemen. Hosszú ideje aktívan rész vesz több társadalmi szervezet munkájában is.
Talán első olvasatra nehezen értelmezhető, hogy mit is jelent a címben meg-fogalmazott gondolat. Egy üzem, egy termelő hely is tud alkalmazkodni? Tud, sőt kell is alkalmazkodnia ahhoz, hogy megújulhasson, hogy korszerűsödjön, hova tovább életben maradhasson.

Sok-sok évre visszanyúlva tudatosan – néha persze ösztönösen – kereste az üzem, az akkori vezetés a munkavállalókkal karöltve, a nagyobb termelés elérésének úját. Nem sokkal a „hurrá korszak” után érthető volt ez a törekvés. Hamar felismerést nyert, hogy sokat termelni csak intenzív gépesítéssel lehet. (No persze az ember, a technológia sem mellékes.) Már a bánya tervezésekor magas fokú gépesítés és tipizálás volt a cél. Nagykapacitású, a kor fejlettségének meg¬felelő technikai háttér került beszerzésre. Ekkor a mennyiség volt az elsőrendű szempont. Ez volt a mennyiségi igényekhez alkalmazkodás.

A vállalat más bányaüzemeinek kimerülése miatt egyre inkább előtérbe került – a kommunális piac kiszolgálása– a tisztán termelés, a kiadott termék minőségé¬nek javítása érdekében. A program a föld alatt, a termelő helyeken kezdődött és a központi osztályozó légszérjeinél fejeződött be. Ez nem más, mint a minőségi igényekhez alkalmazkodás.
Számtalan kisebb-nagyobb szervezeti átalakítás után, 1992-höz értünk. Gazda¬sági okokból megtörtént a nagy múltú Oroszlányi Szénbányák átalakulása. Az improduktív tevékenységet az Oroszlányi Szénbányák FA-ba, míg az életképesen működő részt a Széntermelő és Szénértékesítő Leányvállalatba szervezték. Néhány hónapos működés után a leányvállalat átalakult Oroszlányi Bányák Kft-vé. Ez volt a gazdasági körülményekhez alkalmazkodás.
Időközben az országban sorra alakultak a bánya-erőmű integrált társaságok, és világossá vált az integráción kívüli maradók sorsa. 1994 áprilisában három erőmű (Oroszlányi, Bánhidai, Tatabányai) és két bányatársaság (Oroszlányi Bányák Kft és Tatabányai Bányák Vállalat) integrációjával megalakult a Vértesi Erőmű Részvénytársaság. Ezzel az átalakulással a Márkushegyi Bányaüzem is bekerült az integrációba. Ismét új kihívások elé nézett az üzem. A kissé eltérő szakmakultúrájú Mányi Bánya ásványvagyonának kimerüléséig, bezárásáig jó néhány esetben és módon Márkushegy kisegítette az „új kistestvérét”. Gépesítés, technológia és eszközátadás, ami alatt termékcserét kell érteni. Alkalmazkodás volt ez is, mint ahogy az újonnan létrejött családoknál szokás. A Mányi bánya bezárásakor kiváló szakképesítésű munkavállalóival segítette viszont a családot.

Tovább olvasom »

A Bányásznap (ma szeptember első vasárnapja) hosszú múltú hagyományra tekint vissza. 1951 előtt bányavidékenként eltérő időpontban rendezték ezeket az ünnepségeket a bányászok nehéz és küzdelmes munkájának megbecsülésére.
* Szent Borbála a bányászok védőszentje, így hagyományosan az ő napjához, december 4-hez kötődött az ünnep.

* Tatabányán a Bányalelkészség Szent István király temploma védőszentjének ünnepén augusztus 20-án tartották a búcsút, itt ez volt a bányásznap is.

* 1951-től szeptember első vasárnapján országosan egységesen tartják a Bányásznapot, az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére. A tatabányai bányászat nagyon mostoha körülményei, az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség és az ezek miatti elégedetlenséget akarták csillapítani a Bányásznap törvénybe iktatásával.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1ny%C3%A1sznap

Ezer szó a bányászatról az 59. bányásznap alkalmából

Dr. Vojuczki Péter, okleveles bányamérnök

Energetikai vitákban egy mérnök hozzászóló megkérdezte, hogy miért akarnak a bányászok mindenáron dolgozni? Egy ismert szociológus őszintén a távolba tűnő fehér vitorlához hasonlította bányászatunkat. Meghökkentő látószögek, mert az életmódot és az önfenntartásra törekvést kérdőjelezik meg.
Azt válaszoltam, hogy a bányászok életmódjának igazi értelme a védekezés a bizonytalanság ellen. Az építés-, az anyagi termelési folyamatok-, a fűtés-, a villamosenergia-, a hajtóanyagok nyersanyagai alapvető emberi értékek és ezek kiszámítható rendelkezésre állása nélkülözhetetlen.

Noha nem vitatták e megállapítást, eltűnődtem azon, hogy a világtendenciák ellenére mennyire általános szemlélet nálunk, hogy a természeti adottságainak kiaknázása nélkül jobban lehet boldogulni. A világ bányászati termelése ugyanis növekedést mutat, mégis civilizációs probléma, hogy lehetséges-e a növekvő igények tartós kielégítése.
A világban tudják – nálunk immár 40 éve tagadják – a bányászat és a műszaki fejlődés, valamint a bányajáradék és a kincstárak szoros kapcsolatát is. Pedig gazdaságtörténetünknek lényeges eleme e kötelék leírása. A jelenlegi válságból kiutat keresőknek nem ártana áttekinteni, hogy mennyire kötődnek eddigi eredményeink bányászatunkhoz, természeti erőforrásainkhoz. Tovább olvasom »