A héten bejárta az internetet egy videó, amelyen fiatalok önfeledten buliznak, táncolnak elektronikus zenére – egy gótikus templomban.

Vasárnap. Húsvét vasárnap.

A felvételt megosztotta az európai civilizáció leépülésének tünetein élcelődő Nyugaton Jobb Facebook csoport is, így jutott el hozzám is. Egyből elhatároztam, hogy erről írni fogok, alaposan elküldve a francba azokat a prosztókat, akik szerint jó ötlet a kereszténység legnagyobb ünnepén deep house-ra veretni egy hétszáz éves templomban, és persze kíméletlenül rámutatva arra, hová süllyedt a kontinens, ahol élünk. Aztán eszembe jutott, hogy mégis csak szakmai igénytelenség volna ezt az egészet letudni egy két bekezdéses kirohanással, így kicsit utánajártam a neten a dolognak. És, amit találtam, abból az derült ki, hogy ez a történet

nem is annyira felháborító – mint amennyire mélységesen szomorú.

Kilakoltatott Isten

A metzi bazilika helyén az első templom több mint egy évezreddel ezelőtt a X. században épült. A 13. század derekán alapították a mai napig működő kolostort. 1356-ban itt hirdették ki a Német-Római Birodalom alapokmányának számító német aranybullát, húsz évvel később pedig bazilikai rangra emelték. Túlélt egy 18. századi tűzvészt, átvészelte a francia forradalmi elmebajt, amikor az „Ész templomává” alakították át, egy 1870-es ostromot, és két világégést. Hogy aztán a háború utáni boldogan prosperáló, önfeledten fogyasztó évtizedek végezzenek vele. Sem a lángok, sem a jakobinusok, sem a német tüzérség, sem az amerikai légierő nem tudta elpusztítani – de a plázákkal már nem tudta tartani a versenyt.

A nyolcvanas évek végére annyira megfogyatkozott a templomba járó hívők száma, hogy

az Egyház az önkormányzat tulajdonába adta az épületet.

A metzi bazilika nem volt egyedül: országszerte templomok százai osztoztak a sorsában. Sőt, jó néhány még rosszabbul járt. Három évvel ezelőtt bejárták a médiát a nyugat-franciaországi Geste templomának lerombolásáról készült fotók. A pusztítás nem vandálok, sátánisták, vagy szélsőbalosok műve volt – maga az önkormányzat döntött úgy, hogy a továbbiaknak

„túl drága” lenne

a 19. századi műemlék fenntartása.

Nem sokon múlt, hogy a metzi székesegyház előtt is felsorakozzanak a buldózerek. A több mint hétszáz éves templomot az mentette meg, hogy kulturális központtá alakították. Ehhez azonban az Egyháznak

vissza kellett vonnia az épület felszentelését,

vagyis deszakralizálnia kellett. És ők meg is tették. Nem fogtak össze, nem szerveztek tiltakozást, vagy adakozást  a bazilika megmentésére – inkább felhúzták a spirituális fehér zászlót, és

Isten házából kilakoltatták Istent.

Zsoltár helyett basszus, pap helyett dj

Az épületet aztán szépen átalakították, felújították, kipofozták. De már nem azért, hogy a lassan már alig létező keresztény közösség imádkozhasson benne – hanem hogy kiállításokat és előadásokat és rendezvényeket szervezzenek ide. Például egy húsvét vasárnapi techno bulit.

Hát, kedves fehér, európai, keresztény testvéreim – ekkora szarban vagyunk. Mert joggal szörnyülködhetünk azon, hogy az egykor szentnek számító falak között dübörög a basszus – ha már évtizedekkel ezelőtt kivesztek onnan a zsoltárok. Igazunk van, ha húzzunk a szánkat azokra a srácokra, akik azzal ünnepelték a számukra nyilván ismeretlen eredetű hétfői szabadnapot, hogy előző este elmentek egy székesegyházba csapatni. Csakhogy: ha ők nem mennek oda,

Isten elhagyott házában húsvét vasárnap akkor se ünnepelte volna senki a Megváltó feltámadását.

Én is erős kísértés érzek, hogy a szájába tömjem a lemezeit az oltár helyén aranykereszttel bohóckodó tahó dj-nek – csakhogy sajnos senkitől sem veszi el a helyet. Az Egyház ugyanis olyan súlyos paphiánnyal küzd, hogy Franciaország-szerte számos templom kapujára azért került lakat, mert még az ünnepeken sincs, aki kinyissa.

Álmodhatjuk magunkat az iszlamizáció ellen küzdő kereszteslovagoknak  – ha az igazi szent háborút a saját közönyünk és hitehagyottságunk ellen nem vállaljuk, legfeljebb a fogyasztói társadalom lelkes zsoldosai lehetünk. Az Európába özönlő idegen kultúrájú és hitű tömeg ellen építhetünk 10 méter magas, ezer kilométeres kerítéseket is – ha mögéjük csak ezt az éjsötét nihilt tudjuk felsorakoztatni, akkor ezt a meccset már null-nullnál elbuktuk. A falak csak a hódítástól védenek – a pusztulástól nem. Azt elintézzük mi saját magunknak…