A Lehet Más a Politika két társelnöke egyetlen közös mozdulattal belerúgott több mint kétmillió emberbe. (Sajnálhatjuk, hogy nem jajdultak fel mindannyian egyszerre, biztos elijesztették volna a migránsokat.) Szögezzük le, rugdolózni nagyon csúnya dolog. A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy nem NER-kompatibilis. Káromkodni meg pofozkodni sem helyénvaló, de a rugdosás egyenesen felháborító. Csak egyetlen esetben tolerálható, ha nyugdíjas pár az áldozat, de az esetben is kizárólag akkor, amikor Habony Árpádnak hívják az elkövetőt. Na de egy ilyen Hadházy honnan veszi a bátorságot, hogy összerugdaljon kétmillió derék állampolgárt, mint valami túlturbózott Chuck Norris? Nem szólva a Szél Bernadettről, aki szintén ott rúgkapált társelnöki minőségében. Az ő esetükben a rugdosás akkor is abcúg, ha nem történt semmiféle fizikai érintkezés, a tettlegesség csak verbálisan zajlott le.

Valójában lelken rúgták az embereket, de az is lehet olykor olyan fájdalmas, mint amikor az ember valamely kézzelfogható testrészét illetik lábbal. Ám ahhoz, hogy a Hadházy–Széll-féle rúgás fájjon, egy egyenesen speciális érzékenység szükségeltetik, amire úgy lehet szert tenni, hogy vissza kell küldeni a kormány nemzeti konzultációs kérdőívét. Aki nem küldi vissza, az a Hadházyék agressziójával szemben érzéketlen, viszont aki engedelmesen visszaküldte a paksamétát, az a postázás pillanatában elnyerte ezt a különleges specialitást. Végül a hivatalos adatok szerint jóval több mint kétmillió állampolgár szenvedte el ezt a Soros pénzelte atrocitást, amely tény még inkább kidomborítja a nemzeti konzultáció világraszóló sikerét. Erre a hihetetlen sikerre lett irigy a két LMP-s, ezért kezdtek rugdosódni. Pedig a Miniszterelnöki Kabinetiroda igazán gáláns módon engedélyezte nekik, hogy saját szemükkel pillantást vessenek a visszaküldött kérdőívekre. Hadházyék osztottak-szoroztak, és a látottak-hallottak alapján arra az eredményre jutottak, hogy legfeljebb kilencszázezer adatsort juttattak vissza, jóllehet a kormány akkori álláspontja szerint egymillió-hétszázezret kellett volna látniuk. Erre a párt agitproposztálya megállapította, és a kormánypárti sajtó véleményformáló és véleményhangoztató munkatársai is megerősítették, hogy az LMP társelnökei, közülük is elsősorban Hadházy, előre megfontolt szándékkal, tudatosan láttak csak annyi kérdőívet, amennyit megmutattak nekik, s kifejezetten a magyar dolgozó nép megtévesztése céljából nem mutattak hajlandóságot egymillió-hétszázezernek látni a kilencszázezret. Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója jött rá arra, hogy Hadházyék, visszaélve a Rogán-féle minisztérium jóindulatával, alattomosan rugdosódni kezdtek: „Az LMP nemcsak azokba az emberekbe rúgott bele ezzel a kijelentéssel, akik végzik a konzultációs ívek feldolgozását, szortírozását és számolását, s akik megbízhatóan és a törvényeknek megfelelően járnak el, hanem abba a most már közel kétmillió emberbe is, akik részt vettek a konzultációban” – mondta volt a kommunikációs igazgató, aki, mint a szövegből is látszik, nem véletlenül vitte ennyire.

No de miért bántalmazta ily barbár módon az LMP azt a rengeteg derék polgárt? Azért, mert LMP-éknél nagyon megijedtek a konzultáció sikerétől, és megpróbálták előre hitelteleníteni. Éber fideszesek azt is kiderítették, hogy Hadházyék azért nem látták egymillió-hétszázezernek a kilencszázezret, mert így akarták megakadályozni, hogy a magyarok elmondják a véleményüket a betelepítési tervekről. Félek, aki ezt kitalálta, azt valóban fejbe rúgták valamikor. Egyébként az úgynevezett nemzeti konzultáció hiteltelenítéséhez nincs szükség az LMP-re, a kormány eleve hiteltelennek alkotja meg. S ezzel nemcsak abba a valamivel kevesebb mint hatmillió emberbe rúg bele, akik nem küldték vissza a kérdőívet, hanem az összes magyar lakosba, akiket ilyen szánalmas propagandakiadványokkal zaklatni szokott.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.05.