Reális Zöld Valóság vélemények!

Roppant érdekes hír, hogy Elon Musk és a HP is az Texasba költözik a Kaliforniából:  https://index.hu/gazdasag/2020/12/11/elon_musk_koltozik_-_uj_otthona_lesz_a_vilag_masodik_leggazdagabb_emberenek/ . Az okokról mindenféléket irkálnak össze-vissza.

Külföldi forrás szerint”Musk reckons the world can run entirely on solar and batteries but doesn’t practice what he preaches.
The Tesla ‘gigafactory’ in Fremont CA has a huge roof, looking on GoogleEarth there seems to be a lot of corrosion but no solar panels, not one.”

Azaz: Musk a 100% nap- és akku-energiát  reklámozza, de bort iszik és vizet prédikál. A texasi Tesla “gigafactory” hatalmas tetején a GoogleEarth szerint úgy tűnik, hogy jelentős a korrózió, de napelemet egyet sem látni.

Csak nem azért megy Texasba, mert ott az energiaellátás biztosított, Kaliforniában (a “megújulók” hazájában) egyre kevésbé?

Szarka László

Tov&#225bb olvasom »

Kedves Sándor,

A telefon beszélgetésünk után megnéztem a Tesla előadást.

Nem kétséges, hogy az akku fejlesztés területén nagyon jelentős innovációs tevékenység folyik, hatalmas befektetői tőkével megtámogatva.

A várható eredmény az, hogy belátható időn belül a villanyautók valóban versenyképesek lehetnek árfekvés és megbízhatóság szempontjából is, és kiszoríthatják a belső égésű motoros autókat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a világ villanyáram termelést szélkerekekkel és napelemekkel akarjuk megoldani, akkor ugyanez a fajta akkumulátor megoldhatja a szükséges energia tárolás problémáját.

Tov&#225bb olvasom »

Zo 201105 by Reálzöldek Reális Zöldek Klub

He 201105 by Reálzöldek Reális Zöldek Klub

Csanyi Vilmos Professzor Go… by Reálzöldek Reális Zöldek Klub

Számos kulcsmondata volt Orbán Viktor tegnapi, sátoraljaújhelyi szoboravató beszédének, de számomra ez a kettő közülük a legfontosabb: a nemzetnek nincs határa, és ami nem tartozik össze, az szétesik. Értse mindenki, ahogy szeretné… A miniszterelnök egyfelől békejobbot nyújtott a szomszéd népeknek, másfelől keményen kiosztotta a Nyugatot a trianoni gyalázatért.

Nagy Imre újratemetése óta már megszokhattuk, hogy rendre Orbán Viktor mond ki olyan sarkalatos követeléseket, minden magyar lelkét feszítő (de addig tiltott) történelmi igazságokat, amelyeket mások nem mernek. 1989. június 16-án a szovjet csapatok haladéktalan kivonását követelte, amitől a kommunista pártállam sokkot kapott, a magyarok többségét viszont akkor csapta meg először a szabadság szele. Tegnap a százéves trianoni diktátumot elemezte hasonló szókimondással, néven nevezve a bűnösöket: Tov&#225bb olvasom »

“EEG-Windräder als ÖFFENTLICHE SICHERHEIT” – Minister Altmaiers Harakiri, ergebnisoffen betrachtet – EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie

Laci! Javaslom ezt a publikációt a hazai környezetvédők figyelmébe ajánlani!

https://www.eike-klima-energie.eu/2020/10/29/eeg-windraeder-als-oeffentliche-sicherheit-minister-altmaiers-harakiri-ergebnisoffen-betrachtet/

ÜDV.:  HA

Elolvasva ezt az interjút, nem tudom eldönteni, hogy reális tervről van-e szó,
vagy ez már a választási léggömb-eregetés része?
Természetesen, örülnék a realitásának. – Közgazdászoké a szó.

https://index.hu/belfold/2020/10/15/orban-balazs-mcc-libri-gulyas-gergely-miniszterelnokseg-soros/

Nemzetközi összevetésben is jelentős vagyont adományozott a magyar állam a Mathias Corvinus Collegiumnak (MCC). Megveszik-e ebből a Libri-Bookline-t? Mik a terveik a tehetséggondozással? Mit tanultak Soros Györgytől? Hogyan illeszkedik Bécs a Kárpát-medencei expanzióba? A Navracsics-, a Lázár- vagy a Gulyás-féle Miniszterelnökség a fajsúlyosabb? Orbán Balázst, az MCC mögött álló alapítvány kuratóriumi elnökét, a Miniszterelnökség miniszterhelyettesét kérdeztük.

Kié most a Mathias Corvinus Collegium? Köz- vagy magántulajdonban van az intézmény?

Üdv,
bl

István Héjjas <hejjas224@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. okt. 24., Szo, 8:58):

Csatolom Czelnai Rudolf akadémikus ma is aktuális írását, amely a Természet Világa 2011 áprilisi számában jelent meg.

Érdemes figyelmesen, türelmesen végig olvasni, nagyon elgoldoztató nézőpontból közelíti meg a témát.

Üdv. H. Pista

Kedves István!

Az ajánlott cikket (http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2011/tv1104/czelnai.html ) elolvastam, s IGAZAT kell adjak: elgondolkodtató.

Viszont, nem egy AKTÍV álláspont.

Czelnai felvetett kételyeit csakis tényszerűségek bemutatásával lehet alátámasztani.

• Mint amilyen egy konkrét eset tüzetes vizsgálata: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/bonckes-alatt.html
• A könyvbe passzírozott „tudomány” tesze-toszaságának a megvilágítása: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/al-klimia.html
• Vagy „tétel-szerű” állítássá fogalmazva, s annak matematikai-logikai alapon történő bizonyítása: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/hitel.html

Azzal viszont nem tudok (és nem is lehet) általánosságban egyetérteni Czelnaival, miszerint nincsenek abszolút biztos dolgok a mai tudományban. Egy szakterületen belül, pláne ha kiforratlan, feltétlenül igaza van; azonban ha a klíma-vetülettel a gondoltnál is szorosabb relációt tartó víz- és talaj-problémákra adandó válaszokat keressük, ott félreérthetetlenül pontos diagnosztikát (és vonatkozó megoldásokat is) lelhetünk – mindamellett hogy a magyarázatok molekula-szintig (vagy még-lejjebb) leásó részleteit kétségtelenül még nem ismerjük, vagy (hihetetlen bonyolultságuk okán) azok akár fel sem tárhatóak. (Ld. pl.: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tmmg.html , https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/drogok-artalmatlanitas.html )

Ennek a LÉTEZŐ relációnak éppen csak a felszínét karcolja meg Czelnai, ezen 2015-ös kijelentésével: „…alaposan kellene foglalkozni azzal, hogy milyen szerepet játszik a változatos szárazföldi felszínek élővilága a klímaváltozásban, akár mint résztvevője, akár mint elszenvedője a változásoknak.” (http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2015/tv1507/cz.html ) – érthetően, hiszen az általa művelt meteorológia ettől túlságosan távol áll.

A (beköszöntő) klímaváltozásra felkészítő teendőkkel kapcsolatos (Czelnai által ma legjobbnak ítélt) „Vahava” jelentés polémiális és elúzív tartalmát pedig célszerű lehetne összevetni a klímaváltozást előidéző, a légköri CO₂-nél meghatározóbb antropogén-faktorok (víz és talaj) életszerű (bár jelentős nagyságú), kedvező-hatású beavatkozásaira irányuló, konkrét Terv-javaslattal (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/terv-javaslat.html). [Amely háttér-anyaga mögött egy olyan (széles-spektrumú és nagyhatású) koncepció áll, amely a Vahava teljes alkotóközössége előtt ismeretlen: Eautarcie (http://www.eautarcie.org/hu/index.html)].

2020. október 24.       Fuggerth Endre

Endre ezt írja:

Figyeljünk pontosabban a részletekre, István.

Amit írtam („[nem igaz, általánosságban, hogy] nincsenek abszolút biztos dolgok a mai tudományban”) nem azonos azzal amit vele szembeállítottál („az összes forradalmian új felfedezés mindig úgy született, hogy megkérdőjeleztek egy olyan tudományos tételt, amely pedig abszolút biztosnak látszott.”).

A kiemelés láttatja a lényeget: dologról (azaz TÉNYRŐL) szóltam; ami akkor is változatlan, ha a tétel tartalma (valamilyen oknál fogva) kényszerűen változást kell szenvedjen. Éppen emiatt voltam bátor iránymutatásként ugyanott azt is jelezni, hogy nem óhatatlanul szükséges a dolog/jelenség mélyreható (azaz: a mai tudományos tételekre alapító feltárásaira, mint kizárólagosan szükségszerűre) megismerése, annak tényekben-megnyilvánuló effektív kezeléséhez. […félreérthetetlenül pontos diagnosztikát (és vonatkozó megoldásokat is) lelhetünk – mindamellett hogy a magyarázatok molekula-szintig (vagy még-lejjebb) leásó részleteit kétségtelenül még nem ismerjük, vagy (hihetetlen bonyolultságuk okán) azok akár fel sem tárhatóak. (Ld. pl.: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tmmg.html , https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/drogok-artalmatlanitas.html )]

Gödel munkásságát pedig kár idekeverni. Tételei a matematikáról szólnak, filozófiai kiterjesztésük (akár a természettudományokat érintően is) pusztán spekulációk.

  i.)       Az első nem-teljességi tétel [Minden ellentmondásmentes, a természetes számok elméletét tartalmazó, formális-axiomatikus elméletben megfogalmazható olyan állítás, mely se nem bizonyítható, se nem cáfolható.] is csak a kivétel létezését bizonyítja. (Aminek persze, a szigorú felépítményeket megkövetelő matematikában vannak sajnálatos következményei.)

 ii.)       A második nem-teljességi tétel pedig még-inkább a matematika nyelvén (és területén belül) fogalmaz:

„Minden elsőrendű T elméletben eldönthetetlen Con(T) (azaz T konzisztenciája), feltéve, hogy

• T konzisztens,
• T tartalmazza a Peano-axiómarendszert és
• T elemeinek Gödel-kódjai rekurzívan felsorolható halmazt alkotnak.”

2020. október 25.       Endre

Kedves Laci, kedves Endre,

Néhány kiegészítő észrevételem:

A tudomány soha nem lehet véglegesen lezárt ismeret-rendszer, ahol kimondják, hogy aki bújt, aki nem, a téma véglegesen le van zárva, mert akkor az már nem tudomány, hanem ideológia, mint amilyen például a megdönthetetlen örök érvényű igazságokat hirdető hivatalos klímaelmélet vagy a gender elmélet.

Bármikor felmerülhetnek olyan tapasztalatok, amelyek ellentmondanak a jelenlegi ismereteinknek.

Karl Popper tudomány-elmélete szerint egy tudományos elmélet soha nem verifikálható teljes bizonyossággal, azonban az elmélet csak akkor tekinthető tudományosnak, ha – legalább elvileg – falszifikálható, vagyis próbára tehető, ami azt jelent, hogy elvileg elképzelhető olyan kísérlet, amelynek a negatív eredménye ellentmond az elméletnek.

Egy klasszikus hasonlat szerint a tudomány olyan, mint egy világos gömb, amely sötét térben lebeg. Ami a gömbön belül van, az a tudásunk. A gömb felszínén sorakoznak azok a kérdések, amelyekre még keressük a választ. A külső sötét térben pedig sorakoznak azok a kérdések, amelyekről ma még azt sem tudjuk, hogy ilyen kérdés egyáltalán létezhet.

Minél nagyobb a gömb, annál nagyobb a felszíne, és annál több a meg nem válaszolt kérdés.

Ma sokkal több kérdésre nem tudjuk a választ, mint egy évszázaddal ezelőtt.

Példaként szerepeljen ez az eset:

Pár évvel ezelőtt megkeresett egy orvos kandidátus, aki nagy tudósa volt a hagyományos kínai gyógyászatnak is, és a két módszert egyszerre, egymást kiegészítve alkalmazta, olykor meglepően sikeresen.

Azt mondta, hogy hasonló praxist folytató kollégákkal írni akarnak egy tanulmány kötetet, amelyben közzéteszik a módszereiket és a tapasztalataikat.

Van azonban egy probléma, az, hogy ezeknél a módszereknél gyakran tapasztalhatók olyan jelenségek, amelyekre nincs fizikai magyarázat, és megkérdezte, tudnék-e írni egy olyan tanulmányt, amely ezek lehetséges magyarázatával foglalkozik.

Áttanulmányozva néhány eset-tanulmányt, azt mondtam, hogy fizikai magyarázatot én sem tudok, de azt megtehetem, hogy irodalmi forrásmunkák alapján megpróbálok áttekintést adni ide vonatkozó ismert elméletekről.

Végül a kötet nem jelent meg, azonban számos tanulmány elkészült, közöttük az enyém is, és itt olvasható:

http://strategiakutato.hu/dr-hejjas-istvan-a-bioenergetika-es-az-univerzalis-mezo/

A tanulmányomból kiderül, hogy még alig tudunk valamit arról, hogy mi a biológiai élet, és hogy miért rendelkezik az ember tudattal, és arról sem, hogy hogyan működik a fizikai test és tudat között a kölcsönhatás.

És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa a tudatlanságunk tengerében.

Üdv. H. Pista

Kedves István!

Utóbbi kitérődben még-tovább távolodtál attól a tereptől, amire a figyelmet irányítani kívántam volt: A tényeket helyeztem az állításom középpontjába, nem pedig a teóriákat. A megfigyelhető, a kísérlettel is előállítható, az elméleti háttér-magyarázatokat nem kívánó tényeket. Miáltal, persze, „parasztosabb” a közlendők betálalása; mint, mondjuk, ezeké a (nagy-fontosságú) Vízgazdai tény-közlési ismereteké:

i)A helyesen használt Alomszék szagtalanabb környezetet biztosít mint a legpuccosabb angol-WC.

Amit az alázatosan leereszkedő próba frappánsabban igazol, mint bármiféle bonyolult kutatás azirányba, hogy vajon pontosan milyen/hányféle kémiai-reakció eredőjeként történik ez meg – bár erre vonatkozó indikációkkal azért szolgálhatok: Summa 3.3.) ”Szagos-e” alatt (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/summa.html)

ii)AzAlomszék termésének komposztálódásakor a bennelevő/belekerült xenobiotikumok (a gyógyszermaradékokon van jelenleg a központi érdeklődés) hatékonyan leépülnek. [Azaz: ezen komposzt terítésekor nem terjed a potenciálisan szennyező veszélyes-komponens, nem terhelődik általa a környezet tovább.]

Aminek a tényszerű bizonyítékait kísérletek eredményei is alátámasztják. [Ld. ezirányú feltárásomat: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/drogok-artalmatlanitas.html] – Szemben azokkal az orkesztráltan terjesztett hiedelmekkel amelyek az ellenkezőjével fenyegetnek, s amelyek mellesleg azt az érdeket szolgálják, hogy oda ömöljenek állandósultan irdatlan-mennyiségű kutatási-források, ahol azok felélése kimutatottan (és prognosztizálhatóan) nem vezethet eredményre. [Hasonlatosan a légköri CO₂ temetésére fordított példátlan igyekezettel.]

Mindemellett természetesen (ha a szükség úgy hozza) nem mellőzöm az emberi szellem csúcstermékeiként tisztelt teóriákat sem. Bár ha az adott jelenség igazolásához/magyarázatához elegendő, nem kapaszkodom a (természeti) törvényeknél magasabbra [melyek esszenciális sűrítménye/absztrakciója maga a teória], hiszen ezek még tapintható közelségben vannak a megfigyelhető tényekkel.

S gondolom, így van ezzel minden becsületes kutató. Ideértve Miskolczi Ferencet is, aki ugyan (az egzaktság érdekében) formulákba-öntött törvényekkel operál, ámde mindvégig kísérletek által nyert adatokra támaszkodik.

Ezeken az alapokon állva talán érthető (ha meg nem is bocsátható), hogy nagyfokú idegenkedéssel tekintek minden homályba-vesző filozofálgatásra; de méginkább a filozófusokra, akiknek a tényektől és összefüggésektől megfosztott tér az otthonuk, tornapályájuk és étkezdéjük; de közülük is leginkább azokra, akik ha kimerészkednek ebből az odúból, a valós-történéseket is hamisnak állítják be. Mint pl. azt, hogy „nem volt lövés” ama 2006. októberi napon – pusztán a kiejtett szavaitól remélve, hogy elhiggye azt még a kilőtt-szemű kárszenvedett is.

A három a magyar igazság szokásjogára támaszkodva azzal kell most búcsúzzak, hogy negyedszerre nem fogok már kitérni a tények és teóriák közti különbség érzékeltetésére, lévén amúgysem ez volt eredeti hozzászólásom témája, hanem a tények prioritásának a kiemelése.

S bár mindezeket szavakkal kellett közvetítenem, melyek mögött, általad jogosan jelzetten (máig kiderítetlen belső-történésekkel és továbbító-összefüggéssel), az agy-működés áll, nem tehetek egyebet mint Veled vergődök ebben a múlékony misztériumban, mindhalálig.

2020. október 25.          Endre

Dr. Orbán Viktor miniszterelnök már áprilisban megmondta, hogy ősszel jön a 2. hullám, és lőn.

Teljes cikk: https://www.virusinfok.hu/2020/10/12/nostradamus-2020/

Kedves Uraim!  

Most néztem meg a kislányt!

Döbbenetes, hogy a tudományos alaposság merre tart! Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg Veletek!

https://www.eike-klima-energie.eu/2020/10/15/i-want-you-to-think-naomi-seibt-erklaert-den-corona-pcr-test-und-deckt-die-fehler-auf/

ÜDV: HA

Hogyan tovább klímavédelem?

Arrhenius tévedett, amikor 1896-ban, a publikációjában azt feltételezte, hogy a Föld hőmérséklete a levegő széndioxid tartalmától függ. A hírből csupán annyi igaz, hogy ha a levegő széndioxid tartalma hirtelen, ugrásszerűen megnő, valóban felléphet átmeneti melegedés. Amikor azonban a széndioxid tartalom stabilizálódik egy magasabb szinten, a tranziens folyamatok lezajlása után a bolygó hőmérséklete magától visszaáll a korábbi értékre. Ez következik Miskolczi Ferenc kutatási eredményeiből, amelyek nyilvános közzétételét a NASA nem engedélyezte.

Tov&#225bb olvasom »

A Duna komplex hasznosításának hívei abban bíztak, hogy a soros magyar EU elnökség a magyar érdekek élharcosa lesz. Sajnálatos, hogy nem ez történt. Ugyanis a jelen változat magyar része sem  az EU közös célját, sem  Magyarország érdekét nem szolgálja, sőt hazánk számára kifejezetten káros következményekkel  jár.

Tov&#225bb olvasom »

A magad érdekében olvasd el …

Feladó: TRIANON TÁRSASÁG HEGYVIDÉKI <htt04061920@gmail.com>
Date: 2020. szept. 1., K, 21:07
Subject: Levél az illetékeseknek ,,covid” ügyben
To: TRIANON TÁRSASÁG HEGYVIDÉKI <htt04061920@gmail.com>

Tamasi doktor (aug. 20.):

Ma egy levelet juttattak el hozzám, ami azt hiszem, hogy mindenkire tartozik. Szerzője Zita S., aki ismerőseivel több soron eljuttatta a levelet a miniszterelnökségre és Müller Cecíliának

Tov&#225bb olvasom »

Stoffán György szerintem igen őszinte “Nyílt levelet” írt a pápának. 

A levél elolvasása, átgondolása és elemzése után, szemlesütve (!!!!!!), 

mély fájdalommal keltem fel a számítógép mellől. 

Ugyanis egy letagadhatatlan és kimagyarázhatatlan történelmi  jelenet 

jutott az eszembe. Anno Ferenc pápa Izraelben járt. 

Az izraeli főrabbinak – találkozásuk alkalmával, a pápa – kezet csókolt… 

Amire a kezükben tartott liberális világsajtó kihagyhatatlan kéjjel, vastagon tálalta a jelenetet…

A keresztény vallás a keresztény kultúra ( egyik)bástyája. Kétségtelen, hogy gyengül, lassan erőtlenné válik.

Hit nélkül lehet élni, de  m i n e k  ???

Nyílt levél Ferenc pápának    / Stoffán György író /

 Szentséged!

Tudom, nevetségesnek tűnik, hogy egy magyarországi író tollat fog azért, hogy Önnek a legmélyebb alázatossággal esdeklő levelet írjon. Mégis nyugodtabb a lelkem, ha megírom, s reménykedem, hogy elolvassa egyszer. Mert amiről írni szándékozom, az nem egyszerű köszöntő, nem jókívánságokkal teli üdvözlet, hanem könyörögve kérés. Könyörgés az Egyház, a hívek és a világ békéje érdekében. Könyörgés azért, hogy ne folytatódhassék az Egyház megosztása, hogy Ön visszavonultan, önmagával és Istennel békében élhessen.
Ön nem rossz, nem bűnös ember, csak nem európai és nem katolikus, bár megpróbál minden áron azzá válni. Szentséged e törekvése azonban a visszájára fordult. Véleménye bizonyos dolgokról, meglátásai, politikai megnyilatkozásai megfelelnek egy bizonyos szűkebb régió vagy országot jellemző érseki véleménynek, de semmiképpen nem mondhatja el ugyanazokat a gondolatokat, mint a római egyház feje.
Ön rosszul méri fel saját helyzetét és az Egyház önhöz való viszonyát. Mert az Egyház nem Ön és a bíborosi kar, hanem a hívő nép. Ön egy jól kitervelt úton jár, egy mérnöki pontossággal megtervezett programot hajt végre, s lehet nem is érzékeli, hogy mekkora kárt okoz mindezzel. Hiszen nem Ön tervezte el, amit tesz, és amit tennie kell, hanem mások. Jóakaratúnak tűnő partnerek, akik Önt meggyőzték arról, hogy mi a jó ma Európának és milyenné kell lennie az Egyháznak az Ön pontifikátusa alatt. Ezek az emberek azonban nem jó emberek, s lehet, hogy Önnek jó partnerei, de Istennek  és keresztény népének semmiképpen sem azok.
Miért nem látja Ön mindezt? Mert nem láthatja. Ön egy dél-amerikai ország érseke volt, amely országnak speciális gondjai, problémái vannak, amelyek távol állnak Európa problémáitól. Az argentin zsidó közösség nem olyan telhetetlen, kapzsi és gyűlölködő, mint az európai és amerikai liberális zsidó közösség. Ön az ottani zsidó közösséggel remek viszonyban volt, hiszen Önt is kötik családja zsidó hagyományai, s így eleve közelebbinek érzi magát a zsidósághoz, ami nem baj, amíg nem pápaként csókol kezet egy milliárdos zsidó bankárnak. Ön menekült szülők gyermeke, tehát a menekült szó, és a hozzá tartozó fogalom egészen mást jelent Önnek, mint azoknak, akik őslakosként és békében élnek és szeretnének élni saját hazájukban. Ön tehát sem európaiként, sem egészen katolikusként, sem egyházfőként nem tud gondolkodni, de bizalommal van azok iránt, akik irányítják uralkodását, akik megtervezik útjait, akik pápaként a Ferenc nevet javasolták felvenni Önnek,
jezsuitasága ellenére. Hiszen lehetett volna Ignác is a pápaságban. ám az a név nem annyira ismert, s főként nem annyira szimpatikus a nemzetek számára, mint Krisztus szegénykéjének, Assisi Szent Ferencnek a neve.
Ön jó ember, a saját közegében, saját országában, ha önállóan és saját
gondolatai szerint cselekszik, dolgozik. Hiszen Önt ott szerették,
elfogadták, megfelelőnek tartották nézeteit és az országos bajok
megoldásában tett erőfeszítéseit, a szegények és elesettek javára tett
cselekedeteit.

Pápaként azonban Ön egészen rosszul szerepel. Megoszt, rossz tanácsadóinak
szája íze szerint politizál, ráhúzza a világra Argentína bajait, s azoknak a bajoknak a megoldását igyekszik európai megoldásként elfogadtatni. A migránsokat és a terroristákat összekeveri az argentin szegényekkel, és azokkal, akik mint az Ön családja is, a náci zsidóüldözés elől menekültek egy másik világba.
Nem utolsó probléma az Ön meghasonlott zsidó jezsuitasága. Hiszen jezsuitaként a modernizálás, a világ és a tanítás közelebb hozatalában mesterkedik, de zsidóként, a zsidó logikájának tudhatóan úgy gondolkodik, hogy egy kicsit az Isten is alkalmazkodjon a világhoz. Nos, itt van az a pont, amelynél eltér a katolikus-katolikus, és a zsidó-katolikus logika, és amely megosztó és romboló lehet az egész világegyházat tekintve. Mert nem a megváltoztathatatlan jézusi törvényeket kell módosítani, hanem a világot kell evangelizálni újra és újra. Nem lehet az abortuszt megengedni, a válásokat természetesként megítélni, a terroristát menekülnek hazudni – még ha jó szándékkal is. Ön meglátogatja a világ legszegényebbjeit, és legprimitívebbjeit – s ezt rájuk nézve nem lenézőleg mondom -, mert Önnek az a fontos, hogy tömegek hallják mondandóját, tévhiteit, a katekizmussal szembemenő sajátos véleményét. S mindezt Öntől háromféle hívő ember fogadja el: a tanulatlan primitív, a rajongó fiatal, s a pápát mindenekfölött tisztelő, és mondandóját a Szentírással és a Katekizmussal össze nem egyeztető egyházi személyek. A gondolkodó emberek, és ma már egyre több pap
és püspök inkább retteg az Ön működésének következményeitől, semmint kiállna
amellett.

Kérve kérem Önt, fejezze be pápai működését és kövesse nagy elődje, XVI.
Benedek példáját. Mondjon le a pápai trónról és adja át helyét annak, akit a
Szentlélek sugallatára, nem pedig politikai és pénzügyi lobbik megrendelésére választ a konklávé.  Ha csak azt nézi, mint az egyház feje,hogy megosztja, gyűlölködésre serkenti és elfordítja Krisztustól a hívek millióit, már ez is elég indok volna az önvizsgálatra és a lemondásra,hiszen évszázadok óta nem volt efféle rossz közérzete a hívek seregének a pápa miatt. És ezt Önnek is tudnia kell. Ha nem mond le, igazolja azokat, akik Önt egy elvetemült egyházrombolónak tartják. Pedig Ön csak áldozata egy világpolitikai küzdelemnek. Kérem, ne megbízói, partnerei érdekeit, hanem
Krisztus egyházának jövőjét nézze, vonuljon vissza és imádkozzék a hívő népért, hogy amit Ön és tanácsadói három év alatt megrontottak, azt a Szentlélek hozza helyre a fejekben és a lelkekben. Imádkozzék azért is Szentséged, hogy bocsánatot nyerjen a sorozatos megbotránkoztatásért, amelyeket pápasága alatt elkövetett gyermekek és felnőttek rovására egyaránt.
Ön Argentínában jó ember, de egyházfőként rombol, és lelkeket öl meg pontifikátusa alatt. Kérem ezért Szentségedet, mondjon le hivataláról és engedje a hívő népnek, hogy ne haraggal legyen Ön iránt, hanem tiszta szívvel imádkozhassék Önért. Sajátjait, ott Argentínában pedig, örvendeztesse meg azzal, hogy visszatér hozzájuk, s gondjukat viseli, mint pápasága előtt. Mert Ön olyan, mint az aranyhal. a vízben (Argentínában) csodálatra méltó, ám, ha kiveszik élőhelyéről és szárazra kerül (Vatikán) elpusztul, és utána bomló teste (megosztó politizálása és rossz kormányzása) betegséget terjeszt. Kérem, ne engedje, hogy a Sátán kihasználja a távolságot és másképpen gondolkodást Argentína és Európa között, s az Ön argentinságát méregként permetezze szét a világegyházban, amelynek központja Róma, amely város Európa is egyben.
Könyörgöm Önnek szeretettel: – Isten keresztény népének békéje érdekében
távozzon Szentséged a pápai trónról azzal az alázattal, amellyel pápai nevének eredeti viselője, Assisi szentje, a szegények atyja, Szent Ferenclevetette gazdag, de hitetlen polgári mivoltát, és Istennek áldozta további életét. Mentse meg Szentséged távozásával Európát és a Római Katolikus Egyházat!
Krisztusban méltatlan fia:
Stoffán György író
Kárpát-medence, Európa

Popély Gyula

Ha valaki figyelemmel kíséri a szabadkőművesség ürügyén keletkezett „mese–nem mese” vitát, azt kénytelen tapasztalni, hogy az már jóval túllépte az érintett történész-akadémikusnak, Romsics Ignácnak az 1918–19 év eseményeivel, valamint Trianonnal kapcsolatos azon állítását, miszerint: „A nem várt és hatalmas sokk miatt évtizedekig burjánoztak a meseszerű és felelősségáthárító magyarázatok. Ezek egy része még ma is él. […] Újabban az is felmerült, hogy »hazánk szétzüllesztése két évtizedes államellenes összeesküvés eredménye volt, amelynek szálai a szabadkőműves páholyokba vezetnek«.”

Véleményem szerint a vita jelen szakaszában már többről van szó: a történészszakma becsületéről, illetve a történész etikai viszonyulásáról nemzetéhez, a tényekhez és az általa kutatott igazsághoz.

Jómagam nem vagyok a szabadkőműves téma kutatója, de a mások által felsorakoztatott, források megadásával is bizonyított tényeket, amennyiben azokat nem tudom a forráskritika módszereivel cáfolni, tiszteletben tartom és elfogadom hiteleseknek. Raffay Ernő szabadkőművességről írt könyveit mind figyelmesen elolvastam, és bevallom, egyetlen tényszerű állítását sem vagyok bátor mesének minősíteni, sőt a bemutatott folyamatok a reveláció erejével hatottak rám.

Persze a tények ellen is lehet küzdeni, de csakis újabb, meggyőzőbb tények, érvek felvonultatásával. Sajnos ennek nyomait, de még szándékait sem vagyok képes fellelni a Raffay ellen vonulóknál. Annál inkább riaszt egyes hozzászólók vitastílusa. Merre is van az a „szellemi alvilág”? – teszem fel a kérdést U. K. által inspirálva, és gondolkodom el a vitázó stílusán és persze jellemén. Nocsak, talán közelebbi kapcsolatokat ápol ezzel az infernóval? Nem tudom, de nem lepődnék meg, ha beigazolódna a feltevésem.

Térjünk azonban vissza a „meséhez”, amely szerint ugyebár 1918–19-ben Jászi Oszkár nagymesternek és csapatának – valamint szellemi elődeinek – szerepük volt a keresztény magyar állam módszeres gyengítésében, felforgatásában, majd megdöntésében. Raffay tényekkel alátámasztott állításai szerint ez nem mese, hanem a mindennapok szomorú és tragikus valósága. Nem vettem észre, hogy bármelyik ellendrukker cáfolta volna a szerző akár egyetlen állítását.

Úgy tudom, hogy a párizsi Grand Oriens Nagypáholy háború alatti Monarchia-ellenes törekvéseit sem tagadja senki. A Szövetséges és Semleges Országok Szabadkőműves Szövetségének a Grand Oriens Nagypáholy kezdeményezése alapján 1917. június 28–30-án ülésező kongresszusán miként is fogalmazott André Lebey, a Grand Oriens nagymestere, a befolyásos parlamenti képviselő a Monarchia szétzúzását konkrét politikai célként kitűző beszédében? A Habsburgok birodalmának pusztulnia kell, mivel annak politikai rendszere „makacsul semmibe veszi az emberi jogokat és a népek jogait”.

Az idézett Lebey szerint „Közép-Európa életre keltett, megtisztult, megmentett népei megmutatják majd, hogy milyen az a berendezkedés, amely elfogadható, jótékony és üdvös, mert szabad és független…” Lebey főleg a cseheket kezelte nagy megértéssel és szeretettel. „Az új Európában Prága a megbékélés csodálatos központja lesz” – vizionálta az idézett nagymester. Íme, a „mese” egyik további epizódja!

Az egyre terebélyesedő szabadkőműves „mese–nem mese” vita csupán egyik tünete és bizonyítéka a magyar történésztársadalomban évtizedek óta továbbélő volt marxista – most baloldali, balliberális – szellem meglétének. Nagy elismeréssel adózom Boross Péter volt miniszterelnökünk e témával kapcsolatos megállapításainak: „A jelenkori Magyar Tudományos Akadémia történész–filozófia tagozata a nyilvánosság előtt képviselt véleményei alapján nem a magyar nemzeti értékek és érdekek szolgálatában áll, hanem nagyon sok esetben annak ellenében. A múlt képleteit hordozzák magukkal, sőt egyes egyetemi katedrákon olyan természetű mondatok hangzanak el, némelykor alig leplezett nemzeti és kormányellenes megjegyzésekkel fűszerezve, hogy itt valami nincs rendben, az átalakítás a mai napig nem történt meg. […] Még egyszer mondom: az egyetemeken és az Akadémián még mindig nem lett uralkodó szellemiség az, ami az országban már igen. […] Ezek olyan helyek, ahol védelmet, sőt jövedelmet kapnak olyan személyek, akiknek egyértelműen ártó szándékaik vannak.” És vajon mire lenne szükség ahhoz, hogy újból erős és összetartó közösséggé válhasson a magyarság? Az exminiszterelnöknek erre is megvan a megszívlelendő receptje: „Ahhoz történelemismeretekre nevelés kellene, amely a mesék világától és a hagyományoktól kezdődik az óvodában, és olyan erőssé teszi a nemzettudatot, mint ahogyan azt Trianon után, a két háború között sikerült elérni. Ehhez személyiségek kellenek, nemzetnevelés kell, és egy óriási selejtezés, a kártékony szellem kiiktatása a magyar szellemi közforgalomból. Ha sikerül, akkor a nemzet átéli azt a boldogságot, hogy mégis csak magyarnak teremtett minket az Úristen, és az milyen nagyszerű dolog.” (Vö.: Mr. Nyugodt Erő. Boross Péter egykori miniszterelnökkel beszélget Koltay Gábor. Budapest 2019, 149., 201. old.)

Nos, drága felebarátaim, vitázzatok csak kedvetek szerint, de ne feledjétek: a tét nem a szabadkőműves „mese–nem mese”, hanem a nemzet!

A szerző történész, az MTA doktora,
a Károli Gáspár Református Egyetem volt rektorhelyettese

Agyrém, ami folyik, még egy olyan ember számára is, aki ismeri a romániai viszonyokat

Balázs D. Attila

Három éve, hogy befejeztem a Szent László és Nagyvárad régi képeslapokon című könyvemet. Elismerem, a címe kissé anakronisztikus­ra sikeredett, de hát időutazásról van szó, ahol a magyar múlt kézzelfogható, igazmondó emlékei, a képes levelezőlapok fogják a kezünket és vezetnek végig bennünket a látszólagos békeidőkig.

Kötetem szerkesztésekor azokra a helyszínekre fókuszáltam, amelyek valamilyen kapcsolatban álltak a lovagkirállyal. Főtér, gimnázium, menedékház, kápolna és híd is viselte a városalapító Árpád-kori uralkodó nevét, mindemellett ott van a királyt ábrázoló csodás bronzszobor, amit Trianon után el kellett menekíteni a városközpontból a római katolikus püspöki palota vasráccsal védett távoli kertjébe. De mindezen túl számos más emlékbe is bele lehet botlani még Váradon, ami országgyarapító királyunkhoz kötődik.

Ahogy így visszaemlékezem, egyvalamiről viszont nagyon furcsa volt írni: a kakukktojásról, a László király szabadkőműves-páholyról, s annak kriptára emlékeztető épületéről. Arról a már megjelenésében is távolságtartó, timpanonos páholyházról a temető felé vezető úton, amely homlokzatán még ablakok sem voltak. Ez volt az az épület, amiről nem meséltek történeteket a nagyszülők az unokáknak, és nem is állt meg előtte gyönyörködni senki. Nem azért, mert nem ismertük, hanem azért, mert nem értettük, hogy a helye miért nincs – mondjuk sóval – behintve.

A belső ellenség fellegváráról beszélek, ahol a város túl régóta regnáló román polgármestere, Ilie Bolojan augusztus végére megnyithatja Románia első szabadkőműves-múzeumát. Ha pedig ez a projekt valóban megvalósul – és erre minden esély megvan –, úgy érdemes továbbgondolni az alábecsült román szálat a szabadkőműves-vitában. Hogy ez a városi elöljáró tisztában van a szabadkőművesség mibenlétével, azt korábbi nyilatkozatai mellett az is bizonyítja, hogy a felújításra mintegy 380 millió forintnyi EU-s pénzt kapott. Az unió se lehet annyira tökkelütött, hogy ne tudná, kiknek a felmagasztalására költi a pénzét. Bolojan álma pedig nyilvánvaló tisztelgés azok előtt, akik aknamunkájukkal hozzájárultak a trianoni tragédiához is. Egy nevét nem vállaló nagyváradi történész szerint a nagyjából három éve jött felújítási ötlet mögött a romániai páholyok nagy száma és aktivitása is közrejátszhatott. Lehet benne valami.

Mint ismert, Szakács Árpád is a romániai szabadkőművesek egy olyan vezető tagját idézte a vita kirobbanásakor, aki nemrég „jött ki a fényre”, és kijelentette, hogy Trianon okozója voltaképpen egy szabadkőműves-összeesküvés volt. Erre a hírre idehaza úgy ugrottak neki elhitelteleníteni az amúgy állatorvos végzettségű román főmestert – és persze magát Szakácsot –, mintha minden szabadkőművesnek nagydoktorija kellene hogy legyen történelemből, ha a múltról merészel beszélni. Kész agyrém még egy olyan ember számára is, mint én, aki testközelből ismeri az abszurd romániai viszonyokat.

De ezek a burokban élő magyarországi történész-tótumfaktumok érezhetően azt is láttatni szeretnék, hogy ez a titkos világszervezet csupa olyan, bohókás tagot tud ma is a tagjai között, akik pusztán römizni járnak össze, vannak furcsa jelvényeik és néha beöltöznek, mint farsangkor. Az utókorra maradt, precízen vezetett jegyzőkönyveikkel pedig jobb, ha inkább tüzet rakunk, pláne idehaza.

Még hogy nincs itt semmi látnivaló?! Nehogy azt gondolják, hogy csak Raffay Ernő, a téma legjelesebb magyar kutatója volt az, aki vette a fáradtságot, és feltárta a hazai szabadkőművesek azon mesterkedéseit, amelyek hozzájárultak országunk megcsonkításához. Ott van a nagyváradi történészek doyenje, Kupán Árpád, aki 2004-ben, a Nagyváradi Ady Társaság gondozásában megjelent Szabadkőművesek Nagyváradon című könyvében bizony ugyancsak leírja, hogy a századforduló Váradjának, a magyar vidék egyik legpezsgőbb városának számos befolyásos alakja a László király páholy tagja volt. Gondoljunk csak az 1899-ben főmesterré választott sztárügyvédre, Várady Zsigmondra, a Társadalomtudományi Társaság váradi fiókjának jeles tagjára, a radikális vonal képviselőjére, vagy a Holnap költőjére, Dutka Ákosra, illetve a befolyásos lapkiadóra, Laszky Árminra, valamint Bordé Ferenc alpolgármesterre és főjegyzőre. Nem tűnnek ágrólszakadt komédiásoknak.

Kupán úttörőnek számító könyvében külön fejezet foglalkozik a páholytagok gazdasági és kulturális életben betöltött vezető szerepével is. Hogy őt idézzem, és a hazai történészcéh kedvéért azért sem csak Raffayt, aki amúgy másfél száz oldalt szentelt pusztán a László király páholynak Harcoló szabadkőművesség című művében: „A nagyváradi szabadkőművesek nemcsak az országos jelentőségű kérdésekben foglaltak el radikális, harcias álláspontot, de ugyanígy viszonyultak a helyi kérdésekhez is. A páholyon kívül a város rendkívül élénk társadalmi életében minden lehető módon kivették részüket, politikai pártokban, törvényhatósági bizottságokban, egyesületekben, sajtóban, iskolákban, szószéken egyaránt.” Tehát meglehetősen komolyan vették magukat a páholyházon kívül és belül is az „ártalmatlan vakolók”.

A váradi szabadkőművesek lapja, a Haladás is olyan neves támogatókat tudhatott maga mögött, mint a Raffay leleplező könyvei után Váradon még mindig istenített költő, Ady Endre, aki 1912-ben lépett be önként a Jászi Oszkár nevével fémjelzett, különösen szélsőséges Martinovics páholyba. De ott volt a patrónusok között a másik neves ügyvéd és városi tanácsos, Kurländer Ede, valamint Bíró Lajos, későbbi hollywoodi forgatókönyvíró is sok más prominens mellett. Szidták is a militarizmust meg a klerikalizmust a lapban, ahogy az iskolai hitoktatást is. Láthatják, a Haladás sem volt ám egy homokozó, a páholy szabadkőművesei Tria­non előestéjére már közel jártak a feketeöv viseléséhez, már ami a nemzetellenességet, az egyházellenességet és a kozmopolitizmust illeti.

Ott voltak az élbolyban a váradiak, és ők voltak a felforgatás királyai. Ezt mutatja, hogy 1902-ben Genfben, ahol a nemzetközi szabadkőművesség összefogásáról tárgyaltak, a László király páholy nagymestere, Várady Zsigmond olyan radikális – mai szemmel ultraliberális, és sok tekintetben BLM-szagú – hangot ütött meg, hogy a svájci Alpina nagypáholy felszólította őt az „agitáció” abbahagyására.

Pedig ennek az izgatásnak voltak előzményei. 1900-ban nyomtatott formában is kiadták a Lász­ló király páholy tagjai a Társadalmi program nevű indítványukat, amely hosszú ideig a „progresszív és radi­kális magyar szabadkőművesi célok” legnagyobb hatású munkájának számított. Ebben a magyar társadalmi és állami élet szabadkőművesi szellemben való átalakítása jelenik meg. A nagyvára­di testvérek 1903-ban már kerek perec kimondják: maga a katolikus egyház a „nem­zeti veszedelem”, amelynek összes iskoláját államo­sítani kell, az emberek nyilvántartott adatai közül pedig ki kell venni a vallási hovatartozást. Mindemellett ki kell tiltani a jezsuita és a dominikánus rendet, a papokat messze kell tartani a politiká­tól, az egyházi vagyont pedig állami kezelésbe kell venni. Hát ezek a derék látnokok a László király páholyból nem megjósolták merő véletlenségből a kommunizmus eljövetelét? Ez lett volna a „jövendő kovásza”, ahogy Dutka fogalmazott álnaivan a páholycélokról?

Raffay írja, hogy a Társadalmi programmal tulajdonképpen még a szabadkőműves-alkotmányban foglaltakat is megszegték azzal, hogy nyílt céllá tették a magyar társadalom és az állami élet átalakítását. Nem sokon múlt, hogy a váradi páholy ne álljon az egész magyarországi szervezet élére. Programjukban ráadásul megjelent a hadsereg lefegyverzésének a gondolata is, ami Károlyi Mihályék idején be is következett, egyenes utat adva Nagy-Románia létrejöttéhez. Az a zord váradi páholyház az államellenes összeesküvések boszorkánykonyhája volt.

De azt se feledjük, hogy egyúttal milyen professzionális marketingesek voltak ezek a váradi „vakolók”! Ha nem vették volna észre, a páholy elnevezéséből hiányzik egy szó. Nem más ez, mint a Szent. Az 1192-ben szentté avatott király neve ugyanis jól csengő és sokakat vonzó, bizalomgerjesztő „márkanév” volt, ám ez a kilúgozott névforma egyben jelezte is az avatottak előtt a keresztény magyar állam alapjainak a megvetését. Persze a lovagkirály által vallott eszmék jócskán távol álltak a radikális szabadkőművesség bölcsőjének tevékenységétől, hiába működtek abban a városban, amely létét és hírnevét is Szent Lászlónak köszönhette.

Most, Trianon 100. évfordulóján a hazánkat szétverő szabadkőműveseknek állít emléket a nagyváradi román polgármester. Ilie Bolojan Magyarország szeme előtt koronázza meg több éve érlelődő magyarellenes művét, ami egy ősi váradi magyar temető felszámolásával kezdődött közel tíz évvel ezelőtt, s ami számos olyan román történelmi alak kultuszának a meghonosításával folytatódott, aki kulcsszerepet játszott Magyarország megcsonkításában. Az új Gheorg­he Funar városában ugyanis már vadonatúj szobra van Mária román királynőnek, Ferdinánd román királynak, Iuliu Maniunak és különösen arcátlan módon még a trianoni határt megrajzoló térképésznek, Emmanuel de Martonnenak is. Az is látványos tette volt Bolojannak, hogy Szent László szobra közel tízezer támogató aláírás ellenére sem kerülhetett vissza az őt megillető helyre, a magyar időkben az uralkodóról elnevezett főtérre.

Íme, hová juthat erős magyar érdekképviselet híján egy néhány évtizede még többségé­ben magyarok lakta város. Minden ellenségünknek szobrot állítanak, ott aláznak meg nemzetiségi mivoltunkban, ahol nem is sejtenénk, és csak a román emlékezetpolitikának áll a zászló. Mert nehogy azt gondolják, hogy a városvezető a külsőleg emberbaráti, népnevelő és européer László király páholynak akarja újjáéleszteni a templomát. Dehogyis akarja ezt tenni, hiszen Bolojan lépése vegytiszta, átlátszó magyarellenességet árul el.

Persze a szépen kivakolt épület kiváló egymásra találási helyszín lesz a magyar történész­céhnek is, amelynek tagjai román kollégáikkal együtt majd kellően kimért, politikai­lag és történelmileg végtelenül korrekt előadásokban, jólfésült konferenciákon fogják méltatni itt, a „sokat megélt” falak között a szabadkőművesség dicső és progresszív szerepét. Mit sem törődve azzal, hogy milyen szellemet eresztenek ki az újravakolt palackból.

A szerző író, újságíró

Felföldi Zoltán

Érdeklődéssel olvasom a szabadkőműves-vitát, amibe én bele sem merek szólni, főleg miután megmondta Ungváry Krisztián, hogy mindenkinek kuss, aki nem történész, és én az ő szavára nagyon adok, micsoda dolog az, hogy nemcsak történészek foglalkoznak a történelemmel, mindenki maradjon a saját szakmájánál, mi, egyszerű emberek pedig ne nagyon gondolkodjunk a saját történelmünkről, jobban tesszük, ha helyette inkább a Tescoba járunk, meg évente egyszer kilátogatunk a Pride-ra, az való nekünk. Politikusok, miniszterelnökök és miniszterelnök-helyettesek – főleg jobboldaliak – meg végképp ne foglalkozzanak az általuk vezetett közösség történelmével, mert abból csak a baj van, azokból csak mindenféle szobrok születnek, amiknek meg sem lett volna szabad születniük, ha meg mégis megszülettek, akkor most azonnal a Farkasréti Temetőbe kellene áthelyezni őket.

A történészek persze politizálhatnak, sőt jó is, ha politizálnak, mert ők emelik a politika színvonalát, különösen Ungváry, aki egy igazi demokrata és egy kultúrember. Mindig higgadtan, tényekre alapozva nyilvánul meg közéleti kérdésekben, és csak néha veszíti el a fejét, például amikor véletlenül egy Horthy-fasiszta tömeg közepén találja magát, akik önkívületi állapotban hallgatják a vezérüket, azt a vezért, aki úgy lebontotta a fékek és az egyensúlyok rendszerét, hogy ilyen még Horthy alatt sem volt, és hát érthető, hogy Ungváry tanár úr ebben a közegben fuldoklik és egy sípon keresztül kell vennie a levegőt, úgy kell neki olyankor az a síp az életben maradáshoz, mint egy kritikus állapotban lévő koronavírusos betegnek a lélegeztetőgép.

Szóval Ungvárynak igaza van: mindenki foglalkozzon a saját szakmájával. A történészek a történelemmel. Meg persze politikával. És persze egyéb határterületekkel, ahogyan például Gyáni Gábor foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, aki ki is számolta, hogy Trianon nekünk egy nettó nyereség volt, hiszen olyan területeket csatoltak el tőlünk, amelyek csak vitték a pénzt a magyar központi költségvetésből.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az a jó történész, akire sokan hivatkoznak. Mint például Ungváry, aki büszkén le is írja, hogy „nekem 176 külföldön és idegen nyelven megjelent tudományos hivatkozásom van”. Valószínűleg nem külföldből és idegen nyelvből van neki 176, hanem hivatkozásból, még akkor is, ha az általa leírt mondat – a hibás központozás következtében – nem ezt jelenti.

Az mindenesetre kiderül, hogy úgy gyűjtögeti és számolgatja ezeket a hivatkozásokat, mint nyolcvanas évek tinédzsere a török kamionosok által eldobált és az út menti kukákból kihalászott sörösdobozokat. A 176 hivatkozás nem kis teljesítmény, hiszen ennyi baráttal, ismerőssel és üzletféllel még Nyuszika sem rendelkezett a Micimackóból, igaz, ő nem is járt a magyar állam pénzén annyi nemzetközi konferencián, mint Ungváry Krisztián, amely konferenciákon az előadók kölcsönösségi alapon oda-vissza hivatkozgatják egymást.
Bezzeg a Raffay! Őt aztán senki nem hivatkozza.

Nyilván, mert hiába történész, végig lébecolta a nyolcvanas éveket, még azt is elintézte, hogy ne járhasson konferenciákra és ne engedjék be a levéltárakba kutatni. Szegény Ormos Máriának kellett helyette éjt nappallá téve dolgozni ezen a Trianon témán, szerencsére ő olyan nagy szorgalommal kutatott, hogy egy kemény kötésű, vaskos könyv lett belőle, csupa ellenőrzött információval, amit aztán nyugodtan lehetett engedni a laikusoknak is olvasni.

Ormos Mária nyilvánvalóan egy, a kommunista rendszertől teljesen független történész volt, na jó, egy kicsit baloldali, a Magyar Dolgozók Pártjának, majd az MSZMP-nek a tagja, sőt: a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság tagja, majd az MSZP alapító tagja, országos elnökségének tagja és országgyűlési képviselője, de mindez nem számít, hiszen nálunk nincsenek is baloldaliak, csak jobboldaliak és függetlenek, és mivel Ormos Mária nem volt jobboldali, így csakis egy tiszteletreméltó független történész lehetett. Nem úgy, mint a jobboldali Raffay Ernő, akiről egyébként is megmondta Ungváry, hogy egy III/III-as besúgó volt. Végre egy abszolút szakmai érv a vitában!

Az a fajta szakmai érv, amilyeneket Ungváry hiányol, de szerencsére ő tud ilyen szakmai érveket felvonultatni szép számmal. Jó, nem kell minden részletet a laikus közönség orrára kötni, például, hogy Raffaynak a dossziéja nincsen meg, érdemi tevékenységére nincsen adat, és az iratokban csak annyi szerepel róla, hogy „az együttműködést megtagadta” – mindezt egyébként maga Ungváry kutatta ki és írta meg korábban – ezek már olyan szakmai részletkérdések, amik az ügy szempontjából lényegtelenek. A lényeg, hogy Raffay Ernő kabátlopási ügybe keveredett, az, hogy éppen az ő kabátját lopták el, a szakmai érvelés szempontjából tulajdonképpen mindegy is.

A legfigyelemreméltóbb szakmai érvelést azonban Karsai László tette le az asztalra, aki a kutatásai során arra az eredményre jutott, hogy Raffay nem más, mint Adolf Eichmann késői reinkarnációja, egy náci, aki felelős a holokausztért. Erre a szakmai érvelésre még Joseph Goebbels is elismerően csettintene. Mi, egyszerű halandók, ugyan nem értjük teljesen, hogy Trianon és a szabadkőműves-vita kapcsán hogyan jutottunk el a holokausztig, de azt tudjuk, hogy Karsai tanár úr bárhonnan indul, mindig oda lyukad ki, és hát végtére is ő a történész, nem pedig mi, ha ő mondja, hogy Raffay Ernő náci és felelős a holokausztért, akkor az biztosan így is van.

Óriási szerencse, hogy megszólalt Romsics Ignác is, a nemzet történésze, valamint tanítványai, akik kőkemény szakmai érvekkel hozták a tudomásunkra, hogy a szabadkőműves-összeesküvés egy mese. Még nagyobb szerencse, hogy ennél részletesebb érveléssel nem fárasztottak bennünket, azt mi úgysem értenénk. Romsics tanár úr még azt is elmondta, hogy téves az a feltevés, hogy fegyverrel meg lehetett volna védeni az országot 1918–19-ben, merthogy csak azok voltak hajlandók harcolni a bevonuló idegen csapatok ellen, akiket ezek az idegen csapatok személy szerint fenyegettek, így például a Salgótarján, Balassagyarmat, Miskolc környéki munkások a csehek ellen vagy a székelyek a románok ellen.

Igen, Romsics tanár úr – talán nincs is ennek a tudatában – eminensen hozza a marxista alaptételt, miszerint a lét határozza meg a tudatot, anyagi érdek nélküli hazaszeretet nincs is, például a Duna–Tisza közén is azért robbant ki a Tanácsköztársasággal szembeni „parasztfelkelés”, mert a Duna–Tisza közi parasztok nem akartak harcolni a csehek vagy éppen a románok ellen, mivel nem érezték magukat közvetlenül fenyegetve. Igazán apróság, a szakmai érvelés szempontjából tulajdonképpen teljesen lényegtelen is, hogy a nyugat-magyarországi harcokban, a Rongyos Gárda soraiban Kecskemét környéki parasztok harcoltak nagy számban, mindenféle közvetlen anyagi vagy egyéb érdek nélkül, akik nem mellesleg diplomáciai sikerre is lefordítható, jelentős hadi sikereket értek el, ez tényleg csak egy olyan apróság, ami a „Nagy Szakmai Érvelést” jelentősen nem befolyásolja.

Szóval nagy szerencsénk van nekünk, egyszerű halandóknak, hogy ilyen kiváló, független történészek, kizárólag szakmai érvelést alkalmazva világosítanak fel bennünket arról, hogy egy történelmi esemény kizárólag egy ok-okozati összefüggésben értelmezhető, egy bekövetkezett eseménynek több, egymástól független vagy éppen egymást erősítő oka nem is lehetett. Különben hozzá nem értő módon még azt gondolhatnánk, hogy amint egy személy egy cselekedete mögött is meghúzódhat több indíték, így egy történelmi esemény bekövetkezte mögött is meghúzódhat több ok is. Pl. Trianon mögött a szabadkőművesek tevékenysége.

De most már tudjuk, hogy ez nem így van. Köszönet ezért a szakmának, és köszönet azért is, hogy kitaszítja magából azokat a jobboldali (vagyis náci) kontárokat, akik a történelemtudomány szigorú elvárásait semmibe véve képesek éveken keresztül levéltárakban kutatni, tízezer oldal levéltári anyagot átnyálazni, és az ott leírtak nyilvánosságra hozatalával a gondolkodásunkat megzavarni!

From: Farkas Csaba [mailto:farkas.csaba@vet.bme.hu]
Sent: Saturday, August 01, 2020 12:09 PM
To: Juhos Laszlo
Subject: Re: honlapra, hír, energia rovat

Kedves László!

Köszönöm Toncsi bácsi véleményének továbbítását. A kérdése valid, tényleg az a döntő, hogy az egész technológia mikor éri el azt a szintet (fejlettség, ár, kibocsátás – bármilyen egyéb szempont tekintetében), ahol a robbanómotoros gépjárműveket le tudják cserélni.

Üdvözlettel:

Farkas Csaba

Tov&#225bb olvasom »