A Duna komplex hasznosításának hívei abban bíztak, hogy a soros magyar EU elnökség a magyar érdekek élharcosa lesz. Sajnálatos, hogy nem ez történt. Ugyanis a jelen változat magyar része sem  az EU közös célját, sem  Magyarország érdekét nem szolgálja, sőt hazánk számára kifejezetten káros következményekkel  jár.

Az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatává vált a Nagymarosi vízlépcső. A beruházás leállítását az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága 1997. évi Ítélete minősítette tévesnek azzal, hogy érvényesnek mondta ki a Csehszlovákia és Magyarország között 1977- ben létrejött nemzetközi Egyezményt a Bős-Nagymaros Vízlépcső rendszer megvalósítására.

Az Ítélet végrehajtására  azonban,  annak szándékos félreértelmezése miatt, immár 15. éve nem került sor, mivel  a magyar Kormányok megtagadták a Nagymarosi Vízlépcső újraépítését. Alkotmánysértő kormányhatározat mondta ki 2004-ben, hogy a Dunán újabb gát nem építhető. Ez szemben áll a Duna Bizottsággal kötött és 2000-ben törvénybe iktatott nemzetközi Egyezménnyel, amely szerint Magyarország vállalta a  Bősi Vízlépcsőn túlmenőn  a Nagymarosi, az Adonyi és  a Fajszi Vízlépcsők megépítését is.

Az alkotmánysértés abban ál, hogy a kormányhatározat a jogilag magasabb rangú törvényt sérti meg.

A vízlépcsők nem csupán a hajózási forgalom bővítését szolgálják, hanem több más nemzetgazdasági ágazat érdekeit is.

Ezek közül is kiemelkedik az energetika, amelyet a magyar EU soros magyar elnökség a sikeres tevékenységei között emleget.  Az EU közös energetikai irányelvek között a megújuló energia felhasználás növelése  az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzés, ami a klímaváltozás káros hatásait hivatott mérsékelni.

Sikernek tekinthető-e , hogy a vízlépcsők   építésének  megtagadása 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termelést dob ki Magyarország  távlati villamos energia mérlegéből .  A 4 TWh  hazánk jelenleg fogyasztásának kb.  10 %-a  és  közel 10 évi igény növekedését fedezné! Ha ezt fosszilis energiából kell fedezni 3,2 millió tonna többlet CO2 gáz jut a levegőbe.

 Nem környezetvédelmi tudathasadás ez? A melegház hatást okozó gázok  kibocsátásnak csökkentését akadályozó  javaslatnak örvendezni?

A történelem számra  szükséges rögzíteni, hogy milyen hátrányok származnak abból, ha a Duna stratégia magyar értelmezése valósul meg. A várható hátrányok   megjósolhatók tanulmányomból, amely a  vízlépcső építési előnyeit  mutatta be.

Az ellentétes fogalmazásban az alábbi következményekkel   lehet számolni.:

  „Az EU Duna stratégia magyar változatának elfogadásából keletkező  hátrányok   

  1. Vízlépcsők nélkül tovább mélyül a Duna meder, ami alacsony vízállásnál, veszélyes következményekkel jár. Ezt, alább, több  pont is részletezi.;
  2.  A magyar vízlépcsők hiánya megakadályozza  a nemzetközi hajózás fejlesztését, ami  a Duna-Majna – Rajna csatorna fő célja;
  3. Lemondunk évi  4 milliárd kWh, megújuló vízenergia  termeléséről;
  4. Nem létesül három Duna híd pótlása, amit a vízlépcsők keresztgátjai adnának;
  5. Tovább szárad a Duna-Tisza közi homokhátság, a talajvíz-szint  süllyedése miatt;
  6.  Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége;
  7. Veszélybe kerül az ivóvíz bázis is, a talajvíz szint csökkenése miatt;
  8.  Nem fejlődik a vízi és partmenti turizmus, amit az állandó  vízszint  segítene;
  9. Nem használható ki a Bős Vízerőmű 360 MW csúcserőműi többlet kapacitása;
  10. Nem  hasznosul a  Duna visegrádi, sziklás szűkülete,  amely  hasonló fontosságú, mint a Vaskapu a Kazán szorosban;
  11. A magyar Duna szakaszra egyes ultra zöld csoportok által javasolt bárkák építése irreális ötlet és többe kerülne, mint a Duna Bizottság ajánlása szerint szabványosított, Európában ma is működődő óriási hajóparkok igénybevétele a  nemzetközi hajóforgalom növelésére;
  12. Nem valósulna meg az EU VII.  nemzetközi útvonal fejlesztési célja;
  13. M.o.  nem hajtaná végre a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi Ítéletét, amely érvényesnek mondta ki az 1977-ben kötött  BNV szerződést, mivel nem állapodunk meg a szlovák féllel a Nagymarosi Vízlépcső újraépítésében;
  14. A vízlépcsők hiánya csökkenti  az árvízi biztonságot is, az  oldalgátak  nagyobb rongálódása miatt, amit a vízszint évi, többszöri, 8 méteres ingadozása okoz; 
  15. Nem valósul meg a Duna vízhozamának  kívánatos visszatartása, ami  jelenős víztartalékul szolgálna az aszályos időkben;
  16.  A duzzasztások hiánya nyáron – a meder mélyülés okozta vízszintsüllyedés miatt – már jelenleg is csökkenti a Duna melletti nagy hőerőművek   teljesítményét a hűtővíz mennyiség korlátja  miatt, de a Fajszi Vízlépcső nélkül nem is  lehetne   a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését sem  friss vízhűtésűre tervezni és emiatt drágább lesz mind a beruházás, mind  az üzemköltség is;
  17.  Károsul a jelenleg érvényes klímavédelmi elv, mivel a kieső, évi 4 TWh  megújuló vízenergia   pótlása a fosszilis tüzelőt használó hőerőművekből   3.2 millió tonna CO2  kibocsátás többletet okoz.

 Ha megszűnne a kiotói egyezmény és ez által a klímavédelem elsőbbsége is , a maradó előnyök bőven elegendőek a magyar Dunai vízerőművek létesítésének indokolásához.

  1. A kieső termelésük pótlásához szükséges, import földgáz többlet tovább növeli hazánk amúgy is nagy import függőségét. Ez önmagában is döntő érv marad.

19  Tovább növekszik a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt, a  számvitelileg is igazolható  kár és elmaradt haszon, ami  2010-ig meghaladta a 2,42 milliárd USD összeget és évente további kb. 60  millió $-ral nő  a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3-át jelentő, vízjogos magyar hányad, azaz  kb. 1  milliárd kWh értékének elvesztése miatt. A teljes igazolható kár  230 Ft/$  szorzóval  számítva, eddig, tehát kb. 557 milliárd Ft.

20 Az anyagi  kár számítás nem tér ki a fentebb felsorolt egyéb hátrányok pénzben, elméletileg kifejezhető értékére, amit a szakértők fenti összeg 2-3 – szorosára is  becsülne, tehát eléri 1100-1700 milliárd  Ft összeget is.

 

A  kárszámítás pontosítására a Kormány, célszerűen az Állami Számvevőszéket kérhetné   fel, amely  a 90-es években ezzel, részletesen foglalkozott.

 

A fentiekhez hozzáadandó azon erkölcsi kár, amely  nemzetközi viszonylatban keletkezett, a  hivatalos magyar vízgazdálkodásnak  a  tudománnyal  és világgyakorlattal ellentétes  tevékenysége miatt.

Bízom abban, hogy a Kormány   a fenti érvek alapján  megváltoztatja eddigi merev álláspontját.

Budapest, 2012.07.20.

Kerényi A. Ödön rubindiplomás villamos-gépészmérnök

 

 

 

WordPress Plugin Share Bookmark Email

Küldés/Megosztás