Rémülettel figyeljük Illés Zoltán káros tevékenységét
Közélet, Vízügyek január 21st, 2011DR. SZATMÁRY ZOLTÁN NYÍLT LEVELE A KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEM REKTORÁHOZ
2006. október 3-án a Kossuth Rádió Esti Krónika Háttér című műsorában beszélgetés hangzott el Dr. Aszódi Attila egyetemi docens, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója és Dr. Illés Zoltán, az Ön egyetemének tanára között. A beszélgetés apropóját az adta, hogy Pakson a napokban kezdenek hozzá a 2003. április 11-én történt súlyos üzemzavar következményeinek végleges felszámolásához. Aszódi Attila szereplését az indokolta, hogy korábban ő volt a helyreállításért felelős miniszteri biztos, Illés Zoltán pedig egyetemi tanársága mellett környezetpolitikusként szerepelt.
Illés Zoltán közel két évtizede a magyar közélet emblematikus alakja. Megnyilvánulásaival nyíltan a magyar közvélemény terrorizálására törekszik ahelyett, hogy a valóban aktuális és komoly környezetvédelmi problémák megoldását segítené elő. Különösen és feltűnően elfogult az atomenergiával szemben. Ugyanakkor e tárgyban tett kijelentései kivétel nélkül hemzsegnek súlyos szakmai tévedésektől, tanúsítván, hogy a minimális szakértelemmel sem rendelkezik. Nem kívánok nyilatkozni arról, hogy egyéb környezetvédelmi témákban milyen szinten szakértő, de ki merem jelenteni, hogy az atomenergiával kapcsolatosan semmiféle szakértőnek nem lehet elfogadni.
Hogy ne csak általánosságban beszéljek, idézek egy részletet a rádióműsorban elhangzott mondataiból. Az elhangzott szöveget szó szerint reprodukálom, ezért ilyen töredezett, viszont így próbálom elkerülni a szövegtorzítás vétkét:
„…óriási kockázata van annak, amit művelnek, amit tesznek. Ugyanis van egy jelenség, amelyet egybeégésnek hívnak. Ez pedig a közel 4 tonna dúsított uránérc esetében azt jelenti, hogyha a tartály, amelyben most ott vannak ezek a fűtőelemek, a tartály 3,6, közel 4 tonna dúsított uránércéből 4 kilogramm mennyiség egy kupacban áll. Akkor előáll az a helyzet, előállhat az a helyzet, kérem, hogy így hallják meg, feltételes módon használtam, és ne adja a Jó Isten, hogy előálljon az a helyzet, amelynek következtében egy egybeégés folyamata történik. Ilyen egybeégés, csak jelzem, az Egyesült Államok egyik atomerőműve esetében már megtörtént, aminek a következménye, ugyanúgy, mint ahogy mondtam, először is 100 Celsius fokon, ha megvan ez az egybeállás, ez az összeégés folyamata, forr a víz, 1000 C felett hidrogénre és oxigénre bomlik. Robbanóelegyet alkot. Ugyanakkor, ahogy a hőmérséklet emelkedik, Aszódi úrnak tökéletesen igaza van, a hőmérséklet emelkedésére az urán folyékonnyá válik, s mint legnehezebb fém, keresztül megy betonon, acélon, mindenen. S elindul a Föld középpontja felé. Nem ez a probléma. Hanem az, hogy ahol vizet érint, ezen a hőmérsékleten hidrogén és oxigénre való bomlás történik. A hidrogén pedig mintegy kráterből újból és újból vulkánszerűen kilöki magából a radioaktív anyagokat. Ennél az esetnél, Paks esetében nukleáris robbanás soha nem következhet be. Ugyanakkor ez a kráterjelenség, ez az egybeégés folyamata, ez a hidrogénrobbanás nagyon nagy kockázattal előfordulhat, s ezt a jelenséget különben úgy hívják, hogy Kína-szindróma. Mert ott az Egyesült Államokban, amikor ez bekövetkezett, mert átmegy a folyékony urán a Föld másik felére, ahol Kína található. Tehát ez a kockázat jelen pillanatban, méghozzá azáltal, hogy robot karokkal meg akarják fogni ezeket a fűtőelemeket, amelyek töredezettek, másik karral pedig át akarják metszeni, át akarják vágni. Szilárd anyagról lévén szó, nem könnyű a vágási folyamat. Rázkódás, remegés. Úgy összeeshet, töredezhetnek az ott maradó elemek, amelynek következtében ez a három, négy kilogrammnyi mennyiség összeállhat, és ennek a tisztítótartálynak az alján. Ne adja a Jó Isten, hogy ez bekövetkezzen.”
Az idézett szövegben több szamárság van, mint mondat. A helyzet komolyságára való tekintettel nem kerülhetem meg, hogy legalább a legsúlyosabbakra rámutassak:
Az idézett részen kívüli mondataiból továbbá kiderül: nem tudja, hogy az urán és urán-dioxid olvadáspontja között több, mint 1500 fok különbség van, de az urán-dioxid és az uránérc közötti különbséget sem ismeri. (Pedig a CEU honlapján szereplő információk alapján ő vegyész.) Befejezésül kérdezem: egy biológiát tanult ember hogyan állíthatja azt, hogy egyetlen radioaktív jódmolekula milliméteres környezetben ölte meg a fehérjéket, és rákos megbetegedést okozhatott?
Budapest, 2006. október 5.
Dr. Szatmáry Zoltán
a fizikai tudomány doktora, egyetemi tanár
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Legutóbbi hozzászólások