Belvíz-, Aszály-, Cianid-szennyezés-, Vörösiszap-katasztrófa, löszfal-omlás! Miért késik a “fél-katonai” vízügyi szervezet létrehozása? Mennyibe kerül ez nekünk?
Kedves Kollégák!
 
A korábban méltán világhírű magyar vízügyi szolgálat szisztematikus szétverésének negatív következményei most már talán, még a laikus közvélemény előtt is nyilvánvalóvá váltak, és a nemzetgazdaságot, az egyes térségeket, településeket, környezetet, családokat ért károk sokszáz-, ill. ezermilliárd forintokban mérhetők, a pénzben ki sem fejezhető, emberi életekben bekövetkezett károkról, tragédiákról nem is beszélve.
 
Ide vezetett – többek között – a Duna Kör, a Duna Charta, a Védegylet, a WWF-Magyarország, az Élőlánc Magyarországért, és egyéb, radikális, “ál-környezetvédő szervezetek” eredetileg politikai-, rendszerváltónak induló, és a Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszer szerves részét képező, Nagymarosi Vízlépcsőt, ennek érdekében “Trójai Faló”-nak használó mozgalma, a “minden szabadon folyjék” jelszó jegyében. 
 
Nem tudom, hogy ezen mozgalmak mai képviselői – akik egy része a törvényhozásban, a közigazgatásban, a tudományos élet, az oktatás, valamint a média különböző területein még mindig a régi “rendszerváltó”, de mára már elavult, idejétmúlt nézeteiket képviselhetik tovább – észrevették-e, hogy “győztünk”?
 
Több, mint 20 évvel a rendszerváltás után ideje lenne az ország, a nemzet, és az egész Kárpát-medencei magyarság tényleges érdekeit szem előtt tartva összefogva, most már közösen cselekedni is, az állandó, egyoldalú tiltakozások, demonstrációk, az MTA elnökének, nemzetközi hírű akadémikusainak, az “Együttműködés Kormánya”, az Európai Duna Régió Stratégia / EUDRS, az MTA “Megújuló energiák hasznosítása” c. kiadvány és az Új Széchenyi Terv / ÚSZT megtámadása, stb. helyett!
 
Úgy tűnik, hogy – ebből a szempontból – nyomtalanul múlt el 2010., a “Széchenyi Év” (a “legnagyobb magyar” halálának 150. évfordulója), Dégen Imre és prof. emeritus dr. Mosonyi Emil akadémikus, a “vízépítés nemzetközi hírű professzora születésének 100. évfordulója, és ezen megemlékezések alkalmával elmondott beszédek, méltatások, és változatlanul nem tanultunk semmit a nagy elődök munkáságából, tevékenységéből, és úgy látszik, hogy a 2011. első félévi soros magyar EU-elnökség sem fog változtatni ezen a helyzeten!
 
Változatlanul megyünk szembe – például a Duna-stratégiában is – Európával, az Európai Unióval, köztük Szlovákiával is, ill. furcsa módon, ennek kapcsán “Önmagunk”-kal is!
 
Kinek hoz hasznot, ha a Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszer ügyében, a Hágai Nemzetközi Bíróság itéletének végrehajtásában változatlanul, kompromisszum-, és párbeszéd-képtelen, megegyezésre nem törekvő, hivatalos álláspontot képviselnek a mindenkori Kormányok?
 
Miért van az, hogy nemzetközi kötelezettség-vállalásainkat, az Európai Unió különböző előírásait, irányelveit, ajánlásait – a hivatalos magyar fordításokban – önkényesen és folyamatosan félre-értelmezzük, egyes részeket, lényeges megjegyzéseket, lábjegyzeteket kihagyunk, egyes létező, angol-nyelvű dokumentumok létezéséről még említést sem teszünk? (pl. Duna Bizottság – Belgrádi Egyezmény, Hágai itélet, ENSZ-EGB, ENSZ-DB-ICPDR-EU Közös Nyilatkozat, EU-TEN-T, EU Víz Keretirányelv / VKI preambuluma, hajózásra, vízenergia-hasznosításra vonatkozó dokumentumai, stb. lásd: www.realzoldek.hu honlapon!)
 
A tiszai árvízek, cianid-szennyezés kapcsán miért nem került megemlítésre a Tiszalöki-, és a Kiskörei Vízlépcső, valamint a kettő között, az UNESCO Világörökség részét képező, Tisza-tó szerepe és jelentősége a vízkormányzás révén, a kárelhárításban? Ugyanakkor a radikális ál-környzetvédők a korábbi évtizedekben, miért nem emelték fel a szavukat a budapesti szennyvízek tisztítatlanul a Dunába történő bevezetése ellen, a Duna-, és Tisza-menti települések szennyvíztisztítási problémáinak, egészséges ívóvízellátásának, a Duna-Tisza-közi Homokhátság vízpótlásának megoldása, stb. érdekében?
 
Mindig csak valami ellen, de sohasem konkrétan valamiért, de a megoldásra vonatkozó reális javaslatokkal együtt! (lásd: Gunter Pauli: “The Blue Economy / A Kék Gazdaság” c. könyve!)
 
Kinek fáj az, hogy a 95%-ban külföldről érkező vízeink, átfolyva az országon – csak kárt, többletköltséget okozva – hasznosítatlanul folynak át, hogy nem használjuk ki – többcélúan – a Duna és a Tisza tiszta, megújuló-, fenntartható vízenergiáját? Hogy megoldatlan az árvíz-, belvíz-, aszály probléma, stb.? Hogy változatlanul nem számolunk az “elmaradt haszon”-nal!
 
És kinek származik kára mindezekből? El kellene már végre gondolkozni ezen is? A mindenkori Kormányoknak végre komolyan kellene venni – és nemcsak a szavak és a szlogenek szintjén, hanem a konkrét cselekvések során is – a magyar vízügyi szolgálat újjászervezését, és az egész magyar víz-, árvíz-, belvíz-, aszály-, energia-, agrár-stratégia mielőbbi újragondolását is!
 
A fentiekkel kapcsolatban, emlékeztetőül:
 
http://www.keresztenytv.hu/index.php?p=video&id=82   13:44
Kolontár – vörösiszap-katasztrófa
2010.10.09. 03:19
A katasztrófa helyszínén jártunk. Devecseren és Kolontáron voltunk 8-án pénteken.
 
http://www.youtube.com/user/ejfelikialtas#p/u/5/le_opxyxub0   2:34
A katasztrófa helyszínén jártunk. Devecseren és Kolontáron voltunk 8-án pénteken.
Rövid változat, narrátor szöveggel.
 
 
És végezetül, ki és kik ezekért a felelősök, és ki vonta őket felelősségre? Várom a fentiekre vonatkozó, konkrét válaszokat, tájékoztatásokat!
 
 
Baráti üdvözlettel:
—
Péteri László
okl.ép.mérnök, egyetemi tanársegéd
ny.min.vez.főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértő

mobil: +36 30 319 2033

Dokumentumok és képek:

WordPress Plugin Share Bookmark Email

Küldés/Megosztás