HELYZET ÉS GYÁSZKERET
2011. június 6. 12:57:33

Két hónapja nem írtam. Ez ügyben számadással csak magamnak tartozom, dolgoztam (orvosként), jártam az országot is, Pécs, Szeged, Budapest, Gödöllő és persze Debrecen sem volt esemény nélkül. Minden hét megadta a maga élményanyagát. Nem írtam le, mert minden gondolat azzal kezdődött volna, hogy mi a hazugság mostanában. Egyre többen látják ennek összefüggő rendszerét, kül- és belpolitikában egyaránt, amiért jogos lehet a kiábrándultság is. E gondolatmenet összefoglalása következik most, rövidített formában, az utókor majd történelmi távlatból fejtheti ki további részleteit. Helyzetjelentés, a XX. század nagy temetéseivel fűszerezve.

A magyar és a világpolitika idei „Nagyhete” mindenképp a Húsvét és a Május 1. közötti időszak volt. Húsvétkor került köztársasági elnöki aláírásra az új magyar Alkotmány, avagy alaptörvény, amiről előtte és utána is sok minden elhangzott, kivéve a lényegét és az időzítését. Kezdjük az utóbbival, az aláírás éppúgy egyházi ünnepre került, ahogy az ezt megelőző 1949-es, sztálinistának nevezett alkotmány is Augusztus 20-ra, a korábbi Szent István ünnepére. Az új alaptörvény értelmezése maradjon meg a jogászoknak – részleteiben akár jót is tartalmazhat – de a hazug alapok bizonyítéka az a Magyar Posta által kiadott emlékbélyeg, ami a Szent Koronát ábrázolja. Ez az alkotmány nem a Szent Korona elvekre épül, ezért a képi párosítás hamis. Mintha az 1936-os szovjet alkotmány viselte volna (ötágú csillag helyett) a keresztet. Ezután következett a pápa boldoggá avatása, Május elsején, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepén, ami egyúttal szabadkőműves ünnep is. II. János Pál halálának körülményeiről és időpontjáról már annak idején is félrevezető volt a híradás, egy pápa mégsem halhat meg április 1-jén, így került a hivatalos bejelentés másodikára. A pápai boldoggá avatás azonban mindenképp emberi tervezés, ami ezúttal sem volt véletlen. (Némi magyar iróniával a két esemény úgy lett volna felcserélhető, hogy a boldoggá avatás kerüljön Húsvétra, a magyar Alkotmány napja pedig lett volna Május 1., ezáltal egy másfajta jogfolytonosság is kifejezésre jutott volna.) A boldoggá avatás ceremóniájához ismét felszínre hozták az elhunyt pápa koporsóját, megszakítva a testnek is ígért „örök nyugalmat”, ami érzelmekre ható, látványos ceremóniává vált. A bálványimádás távoli hasonlataként álljanak itt a XX. század nagy halottai, Lenin, Sztálin, Dimitrov, ahol milliós tömegek kísértek diktátorokat – nem is utolsó útjukra.

Nemrég kiadtam egy képeslapot, címe Állócsillagok államunk egén címmel. Ennek képi oldalán (vörös alapon, sárga – mint az uniós zászlóban – ötágú csillagokkal) köztük Dobi István, Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László arcképével. Nevezetes évek, évtizedek „királyai”, akiket államfőként állítottak elénk. A képeslap hátoldalán feltüntetve sorban mind a 12 elnököt, akik a „felszabadítás” után a mindenkori pártrendszer kegyelméből trónolhattak. Bekerült ebbe a sorba a már szovjet alapokon létrejött ideiglenes kormány elnöke, lelkész, a Független Kisgazdapárt árulója, a szociáldemokrácia elárulója, a mértékadó politika által magasba emelt munkás, pártember, tudós stb. Ha csak az utóbbi két évtizedet nézzük, akkor az 1956 árulója Göncz és az újabb rendszer szülte alkotmánybíróság megtestesítője Sólyom László közé került Mádl Ferenc, akinek most váratlan halálhírét közölte a média. Nem lenne illő életrajzának negatívumait most hozni nyilvánosságra, szerencsére korábban megtette azt Lakatos Pál, lévén Mádl a D18-as, amikor Medgyessy Péter körül zajlott a D209-es botrány. Magam is összegyűjtöttem (lásd: Alattomos agymosás, 2004) az életrajz azon részeit, melyek bizonyítják, hogy Mádl már 1989 előtt az ezt követő, újnak nevezett rendszer kegyeltje volt. Valószínűleg ismét látványos, nagy temetés előtt áll az ország, ne feledjük, Kádár (és sokan mások, Dobi, Münnich, Szakasits) is részesültek ilyenben. Losonczi temetése csak azért történhetett szűkebb körben, az állami pompa mellőzésével, mert időközben „rendszerváltás” is történt és halála csaknem egybeesett II. János Páléval, ami megtöltötte az újságok címlapját. Nem lehet azonban hallgatni arról a médiamanipulációról, amely most is zajlik, éppen Mádl kapcsán. A sajtó őt most az Antall-kormányban előbb Európa-ügyi és a tudománypolitikáért felelős tárca nélküli, majd művelődési és közoktatási miniszternek nevezi. Valójában a tárca nélküli miniszterség egyfajta privatizációs miniszterséget jelentett, Mádl Ferenc 1990-91-ben az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsának elnöke volt. (A Közép-Keletre belopakodó „Európa” ekkor alapozta meg azokat az átalakításokat, melyek a magyar iparban, tudományban és oktatásban máig ható végzetes következményekkel jártak. Tehát Göncz Árpád elnökségekor, Antall miniszterelnöksége és a szürke eminenciás Mádl idején, mindannyiuk megbocsáthatatlan felelőtlenségével vagy tudatlanságával kezdődtek azok a folyamatok, melyek 2006 szeptemberében az elhíresült gyurcsányi hazugság-bevallásig duzzadtak. Gyurcsány és köre csak a jéghegy csúcsa, Mádl pedig bevált kommunista felfelé buktatás módszerével lépett elő köztársasági elnökké. Az Antall József kormányáról 1990-ben készült képen középen az egykori miniszterelnök sajátos „Szentháromságban” van balról Mádl Ferenccel, jobbról pedig Surján László akkori népjóléti miniszterrel, kinek idejében kezdődött az egészségügy sírba tétele, és aki most Brüsszelben székel. Ellenforradalmi kiskáté, 2006)

Véletlenül került a kezembe egy 2003-as újság néhány híre: „Mádl Ferenc államfő, Medgyessy Péter miniszterelnök és Szili Katalin házelnök aktuális bel- és külpolitikai ügyeket tekintett át a Sándor-palotában. Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter megbeszélést folytatott Schmitt Pállal, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökével…”  Schmitt Pál 2011-ben, immár köztársasági elnökként mondhatta: „Nemcsak elődöm, hanem barátom és példaképem is volt Mádl Ferenc.” Orbán pedig az antalli politika folytatója, amit mostanában kevéssé emleget. Pedig valakinek helyre kellene tenni mindazt, ami a privatizáció,  tudomány és oktatás, egészségügy esetében balul ment végbe, a bankok és a kényüknek kiszolgáltatottak helyzete pattanásig feszült. Összefoglalva: a háttérhatalom, a hatalom birtokosai pusztítják az országot, és hamarosan – végstádiumban – ez kerülhet gyászkeretbe. Márpedig a halál visszafordíthatatlan, tenni előbb kell ellene.


Dr. Nagy Attila

orvos, közíró

WordPress Plugin Share Bookmark Email