Reális Zöld Valóság vélemények!

Kedves Kollégák!

Érdemes figyelemmel kísérni a Duna elterelésének 20. évfordulója alkalmával, a “Kisalföld” által indított, a Szigetköz, az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna megmentéséért indított kampány során megszólalók névsorát, és az általuk elmondottak legfontosabb, általános, elvi és konkrét megállapításait, ill. hivatkozásait, valamint ezeket összevetni a korabeli, hivatalos nyilatkozatokkal, állásfoglalásokkal.  

A fentiek szép lassan kezdenek összeállni, egy, XX.-XXI. századi magyar, ill. Kárpát-medencei “kortörténeti“-, de méginkább “Kór-történeti” dokumentummá, amely azt igazolja, hogy az elmúlt 20 évben – a hivatalos politika szintjén – “süketek párbeszéde” folyt, a Dunában, ill. a Duna-mentén! 

Ma már az is megállapítható, hogy az értelmes, szakmai alapokon nyugvó párbeszéd, és meg-/kiegyezés hiánya a legnagyobb kárt Magyarországnak okozza, de ebben a mindenkori politikai döntéshozók és a mögöttük megbúvó, “ál-környezetvédő” szervezetek a vétkesek.

A Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszerre vonatkozóan, több változatban készültek tervek az 1977. évi csehszlovák-magyar államközi szerződés alapját képező, kölcsönösen elfogadott “egyezményes terv” előtt! Ezek jelentős része a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban – írásbeli engedéllyel – megtekinthetők! (lásd: mellékelt kivonat!) Ebből egyértelműen megállapítható, hogy egy sor kérdésben az akkori csehszlovák vezetés döntött, a magyar politikai vezetés asszisztálása mellett, figyelmen kivül hagyva a szaktervezők – főleg a közös csehszlovák-magyar szakaszra kidolgozott – több alternatívát (jobb és balodali, oldalcsatornás, tározós, tározó nélküli, stb.) megvizsgáló javaslatait! Egyértelműen politikai döntés volt a “csúcsrajáratás” és a balodali (szlovák-oldali) oldalcsatornás, tározós megoldás! (A helyzet azóta sem változott!)

Ezt a helyzetet örökölte meg – a “Duna Kör”-rel és az MTA akkori vezetésének, egymásnak is ellentmondó állásfoglalásaival súlyosbítva, Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság / MNK utolsó, és a Magyar Köztársaság / MK első, bár még nem szabadon választott miniszterelnöke, aki – a környezeti hatástanulmányok utólagos elkészültéig, “időhúzás”-ként, először csak a Nagymarosi Vízlépcső építés “felfüggesztése” (és nem leállítása, és főleg nem az államközi szerződés egyoldalú felbontása!) mellett döntött!

De kérdésemre Németh Miklós miniszterelnök azt válaszolta, hogy Nagymarost – a mai tudása és ismeretei alapján – már befejezné! (A mai politikusoknak érdemes lenne példát venni Németh Miklósról, aki szinte az egyedüli politikus, aki képes volt – érvek és tények alapján – korábbi döntését, ill. állásfoglalását utólag, felülvizsgálni és megváltoztatni! Ha tud valaki még egy politikust mondani, aki képes volt mostanában hasonlóra, kérem értesítsen!)

Különösen szükség lenne erre, a szlovák-magyar tárgyalásokra való felkészülés, és a magyar tárgyalási stratégia kialakítása, valamint remélhetőleg a tényleg “jóhiszemű”, megállapodásra törekvő, tárgyalások idején!

Ehhez kívánunk jó, szakmai alapokon nyugvó felkészülést, és magyar nemzeti érdekek szempontjából is eredményes tárgyalásokat! 

Előzményként hivatkozhatnánk Kossuth Lajosra / Duna Konföderáció, Széchenyi Istvánra, a “legnagyobb magyar”-ra és egész életművére, Vásárhelyi Pálra, Baross Gáborra, ill. a közelmúltból Dégen Imrére, Mosonyi Emilre / a “vízépítés professzora”, stb. Ki tud arról, hogy az elmúlt 60 évben, a Világon, a vízenergia komplex, többcélú hasznosítása területén, a legnagyobb befolyást gyakorló szakemberek közül, a Világ országaiból a legtöbb jelölést, ill. szavazatot, 2009-ben, dr. Mosonyi Emil kapta! Magyarországon a médiában ez miért nem volt “hír-értékű”? Temetésén a hivatalos TV társaságok miért nem voltak jelen, és arról miért nem adtak tudósítást? Megannyi kérdés!

És mit mondott Gabriel Jencik, szlovák dunai kormánybiztos, 2009.05.26-án, a Nemzeti Sírkertben, dr. Mosonyi Emil akadémikus, a “vízépítés nemzetközi hirű professzora” ravatalánál: (lehet, hogy itt a válasz, az utolsó mondatban!)

“Hölgyeim és Uraim, tisztelt gyászoló gyülekezet!

A Szlovák Köztársaság kormánydelegációja nevében legmélyebb tiszteletünket fejezem ki Mosonyi Emil professzor iránt, amikor utolsó búcsút veszünk Tőle. Adósságunkat jöttünk leróni az erőfeszítéseiért, amelyekkel a csehszlovák-magyar vízgazdálkodási együttműködést igyekezett fejleszteni, és különösen a Duna folyamban rejlő hatalmas lehetőségek közös kiaknázására irányuló elképzeléseiért. Mély elismeréssel adózunk Mosonyi professzor személyiségének, amellyel igyekezett a megosztott vízgazdálkodókat a helyes irányba terelni, a két nemzet barátságát elmélyíteni, és akinek gondolatai és véleménye, nálunk mindig meghallgatásra találtak.

Itt a ravatalod előtt kívánjuk megköszönni – nagyra becsült Mosonyi professzor – bölcsességedet, széleskörű tudásodra alapozott tárgyilagosságodat, amelyet mindig megőriztél. Biztosítunk, hogy elgondolásaidat magunkévá tesszük, és törekszünk megvalósításukra. Nagy kár, hogy szakmai javaslataidat világszerte megfogadták, csak a magyar hatóságok utasították el azokat.

Emlékedet örökre megőrizzük!”

Ideje lenne a vízügyi-, vízgazdálkodási-, vízkészletgazdálkodási-, vízkormányzási problémáinkat, a vízenergia komplex, többcélú hasznosítását itt, a Kárpát-medence alján, végre komolyan venni, és amíg nem késő, ezek szakszerű megtervezését, és megvalósítását a szakemberekre bízni!


Baráti üdvözlettel:

— 
Péteri László
okl.ép.mérnök, egyetemi tanársegéd
ny.min.vez.főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértő

mobil: +36 30 319 2033

Dokumentumok és képek:

 

szigetkoz9 – tömörített fájl letöltése!