Reális Zöld Valóság vélemények!

BUDAPESTI LEPEL

Szabadtéri színpadokon erős fénnyel világítanak a közönség szemébe, amikor szeretnék, hogy ne lássák, mi folyik a nézőknek szánt jelenetek között a színpadon. A főváros soha nem látott hatalomhoz jutott vezetősége mostanában ehhez hasonlatos módon igyekszik leplezni tehetetlenségét a lényeges feladatok megoldásában (tömegközlekedés, félben maradt beruházások, megalapozatlan gazdálkodási tervek, határozatlanság a városkép megőrzésében, a helyi vállalkozások támogatásában, a kerületi kiskirályok megfékezésében), ezért távolról sem halaszthatatlan akciókat indít erősen felszított médianyilvánosság mellett. A vakító fény most a szimbolikák bumfordian forradalmi átalakításából árad. Az újabb javaslattevő egyszerre rendkívül fontossá tette, hogy középületek, intézmények mellett – az eddigi szabályozással ellentétben – a meglevő 16 után újabb közterületet nevezzenek el Széchenyi Istvánról (utca: 1028, 1039, 1041, 1054, 1161, 1174, 1183, 1191, 1203, 1212, 1222, tér: 1041, 1083, 1152, rakpart:1054-5, emlékút: 1121 ir.sz.), pedig végre már eszébe juthatna valamiféle illetékesnek a két Széchenyi fiú is, akik életműve méltó volt a Legnagyobb Magyaréhoz és külföldön is nagy megbecsülésnek örvendtek. Ödön hozta létre a Budavári Siklót is, amelyről szép kilátás nyílik a Roosevelt térre, ott pedig semmi sem utal arra, hogy a kedves, Mikszáth-kedvelő Teddy Bear Theodore, vagy a 2. Világháborút számunkra nem igazán kedvező megállapodással lezáró Franklinról van-e szó. Még szerencse, hogy a Széchenyi hagyományokat tiszta szívből ápoló polgárok saját erőből emléktáblát állítottak a párizsi világkiállításra saját építésű gőzösén kihajózó Ödönnek az utazás kezdeténél, a Hajógyári öbölben és céljánál, Párizsban a Jéna híd tövében, de Törökországban is nagyobb megbecsülés övezi a Széchenyi sarjat, mint szülőhazájában, ahová az osztrák titkosrendőrség zaklatásai miatt menekült és szerzett kivételes elismertséget. Sírját ma is kegyelettel ápolják Isztanbulban. 

A sok vita között megszületett és később is kritizált, – egyébként impozánsan látványos fővárosi címer, – egyelőre kimaradt a támadásokból, viszont a lobogó ismét színt válthat, mint 1930-ban, amikor a Hóman Bálinttal felálló bizottság nem tisztelte az egykori harmincnégy tagú testület 1873-ban kialakított álláspontját, hogy „a városok eddigi címerei és színei a múlt iránti kegyeletnél fogva megtartassanak”.  Ez a kegyelet változatlanul nem érezhető a döntéshozók érvelésében.

Sokak szemét az is bántja, hogy – ugyan teljesen más elrendezésben – Budapest lobogójának színei (Pest: arany-kék, Buda: arany-veres) Románia nemzeti zászlajára emlékeztetnek. Széchenyi 1831-ben a Világ című munkájában egy angol véleményeként írta: „Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, mely kevés év sőt hónap múlva oly megszokottan s könnyen hangzanék, mint Bukarest: …mily virágzó fővárosa lenne Magyarországnak…kivált, ha az országgyűlés nem a határszéleken s oly távol Erdélytül, hanem az ország szívében tartatnék.” Elképzelhető, milyen felháborodás vihara zúdulna rá ma a nemzet önjelölt védőitől ezért a Bukarest párhuzamért. A város egyesítését célzó építés az 1832-ben alakult és Széchenyi kezdeményezésére már budapestinek nevezett Hídegylet feladatává lett. Félő, hogy a főváros lobogóját a mesterségesen szított vitákkal olyan lepellé változtatják, amely alatt a már kellően elvakított közösség elől még jobban el lehet tűntetni a rejtegetni valókat. Széchenyi megállapítása sajnálatosan érvényes maradt: „A magyar erő nélkül mindent erőltet, ok nélkül mindent provokál.”

A főváros híven utánozza az állami intézkedéseket, amelyek során például habozás nélkül kirúgták azokat a szakértőket, akik legalább magyaros és logikus szórendbe szedték volna a ferihegyi repülőtér mosolyogtatóan gyerekes névváltoztatását egy olyan országban, ahol a hazánk jó hírnevét világszerte öregbítő Asboth Oszkár, a helikopter feltalálója még nem tudott jelentőségéhez méltó emlékhelyhez jutni. A MALÉV és a Repülőtér gazdasági helyzete egyelőre bizonytalan, de a kiagyalt elnevezés sokakat elkápráztathat.

Kard Aladár