Rezsiköltségek. Nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül (1. folytatás)
A rezsiköltségek csökkentésével kapcsolatos pufogtatások az áfához és – ki tudja miért, ki érti ezt? – a vásárlóerő-paritáshoz (?!) érkeztek. A zűrzavar tovább nő.Van párt, amelyik “szociálpolitikát”, sőt “szegénypolitikát” akar a rezsicsökkentésből csinálni, annyira, hogy erről naponta tart sajtótájékoztatót. De a túlárazás akkor is jogtalan, ha a módosabbat sújtja. Más viszont iszonyodik az áfakulcs csökkentésétől. Pedig nyilván a bevétel tömege lenne fontos, amit rosszul érint a világ legmagasabb áfakulcsa. Stb.

De mi is a helyzet ezekkel? Tényleg az a jó, ha magas az áfakulcs és ha a világon a legmagasabb: az a siker? És valóban a szolgáltatók nyerhetnek, ha csökkentik az áfakulcsot? Ismerik-e a nyilatkozók ezt a területet és szabályozását? Van-e értelme annak a kinyilatkoztatásnak, hogy “mi nem alacsony áfakulcsot, hanem alacsony árat akarunk”?  Lenne-e kieső bevétel és honnan lehetne pótolni? Van-e értelme alapvető élelmiszerekről beszélni? A liszt pl. miért nem tartozik ide? Tényleg jó lenne-e, ha lenne egy 35 százalékos áfakulcs? (Állítólag “nagyon hiányzik”.) Ki csinálja a kormány gazdaságpolitikáját? És lesz-e változás a miniszterváltással? (Pedig nagyon ideje lenne…)

Részletek>>> a Kiszorított véleményem c. blogon http://szabadibela.hu/2013/04/rezsikoltsegek-nagy-pufogtatasok-a-parlamentben-es-azon-kivul-2-folytatas/#more-1120

Budapest, 2013. április 8.

Szabadi Béla