Reális Zöld Valóság vélemények!

Földünk klímája az elmúlt évezredek, évmilliók során állandóan változott, hol lassabban, néha gyorsabban, de változik ma is. A múltban történt változásokat lehet kutatni csillagászati – elsősorban a nap tevékenységének – geológiai, őslénytani, megfigyelésekkel, elemzésekkel, de ez ügyben az emberiség tevékenységének mérhető hatását feltételezni Istentől elrugaszkodott dolog. Eddig egy előre jelzett klímaváltozásról tudunk: az özönvízről, amelyről Noé időben értesült és fel tudott rá készülni. Akkor nem földi halandó, klímapolitikai államtitkár, hanem a jó Isten figyelmeztette Noét és a bárkaépítés jó tanácsnak bizonyult. 

A világ politikusainak zömével ellentétben az Európai Unió vezetői és az általuk foglalkoztatott kutatók, hisznek abban, hogy a CO₂ kibocsátás csökkentése mérsékelheti a feltételezett globális hőmérsékletváltozást. Megítélésünk szerint a hőmérsékletemelkedést inkább az emberiség által felhasznált energiának a légkörbe kerülő hőtartalma okozza, függetlenül attól, hogy az energiatermelés CO₂ kibocsátással járt-e, vagy sem. Tudjuk, hogy az energia nem vész el csak átalakul, így az atomerőműben, vízerőműben előállított villamos energia is legalább részben hővé alakul. Nyári melegben a klímaberendezések is több hőt bocsátanak ki, mint amennyit a hűtendő térből, helységből kiszivattyúznak. Mi azoknak a földtörténeti kutatásoknak hiszünk, mely szerint a légkör, csak ppn-ben mérhető CO₂ változása nem okozója, hanem következménye a klímaváltozásnak, ezért álláspontunk szerint az európai CO₂ kvótarendszer téves elgondoláson alapszik, meg kellene szüntetni. Nem a klímát, hanem a környezetünket kellene megvédeni, úgy hogy nem bocsátunk ki káros anyagokat, hatékony szigeteléssel védekezünk a hideg és a meleg ellen, takarékoskodunk az energiával, csökkentjük az energiatermelés és szállítás veszteségeit. És hasznosítsuk a Duna kék vizének energiáját: Mi is történt 1987-89-ben? A rendszerváltás? Ekkor kezdődött. Ezek voltak a Kádár rezsim végnapjai, ekkor ment csődbe a tatabányai szénbányászat és ekkor lehetitlenítették el a Nagymarosi vízerőmű építésének befejezését. Arra szeretnék rámutatni, hogy ez nem a „haragos” zöldek győzelme, hanem egy korábbi hibás gazdaságpolitikai döntés következménye. Többen emlékszünk még arra, hogy 1975-ben a tatabányai mélyműveléses szénbányász lobbi rákényszeríttette az országra az eocén programot, ami nagyságrenddel volt gazdaságtalanabb, mint a másik alternatíva: a bükkábrányi külfejtéses lignitbánya és erőmű kombinát. A tatabányaiak kilátásba helyezték, hogy felhozzák Pestre a bányászokat tüntetni, ha nem kap zöld utat az eocén programjuk. A tüntetés elmaradt, mert a pártállam akkor inkább vállalta a bányanyitások finanszírozását. Tatabánya irányításával két bánya épült : Nagyegyháza és Mány. Nagyegyházán 1980-91 között az 51 millió tonna szénvagyonból mindössze 5 millió termeltek ki, amíg Mányon 1985-94 között, 10 év alatt annyi szenet termeltek, amennyit egy év alatt ígértek az eocén programban. 1988-ra elfogyott a feltárásokra betervezett pénz, az államkassza is üres volt. Az energetikáért felelős miniszter jobb híján a Nagymarosi vízerőmű pénzét irányította át Tatabányára és valószínűleg a miniszterelnök tudtával nem bányászokból hanem civilekből szervezetek zöld mozgalmakat Nagymaros ellen. Kiengedték a szellemet a palackból. Ezek a zöld mozgalmak lettek aztán a rendszerváltásért tüntető politikai szervezetek és ezek állították félre a két első titkárt Kádár Jánost az MSZMP és, Maróthy Lászlót a KISZ KB,  a Nagymarosi vízerőmű építéséért felelős környezetvédelmi minisztert. Az a Nagymarosi vízerőmű lett a rendszerváltás ártatlan áldozata, amelyről bizonyítható, hogy – vizsgálataink szerint – a hazai megújuló energiaforrások közül a leggazdaságosabban termelne villamos energiát. Ezt a projektet lehetne a legtöbb hozzáadott értékkel megvalósítani, mivel nemzetgazdasági szempontból a hajózásra, a mezőgazdaságra, az öntözésre, az árvízvédelemre, a turizmusra egyetlen más energiatermelő projekt sem tudna jobb hatást kifejteni. Ha valóban komolyan gondoljuk, hogy az energiafüggőségünket csökkenteni kell, akkor a közeljövőben a jelentős és gazdaságos lignitvagyonunkat kell hasznosítani, még mielőtt ez az ágazat is csődbe nem megy. Még egyszer nagyot nem hibázhatunk. Még nem késő, hogy irányt váltsunk. Az EU energiapolitikája tévúton jár.

 

Budapest, 2013. december 13.

Beke Imre

a KDNP Energiapolitikai szakbizottságának elnöke